Hú, de baromi szellemes cím, kunc-kunc, kac-kac, miegyébb. Fogalmam sincs, miért írom ezt a bejegyzést, talán mert csak. Mert jelen pillanatomban nem akarom folytatni az Supernatural nézését (pedig kellene... és nem is ijesztő jelenet... csak gázos.), nem akarok 4 reagot megírni (ebből hármat ugyan azzal a karakterrel), és nem akarok aludni se. De rossz is nekem.
Tegnap este megint volt idő, hogy magamra maradjak én és a gondolataim, amik nem mindig alakulnak jól. Az általános egyedülmaradás akkor szokott bekövetkezni, mikor már jóval túlvagyunk az éjfélen és a fürdésen, én pedig lebattyogok még inni egy pohár üdítőt, jobb esetben előszedem apám Blikkjét és abban lesem meg, hogy milyen szennyet terjeszt a napi bulvár. Néha nem mindig köt le eléggé az újség, így néha elgondolkozom... olyan dolgokon amiken nem kéne.
Rossz, ha megkérdőjelezek barátságokat, ha hirtelen feltűnnek az letedben olyan emberek, akiket nem kellene látnod és... nem jó, na. Inkább lekötném magam a regényeim egyikével. De ez se megy mindig csak úgy.
Na meg ez a barátság ügy... egyszer már Zorával kitárgyaltam a dolgot és tök igaza van, hogy nem kellene baromságokon rágnom magam, na de ha egyszer nem megy, akkor nem megy. Csak sajnos mindig olyankor jut eszembe az, hogy valamit tenni kéne, mikor nem éppen aktuális az időpont. A többiek meg... mondjam azt, hogy nem is tesznek érte? Hogy nem is akarnak érte tenni? Gonosz dolog volna ilyet mondani, tény. De... mikor lebeszélem magam, hogy tegyek valamit, az épp azért van, mert azt mondom magamnak: ő se keres meg. Ő se mondja, hogy találkozzunk. De mindegy, tereljünk témát...
Mostanában rászoktam a sorozatok nézésére, először a Tudorokat kezdtem el nézni... de valahogy annyira nem fogott meg. De egyszer tuti végignézem. Ha már 5 részt végignéztem, a maradékot nem hagyhatom csak úgy. Ezt követte a Blood Ties (Vámpír akták), ami nagyon tetszik... de inkább a könyvet olvasnám, amiből készítették, mert a sorozatot nem folytatják, de ugye... magyarban nem adják ki. Mint sok más könyvet se. Egy kedves ismerősöm mondta, hogy hülye vagyok, hogy nem próbálkozom. Akkor épp az Alkonyat volt a téma... lehet, ha egyszer felbuzdulok, akkor talán letöltöm angolul azokat a köteteket és szenvedek egy sort. Katit már inkább nem kérem meg, hogy fordítsa le... egy másik történetet mér jó ideje várom, hogy lefordítson nekem. xD
És ugye, most Odaát... elvagyok vele, jó történet. Még az elején vagyok, első évad, most a 12. rész... heh, a madárijesztő kicsit gázos volt. xD Nem szívesen futnék össze vele.
Hm, ha most én is meg akarnám írni, hogy ki azaz 5 alak, akik nem látnék az ágyamnál, tuti hogy Blood Ties és Supernatural-os szereplők lennének. xD Meg a kémiatanárom. Höhe.
És nem várom az olasz utat. Mert megyek néhány osztálytárssal olaszba augusztus végén. De gáz lesz. Most töltök először hosszabb időt velük, akiket barátaimnak nevezek és attól tartok, hogy nem fogom bírni Kapost idegileg... heh. Azért reménykedek.
Mára ennyi. Réku blogján felbuzdulva majd én is rakok ki olyan kis képecséket, meg csinálok újra sárkánytojást... hátha túléli. Ha nem, akkor meg sírok. xD Pápá. A Metallicar legyen veletek... (majd később megértitek xD)
2009. július 29., szerda
2009. július 7., kedd
Pokoli báléjszakák és VOLT összegzés
Nos, ígérgetek már egy ideje egy normális bejegyzést... ez se lesz az. Úgy döntöttem a normális bejegyzést elhalasztom kicsit későbbre. Hát, akkor lássunk neki a nem normális bejegyzésnek...
Pokoli báléjszakák
Nem, nem voltam bálon, nem is tervezem, hogy valaha részt veszek egy ilyen rendezvényen. Kérem szépen, ez egy könyv, öt kis rövid novellát tartalmaz, Meg Cabot, Lauren Myracle, Kim Harrison, Michele Jeffe, és Stephenie Meyer történeteit tarttalmazza. Nekünk magyaroknak azt hiszem csak az első és az utolsó szerző lehet ismerős, Meg Cabot mint a Neveletlen Hercegnő sorozat írója, Stephenie... na őt meg szerintem nem kell részleteznem, hogy honnan.
Azért is álltam neki ennek a bejegyzésnek, hogy valamennyire kritizáljam a könyvet. Mert rendben, novellákból nem feltétlen lehet hatalmas műveket létrehozni, de a szomorú az, hogy az öt történetből csak egy tetszett, és nem az általunk már jól ismert íróktól. Tehát akkor... kritizáljunk.
Ha érdekelne a könyv, akkor itt fent van neten... mert könyvesboltban én már nem találom sehol :P
Meg Cabot: A pusztító lánya
(Nekem valahogy a cím hallatán Edward jutott eszembe az Anita Blakeből, és hogy neki lánya legyen... gr, nem, nem, nem, neki nem fog senki gyereket szűlni a francba is!)
Nem tudok mit mondani, mint hogy borzasztó. Egyzserű kis történet, adott a csaj, aki ki akar nyírni egy vámpírt, de rosszul sül el, majd megjelenik a hős megmentő, aki kecsappal lődözi meg a vápírt. Fúdejó. Na, innen már sejthető, hogy ebből szerelem lesz, főleg ahogy az írónő rézletezi a hirtelen feltörő lángolást, hogy a két fiatal, akik eddig egymásról tudomást se vettek, mekkora hévvel kezdenek egymás iránt érdeklődni. Hogy is mondta a csaj? Talán valahogy úgy, hogy "Tetszett, ahol kecsappal lelövi a vámpírt..." Szerelem első látásra. Szerintem ha én látnám, hogy egy pasi hogyan lő le kecsappal egy vámpírt, én is mindjárt halálos szerelemre lobbannék iránta.
Amúgy szerintem eleve a csaj karaktere egy sablonkarakter... tudjátok, azaz átlagos "hideg-vagyok-és-nem-engedhete-hogy-segíts-nekem-egyedül-kell-bevégeznem-a-bosszúat-a-családom-miatta". Agybaj. És aztán a végén lévő nagy elhatározás... páááf. Rosszul voltam. Na, ennyit erről.
Lauren Myracle: A virágcsokor
A nagy csalódás után azért tovább olvastam a könyvet, elvégre reménykedtem, hogy na, a többi nem lehet ennyire borzalmas... nem voltak annyira borzalmasak, de szerintem a könyvől ez az a történet, amit igazándiból érdemes elolvasni, és én ezt a kis történetet mindenkinekajánlani tudom. Már akik nem Happy End mániások, mert itt nagyon nem az lesz. Miközben olvastam, borsózott a hátam, és mikor végeztem vele... nem tudom. Fura volt. A szomorú történetek mindig egy ideig magukka ragadnak, és elgondolkoztatnak. Átgondolásra késztetnek.
A szomorú az, hogy még mindig nem tudtam pontos értelmet adni annak jóslatnak, amit a jósnő Frankienek mondott... "Ha egy fa kidől az erdőben, de senki nincs ott, hogy hallja, vajon attól még hangosan teszi azt?" Persze, sejtésem van, de igazából még most se értem pontosan. Ha valaki elolvasná, és rájöjjen az értelmére, közölje velem is, nagyon örülnék neki.
Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás
Hát. Adott a történet a nagyvárosi picsáról, akit leküldenek apucihoz büntiből, mert rossz kislány volt. Na, ez már eleve sablon, na de mindegy, én is szoktam sablonozni, és fogok is, sajnos.
És ugye aztán jön a bál, ahol kiderül, hogy az a nyomi gyerek aki elhívta, az is csak azért tette, mert az apja ráparancsolt. Kedves főszereplőnk forr a levében, majd feltűnik a semmiből egy jóképű pasi, kir Sethnek (imádom ezt a nevet... *.*) nevezi magát, és cserediák, bla-bla. Meg feltűnik Balthazar, meg Ron... de inkább nem lövök le poénokat. Mindent összevetve egész kis ötletes történet, ha nem idegesítene a főszereplő Madison jelleme, és a történet ne hagyna a végén egy csomó kérdőjelet. Engem legalábbis nagyon idegesített.
Michele Jaffe: Csók és ármány
Egy szerencsétlen végzős, és egy csókániás tieznnégy éves kiscsaj története. Én kicsit rosszul voltam a történettől, mert... nem tudom igazából nem tudom kifejteni, mi bökte a csőröm. Annyira nem is kötött le, meg valahogy olyan... hülyeségnek tartottam az egészet. Lehet, csak én vagyok túl kritikus, na de ez van. Eleve a történet alapkoncepciója nem fogott meg, így hát azt hiszem, nem ezért se tetszett. Ettől persze még másnak tetszhet, nem azt mondom, de bennem ez a történet nem fog valami nagyon mély nyomot hagyni. Hát, ez van.
Stephenie Meyer: Földi pokol
A tinivilág legújabb bálványa, a nő, aki az egyáltalán nem nagy szám Twilight Sagával J. K. Rowling nyomdokaiba lép... heh. Szerintem olyat mint a Twilight lehet még én is tudtam volna írni. Na de ez most nem a Twilight leszólásáról szól...
Hát nem tom, mikor olvastam a nevet, hogy Gabe, én máris az én drága karakteremre asszociáltam, ls jót vigyorogtam, mikor kiderült, hogy a szeme kék. Szőkének nem szőke, na meg jellemileg is olyan távol állnak egymástól, mint ég és föld. Még hogy Gabenek csomü lány barátja legyen... kac-kac. Mármint az én Gabe-emnek.
Lényegében a történet egy borzalmasan alakuló végzős bálról szól, ahol egy "kedves" kis alak megpróbálja tönkretenni a kapcsolatokat. Persze aztán jön a Happy End, oké, egy kis kérdős marad a végén, de én egyértelműen elkönyveltem a happy véget, mert Stephenie könyveinek mindig happy a vége.
Ez a történet se fogott meg annyira, egy éjszakai olvasmánynak jó volt, de nem több.
No, és ezzel a bálos történetekkel eszembe jutott egy régi történetem, amit meg akartam írni, de sose kezdtem bele. Pedig annyi ötletem volt! Azaz elkezdtem, de nem tetszett az írásmódom. xD Na mindegy... talán egyszer ha végigírom a Sindala első fejezetét, akkor nekiállok ennek is. Meg folytatnom kellene a Laborcot, és a Kicsi fiamat is. Hehe. Sok remek regény, amit folytathatnék, de nem megy. xD Gáz. Na mindegy.
És akkor most jöjjön egy rövid VOLT összefoglaló.
Kelési időpont: 2009. 07. 04 - 7:30 (Mert apa fúdebuzgó volt, és a baromira nem érdekelte, hogy én fáradt leszek. Persze aztán mindenki azzal jött, hogy előbb is lefeküdhettem volna, és nem kellene apámat hobáztatnom. De a francba is, ha megbeszéljük, hogy 8-kor kelek, akkor ne zavarjanak már előbb fel! Könnyebb mindent az én nyakamba varrni, mi...)
Lefekvési időpont: 2009. 07. 05. - 7:15 (Oké, közben volt, mikor a vonaton próbálkoztam aludni, nem sok sikerrel. De legalább végighallgattam a Lacuna Coil új albumát... xD)
Megtett út hossza: Jó sok kilóméter. (Kerestem neten valami kilóméterszámlálót, de nem volt. Pedig jó lett volna...)
Megtett út időtartama:
Otthonról indultunk: 9:00; Vonat indult: 10:20; Helyszínen voltunk: kb 14:00. Tehát úgy hiszem, 5 óra volt oda.
Helyszínről a busz indult: 1:33; A vonat indult: 2:40; Keletibe értünk: kb 6:00; Otthon lenni: 6:30 (???) Tehát ez valamennyivel több mint 5 óra.
Elköltött összeg: Túl sok. (Egy hülye flekken, és sültrumpli hozzá volt 2210 Ft. Utána lehet, hogy barátnőm valamit félreértelmezett a koktél rendelésnél, mert ahelyett, hogy 1100 Ft-t kellett volna fizetni, fizethettünk 4400-at... oké, fele arány, de kábé a pénzemnek annyi volt. És egy fél literes üditő 360... borzalom.)
Koncertek, amin ott voltam: Nem sok, mert nem volt programfüzetem... távolról hallottam Péterfy Borit, mert barátnőim nem akartak oda menni, de legalább a Quimby egy részén ott voltam. Na meg persze Marilyn Mansonon, ahol a tömeg belökdösött jó közel a színpadhoz. Ja, élőben bámulhattam Manson bá' fejét. Höhe.
Manson koncert hossza: Másfél óra. (Persze, már a 3. számnál nem volt valami sok hangja, meg volt a végénél egy ötperces kihagyás, de azárt még jól bírta magához képest a vén csóka.)
Lila foltok száma: Nagyon sok. (Legnagyobb a jobb karomon, nagyon kis impozáns díszítés.)
Mindent összevetve: Legközelebb rá kell venni apuéket, hogy legalább odafele vigyenek le autóval, de nekem az se baj, ha szobát foglalnak, és ott éjszakázunk, és akkor haza is tudnak vinni. Több pénzt kell vinni, és kaját venni nem ott kell... vagy alaposan körbenézni kajaügyileg. Na meg jól becspmagolni az ödítőt, ha azt viszel, nehogy a helyszini kutatók megtalálják. És vinni naptejet. Meg vizipipát, hogy ne nézzünk szomorkásan a többi pipás felé. És nem szabad ott koktélozni. És ha legközelebb is látom azt a szép mosolyú szőke srácot... akkor megint bőghetek.
Pokoli báléjszakák
Nem, nem voltam bálon, nem is tervezem, hogy valaha részt veszek egy ilyen rendezvényen. Kérem szépen, ez egy könyv, öt kis rövid novellát tartalmaz, Meg Cabot, Lauren Myracle, Kim Harrison, Michele Jeffe, és Stephenie Meyer történeteit tarttalmazza. Nekünk magyaroknak azt hiszem csak az első és az utolsó szerző lehet ismerős, Meg Cabot mint a Neveletlen Hercegnő sorozat írója, Stephenie... na őt meg szerintem nem kell részleteznem, hogy honnan.
Azért is álltam neki ennek a bejegyzésnek, hogy valamennyire kritizáljam a könyvet. Mert rendben, novellákból nem feltétlen lehet hatalmas műveket létrehozni, de a szomorú az, hogy az öt történetből csak egy tetszett, és nem az általunk már jól ismert íróktól. Tehát akkor... kritizáljunk.
Ha érdekelne a könyv, akkor itt fent van neten... mert könyvesboltban én már nem találom sehol :P
Meg Cabot: A pusztító lánya
(Nekem valahogy a cím hallatán Edward jutott eszembe az Anita Blakeből, és hogy neki lánya legyen... gr, nem, nem, nem, neki nem fog senki gyereket szűlni a francba is!)
Nem tudok mit mondani, mint hogy borzasztó. Egyzserű kis történet, adott a csaj, aki ki akar nyírni egy vámpírt, de rosszul sül el, majd megjelenik a hős megmentő, aki kecsappal lődözi meg a vápírt. Fúdejó. Na, innen már sejthető, hogy ebből szerelem lesz, főleg ahogy az írónő rézletezi a hirtelen feltörő lángolást, hogy a két fiatal, akik eddig egymásról tudomást se vettek, mekkora hévvel kezdenek egymás iránt érdeklődni. Hogy is mondta a csaj? Talán valahogy úgy, hogy "Tetszett, ahol kecsappal lelövi a vámpírt..." Szerelem első látásra. Szerintem ha én látnám, hogy egy pasi hogyan lő le kecsappal egy vámpírt, én is mindjárt halálos szerelemre lobbannék iránta.
Amúgy szerintem eleve a csaj karaktere egy sablonkarakter... tudjátok, azaz átlagos "hideg-vagyok-és-nem-engedhete-hogy-segíts-nekem-egyedül-kell-bevégeznem-a-bosszúat-a-családom-miatta". Agybaj. És aztán a végén lévő nagy elhatározás... páááf. Rosszul voltam. Na, ennyit erről.
Lauren Myracle: A virágcsokor
A nagy csalódás után azért tovább olvastam a könyvet, elvégre reménykedtem, hogy na, a többi nem lehet ennyire borzalmas... nem voltak annyira borzalmasak, de szerintem a könyvől ez az a történet, amit igazándiból érdemes elolvasni, és én ezt a kis történetet mindenkinekajánlani tudom. Már akik nem Happy End mániások, mert itt nagyon nem az lesz. Miközben olvastam, borsózott a hátam, és mikor végeztem vele... nem tudom. Fura volt. A szomorú történetek mindig egy ideig magukka ragadnak, és elgondolkoztatnak. Átgondolásra késztetnek.
A szomorú az, hogy még mindig nem tudtam pontos értelmet adni annak jóslatnak, amit a jósnő Frankienek mondott... "Ha egy fa kidől az erdőben, de senki nincs ott, hogy hallja, vajon attól még hangosan teszi azt?" Persze, sejtésem van, de igazából még most se értem pontosan. Ha valaki elolvasná, és rájöjjen az értelmére, közölje velem is, nagyon örülnék neki.
Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás
Hát. Adott a történet a nagyvárosi picsáról, akit leküldenek apucihoz büntiből, mert rossz kislány volt. Na, ez már eleve sablon, na de mindegy, én is szoktam sablonozni, és fogok is, sajnos.
És ugye aztán jön a bál, ahol kiderül, hogy az a nyomi gyerek aki elhívta, az is csak azért tette, mert az apja ráparancsolt. Kedves főszereplőnk forr a levében, majd feltűnik a semmiből egy jóképű pasi, kir Sethnek (imádom ezt a nevet... *.*) nevezi magát, és cserediák, bla-bla. Meg feltűnik Balthazar, meg Ron... de inkább nem lövök le poénokat. Mindent összevetve egész kis ötletes történet, ha nem idegesítene a főszereplő Madison jelleme, és a történet ne hagyna a végén egy csomó kérdőjelet. Engem legalábbis nagyon idegesített.
Michele Jaffe: Csók és ármány
Egy szerencsétlen végzős, és egy csókániás tieznnégy éves kiscsaj története. Én kicsit rosszul voltam a történettől, mert... nem tudom igazából nem tudom kifejteni, mi bökte a csőröm. Annyira nem is kötött le, meg valahogy olyan... hülyeségnek tartottam az egészet. Lehet, csak én vagyok túl kritikus, na de ez van. Eleve a történet alapkoncepciója nem fogott meg, így hát azt hiszem, nem ezért se tetszett. Ettől persze még másnak tetszhet, nem azt mondom, de bennem ez a történet nem fog valami nagyon mély nyomot hagyni. Hát, ez van.
Stephenie Meyer: Földi pokol
A tinivilág legújabb bálványa, a nő, aki az egyáltalán nem nagy szám Twilight Sagával J. K. Rowling nyomdokaiba lép... heh. Szerintem olyat mint a Twilight lehet még én is tudtam volna írni. Na de ez most nem a Twilight leszólásáról szól...
Hát nem tom, mikor olvastam a nevet, hogy Gabe, én máris az én drága karakteremre asszociáltam, ls jót vigyorogtam, mikor kiderült, hogy a szeme kék. Szőkének nem szőke, na meg jellemileg is olyan távol állnak egymástól, mint ég és föld. Még hogy Gabenek csomü lány barátja legyen... kac-kac. Mármint az én Gabe-emnek.
Lényegében a történet egy borzalmasan alakuló végzős bálról szól, ahol egy "kedves" kis alak megpróbálja tönkretenni a kapcsolatokat. Persze aztán jön a Happy End, oké, egy kis kérdős marad a végén, de én egyértelműen elkönyveltem a happy véget, mert Stephenie könyveinek mindig happy a vége.
Ez a történet se fogott meg annyira, egy éjszakai olvasmánynak jó volt, de nem több.
No, és ezzel a bálos történetekkel eszembe jutott egy régi történetem, amit meg akartam írni, de sose kezdtem bele. Pedig annyi ötletem volt! Azaz elkezdtem, de nem tetszett az írásmódom. xD Na mindegy... talán egyszer ha végigírom a Sindala első fejezetét, akkor nekiállok ennek is. Meg folytatnom kellene a Laborcot, és a Kicsi fiamat is. Hehe. Sok remek regény, amit folytathatnék, de nem megy. xD Gáz. Na mindegy.
És akkor most jöjjön egy rövid VOLT összefoglaló.
Kelési időpont: 2009. 07. 04 - 7:30 (Mert apa fúdebuzgó volt, és a baromira nem érdekelte, hogy én fáradt leszek. Persze aztán mindenki azzal jött, hogy előbb is lefeküdhettem volna, és nem kellene apámat hobáztatnom. De a francba is, ha megbeszéljük, hogy 8-kor kelek, akkor ne zavarjanak már előbb fel! Könnyebb mindent az én nyakamba varrni, mi...)
Lefekvési időpont: 2009. 07. 05. - 7:15 (Oké, közben volt, mikor a vonaton próbálkoztam aludni, nem sok sikerrel. De legalább végighallgattam a Lacuna Coil új albumát... xD)
Megtett út hossza: Jó sok kilóméter. (Kerestem neten valami kilóméterszámlálót, de nem volt. Pedig jó lett volna...)
Megtett út időtartama:
Otthonról indultunk: 9:00; Vonat indult: 10:20; Helyszínen voltunk: kb 14:00. Tehát úgy hiszem, 5 óra volt oda.
Helyszínről a busz indult: 1:33; A vonat indult: 2:40; Keletibe értünk: kb 6:00; Otthon lenni: 6:30 (???) Tehát ez valamennyivel több mint 5 óra.
Elköltött összeg: Túl sok. (Egy hülye flekken, és sültrumpli hozzá volt 2210 Ft. Utána lehet, hogy barátnőm valamit félreértelmezett a koktél rendelésnél, mert ahelyett, hogy 1100 Ft-t kellett volna fizetni, fizethettünk 4400-at... oké, fele arány, de kábé a pénzemnek annyi volt. És egy fél literes üditő 360... borzalom.)
Koncertek, amin ott voltam: Nem sok, mert nem volt programfüzetem... távolról hallottam Péterfy Borit, mert barátnőim nem akartak oda menni, de legalább a Quimby egy részén ott voltam. Na meg persze Marilyn Mansonon, ahol a tömeg belökdösött jó közel a színpadhoz. Ja, élőben bámulhattam Manson bá' fejét. Höhe.
Manson koncert hossza: Másfél óra. (Persze, már a 3. számnál nem volt valami sok hangja, meg volt a végénél egy ötperces kihagyás, de azárt még jól bírta magához képest a vén csóka.)
Lila foltok száma: Nagyon sok. (Legnagyobb a jobb karomon, nagyon kis impozáns díszítés.)
Mindent összevetve: Legközelebb rá kell venni apuéket, hogy legalább odafele vigyenek le autóval, de nekem az se baj, ha szobát foglalnak, és ott éjszakázunk, és akkor haza is tudnak vinni. Több pénzt kell vinni, és kaját venni nem ott kell... vagy alaposan körbenézni kajaügyileg. Na meg jól becspmagolni az ödítőt, ha azt viszel, nehogy a helyszini kutatók megtalálják. És vinni naptejet. Meg vizipipát, hogy ne nézzünk szomorkásan a többi pipás felé. És nem szabad ott koktélozni. És ha legközelebb is látom azt a szép mosolyú szőke srácot... akkor megint bőghetek.
2009. május 31., vasárnap
Váratlan
Pedig úgy döntöttem, csak hónaponta blogolok, de most úgy döntöttem, hogy ezt most leírom, és kész. (Azért hónaponta, mert akkorra talán lesz egy komment, és akkor legalább biztosabb vagyok benne, hogy elolvasta valaki. Jaja, még mindig "kommentkurva" vagyok. xD)
Jó dolog, hogy sokszor MSN-en van 5-6 ablakom, és tudok beszélgetni az emberekkel. Örülök neki, hogy nincs az, mint pár hónappal ezelőtt, hogy folyamatos pangás, ha egy barátnőm nem jött fel, senkivel se beszéltem így maradt az anime nézés, és az azon való filozofálgatás. Oké, jó dolog animet nézni, na de én többre értékelem, ha tudok beszélgetni az emberekkel.
Most is van új ismerős, akivel lehet beszélgetni, meg jó beszélgetni, és örülök is neki, na de ott a bökkenő, hogy az új igazán sose helyettesíti a régit.
Örültem, mikor Amával újra beszélgetni kezdtem, és sikerült leszervezni egy Vampire játékot, és szerencsétlen megismerhetett néhány embert egyik-másik baráti körömből.
El se tudjátok képzelni mennyire örültem neki annak idején, mikor újra beszélgetni kezdtem Zorával. Jó volt, örültem neki, de annak még jobban örültem, mikor valamennyire a magánéletébe is beavatott. Most mégis, mondhatnánk, mi a fenét nyerek vele? És hogy miért bánt az, mikor azt mondják, hogy "inkább nem mesélek, mert biztos untatna". Nos, erre az a válasz, hogy: ha elmondod a másiknak a gondjaidat, akkor az ettől úgy érezheti valamennyire, hogy azért fontos vagy neki. Egy jött-mentnek nem mondod el, ha valami nyomja a lelked, nem? Engem azért bántott mindig is ez... mert lehet, csak azért nem mondja el, mikor rákérdezek, mert nem akar zavarni vele, de nekem ebből csak annyi jön le, hogy mégse tart annyira fontosnak, mint amennyire én őt esetleg. Lehet hülyeség, de én így látom.
Aztán... ott van még a tegnapi nap, mikor lett az a közös beszélgetés... jó volt beszélgetni velük, mintha kicsit nosztalgiáztam volna, és jó volt velük így beszélni, tényleg. Mert valahogy sokakkal már nagyon nem olyan a kapcsolatom, mint régen volt, és... ez rossz. Nem mondom, hogy az ő hibájuk, mert az ilyenekről két ember tehet, meg az is lehet, hogy én láttam bele a dolgokba túl sokat, de ki tudja már? Tegnap örültem a dolgoknak. Remélem még lesz ilyen... mert jó. Lehet semmi se lesz már olyan, mint régen, lehet nem fogom ugyan azt a köteléket érezni, mint akkor, de ha már egy kicsit is közelebb érzem magamhoz azokat az embereket, akik egykor az én megmentőim voltak a mindennapok elől... akkor boldog vagyok. Akkor érdemes reménykednem...
Jó dolog, hogy sokszor MSN-en van 5-6 ablakom, és tudok beszélgetni az emberekkel. Örülök neki, hogy nincs az, mint pár hónappal ezelőtt, hogy folyamatos pangás, ha egy barátnőm nem jött fel, senkivel se beszéltem így maradt az anime nézés, és az azon való filozofálgatás. Oké, jó dolog animet nézni, na de én többre értékelem, ha tudok beszélgetni az emberekkel.
Most is van új ismerős, akivel lehet beszélgetni, meg jó beszélgetni, és örülök is neki, na de ott a bökkenő, hogy az új igazán sose helyettesíti a régit.
Örültem, mikor Amával újra beszélgetni kezdtem, és sikerült leszervezni egy Vampire játékot, és szerencsétlen megismerhetett néhány embert egyik-másik baráti körömből.
El se tudjátok képzelni mennyire örültem neki annak idején, mikor újra beszélgetni kezdtem Zorával. Jó volt, örültem neki, de annak még jobban örültem, mikor valamennyire a magánéletébe is beavatott. Most mégis, mondhatnánk, mi a fenét nyerek vele? És hogy miért bánt az, mikor azt mondják, hogy "inkább nem mesélek, mert biztos untatna". Nos, erre az a válasz, hogy: ha elmondod a másiknak a gondjaidat, akkor az ettől úgy érezheti valamennyire, hogy azért fontos vagy neki. Egy jött-mentnek nem mondod el, ha valami nyomja a lelked, nem? Engem azért bántott mindig is ez... mert lehet, csak azért nem mondja el, mikor rákérdezek, mert nem akar zavarni vele, de nekem ebből csak annyi jön le, hogy mégse tart annyira fontosnak, mint amennyire én őt esetleg. Lehet hülyeség, de én így látom.
Aztán... ott van még a tegnapi nap, mikor lett az a közös beszélgetés... jó volt beszélgetni velük, mintha kicsit nosztalgiáztam volna, és jó volt velük így beszélni, tényleg. Mert valahogy sokakkal már nagyon nem olyan a kapcsolatom, mint régen volt, és... ez rossz. Nem mondom, hogy az ő hibájuk, mert az ilyenekről két ember tehet, meg az is lehet, hogy én láttam bele a dolgokba túl sokat, de ki tudja már? Tegnap örültem a dolgoknak. Remélem még lesz ilyen... mert jó. Lehet semmi se lesz már olyan, mint régen, lehet nem fogom ugyan azt a köteléket érezni, mint akkor, de ha már egy kicsit is közelebb érzem magamhoz azokat az embereket, akik egykor az én megmentőim voltak a mindennapok elől... akkor boldog vagyok. Akkor érdemes reménykednem...
2009. május 18., hétfő
Tengeri - az álmok tengerén
Mit is mondhatnék? Eltelt egy kis idő, mióta nem írtam, és sok dolog történt... jó is, rossz is egyaránt. Hol kezdjem, hogy kezdjem, mit mondjak? Igazából nem tudom. Talán inkább gyorsan letudom a rosszakat, mert akkor jobb lesz a kedvem a bejegyzés végre, hisz akkor a jókat kell csak leírnom. Tehát.
Ugye volt egy érettségi, mikor nekem délután kellett bejárni... hát, írtattak velem egy irodalomdogát, ami szerintem hülye dolog. Ki a fene tud teljesen rákoncentrálni arra a hülye irodalomdogára délután 2-kor, dög melegben, miközben azon jár az eszem, hogy unokatesóm éppen shoppingol valahol, heh? Na mindegy. (Bár a dolgozat négyes lett, én ötöst akartam. Borzasztónak érzem, hogy én eddig mindig is biztos voltam benne, ha fakt akkor irdolaom, ha továbbtanulás, akkor irodalom, és most mégis, töri faktra megyek, mert már nem merek próbálkozni az irodalommal. Fáj egy kicsit. Na mindegy.)
Kémiából eddig két jegyem van. Na mi? Két karó. Oké, félévkor 4-es voltam, és 3 jegyet nem ronthat, de azért ez gáz. (Oké, írtam egy javítót, aminek a kérdéseit nem is értettem - pedig a tankönyvől megtanultam minden hülyeséget. Ma rákérdeztem, a tanár azt mondta, úgy emléksik 3-mas, de lehet rosszabb. Hát köszi.)
Ikrem meg egy barom. Eleve sok volt a hiányzása, és lehutóbb is majdnem kirúgták emiatt, csak akkor meg lehetett beszélni. Csak hogy ő utána csütörtökön hiányzott az első óráról, hétfőn az első kettőről, és akkor már betelt a pohár. A diri azt mondta, menjen be kedden fél 9-re a suliba, és akkor majd megbeszélik, hogyan tovább. Nem ment be. Kirúgták. Most azzal jön, hogy akkor ő majd estin leteszi, és akkor majd dolgozni is fog. Bakker. Az estiért fizetnie is kell, meg minden, na meg... áhh. Idióta. Egy lusta dög, ahogy Szabolcs mondta. Pfffff...
Nyáron le kell tennem a jogsit, mert apám már szinte kötelez a dolgora. Hihetetlenül tudok neki örülni. És persze még ezt is szeretné, ha nyári munkám lenne. Fú. Férjet ne találjak már rögtön, he?
Na meg túl könnyen magamra veszek mindent, és túl könnyen tudom magam hibáztatni a dolgok alakulásáért. Egy ilyen esett miatt történt az, hogy jó ideig képtelen voltam enni (heh, szerintem 16 óra nem evés kicsit sok), és lelkileg is kicsit kivoltam. Túl könnyen elfáradtam, túl könnyen megsértődtem a suliban... már pedig drága osztálytársaimhoz ideg kell.
Nos, folytassuk a jobb hírekkel... hmmmm. xD
Ugye volt egy névnapom. Végre van webkamerám, meg mikrofonos fülhallgatóm, tehát lehet csesztetni Skypeon, meg MSN-en, már aki akar. Eddig egyszer próbáltam ki a webkamerát, azt is ikremmel... pff.
Névnapomra úgy nagy átlagban még pénzt kaptam, és kábé baráti téren egy embertől kaptam ajándékot, de mindegy. Akkor legalább én se strapálom magam, hogy ajándékot vegyek névnapjukra. Na, ez van.
Mégse váltotta be apám azt a hülye ígéretét, hogy csak jogsi után lehet macskám. Most lett egy. Vackornak hívják. Három színű pici cica: vörös, fehér, fekete... na igen, a név kötelez. Bár akkor hívhatnám Tenornak is, mert jó nagy hangja van a kis drágának.
Elméletileg most szombaton néhány baráttal összefutunk és megyün Vampire szerepjátékozni. Na, végre egyszer kipróbálhatom magam, mint játékos. Remélem Ama, addigra kitaláloda a mesét... bár addig nekem csinálnom kellene egy Gangrelt. xD
Pénteken nincs sulim, de helyette a sulimhoz közeli művelődési házban kell dekkolnom. Na sebaj, ezt még túlélem. Ami éltet: se olaszfakt, se irodalom (mert azzal a tanárral kínszenvedés), de matek, se tesi (bár az jó, mert azon én nem csinálok semmit...esetleg törire és bioszra magolnék), se töri (az akkor jó, ha nem felelek, vagy dogát írok), se fizika, se biosz.
Na meg 29-én sulimban gyereknap lesz déltől, így onnantól nincs tanítás. Na de így is... első 4 óra. Pff. És ugye az egy péntek. És le lehet olvasni, mi az első nég órám.. azaz öt. Mert 0. az olaszfakt. Höhe.
Na meg volt egy Animecon is. Hát jó volt, bár most nem volt meg bennem az a láz, ami általában a con előtt van. Hogy fú, con, az életérzés, je. De egy csomó pénzzel mentem, és vettem egy csomó mangát. Tényleg egy csomót. És most direktben felhalmoztam ide őket, hogy tudjak részletezni, hogy miket is.
A lista
És hogy mi is volt conon? Fél 11-re mentünk oda, szerintem jobb is volt tök simán bejutottunk, gyorsan vásároltunk egy sort, aztán bementünk a nagyterembe AMV-ket nézni, ami szintén jó muri volt. Általában ezek hozzák meg a kedvem egy animehez, most is meghozták egyhez, de nem fogom megnézni, mert rohadt hosszú. Így is meg kéne néznem egy másik anime feltorlódott részeit... ^^"
Egész sokan voltunk szombaton így baráti társaságból... Mitsuko, Anita, Kapos, Dodó, Szandi, és elmentünk Burger Kingbe, ahol Bernivel találkoztunk. Jó volt, a szombati napot nagyon élveztem.
A vasárnap inkább a punnyadásról szólt, Mitsuko mag amúgy mindenki engem csesztetett (de jó, hogy akkor már nem volt ott Kapos, mert akkor ő is csinálta volna), tehát jó volt. Hála a jó égnek nem annyira, hogy elveszítsem a türelmem. Mert az nagyon nem jó. De akkor... a Mekiben láttam egy olyan jóképű Edwardot, hogy majdnem agybajt kaptam. Rohadt életbe, én, és a szőkefélhosszúhajúpasi mániám. Meg úgy általában a szőke hajú pasi. Bakker. Miért érzem magamra igaznak azt a megállapítást, hogy az ember általában olyan társat kares magának, aki hasonlít a szülőjére? (Aha. Apám szőke volt. És humoros ember. És kék a szeme. Vazzeg. Hol lelek én ilyet?! Oké, a kák szem nem lényeg, na de... váhá! xD)
Mindegy, túláltem a vasárnapot is, és nem kellett állatkertbe mennem. Juhé! De leégett kicsit a hátam. Nem juhé. És legyen már nyár. És legyen pénzem a VOLT fesztiválra. És le tudjam tenni a jogsit. 25 nap... és vége... 25...
TÚLÉLÉÉÉS!
Na, a tengerikről akartam dumálni, de elment a kedvem. xD És a hülye billentyűzetem ki is törölte, amit írtam. Uuuuutálom, egy ideje folyamatosan cseszekszik velem. Szemét.
Tehát. Először a Hetvenhét nevezetű novellás kötetben hallottam róluk. Olyan lények ők, olyan emberek, akik sárkánnyá tudnak alakulni. A feladatuk az volt, hogy ők vgyék el a királyok leányait, és csak a leg rátermetebb királyfiaknak adják oda őket. Aztán most a Tarot Cafe-ban tűntek fel olyan emberek, akik sárkánnyá alakultak. De ugye itt eleve sárkánynak hívták őket. Nekem meg az egyik regényemben terveztem egy ilyen karaktert... csak a regény megakadt az első fejezetnél, miuán Mitsuko lefikázta, hogy szerinte Harry Potter, mert hogy vörös szem, és hogy a szereplők vonattal utaznak. Ehh. FIGYELEM! Ezentúl senki kötetében nem jelenhetnek meg a vörös szemek, és a vonatok, mert az Harry Potter koppintás! Megértésüket köszönöm! (Áh, rég volt, de még mindig felhúzom magam a dolgon... -.-")
Na jó, inkább meghallgatom Manson új CD-jét, bár nekem néhol olyan Franz Ferdinand hangzás beütésem van, de lehet én vagyok hót barom. xD
Pápá! ^^
Ugye volt egy érettségi, mikor nekem délután kellett bejárni... hát, írtattak velem egy irodalomdogát, ami szerintem hülye dolog. Ki a fene tud teljesen rákoncentrálni arra a hülye irodalomdogára délután 2-kor, dög melegben, miközben azon jár az eszem, hogy unokatesóm éppen shoppingol valahol, heh? Na mindegy. (Bár a dolgozat négyes lett, én ötöst akartam. Borzasztónak érzem, hogy én eddig mindig is biztos voltam benne, ha fakt akkor irdolaom, ha továbbtanulás, akkor irodalom, és most mégis, töri faktra megyek, mert már nem merek próbálkozni az irodalommal. Fáj egy kicsit. Na mindegy.)
Kémiából eddig két jegyem van. Na mi? Két karó. Oké, félévkor 4-es voltam, és 3 jegyet nem ronthat, de azért ez gáz. (Oké, írtam egy javítót, aminek a kérdéseit nem is értettem - pedig a tankönyvől megtanultam minden hülyeséget. Ma rákérdeztem, a tanár azt mondta, úgy emléksik 3-mas, de lehet rosszabb. Hát köszi.)
Ikrem meg egy barom. Eleve sok volt a hiányzása, és lehutóbb is majdnem kirúgták emiatt, csak akkor meg lehetett beszélni. Csak hogy ő utána csütörtökön hiányzott az első óráról, hétfőn az első kettőről, és akkor már betelt a pohár. A diri azt mondta, menjen be kedden fél 9-re a suliba, és akkor majd megbeszélik, hogyan tovább. Nem ment be. Kirúgták. Most azzal jön, hogy akkor ő majd estin leteszi, és akkor majd dolgozni is fog. Bakker. Az estiért fizetnie is kell, meg minden, na meg... áhh. Idióta. Egy lusta dög, ahogy Szabolcs mondta. Pfffff...
Nyáron le kell tennem a jogsit, mert apám már szinte kötelez a dolgora. Hihetetlenül tudok neki örülni. És persze még ezt is szeretné, ha nyári munkám lenne. Fú. Férjet ne találjak már rögtön, he?
Na meg túl könnyen magamra veszek mindent, és túl könnyen tudom magam hibáztatni a dolgok alakulásáért. Egy ilyen esett miatt történt az, hogy jó ideig képtelen voltam enni (heh, szerintem 16 óra nem evés kicsit sok), és lelkileg is kicsit kivoltam. Túl könnyen elfáradtam, túl könnyen megsértődtem a suliban... már pedig drága osztálytársaimhoz ideg kell.
Nos, folytassuk a jobb hírekkel... hmmmm. xD
Ugye volt egy névnapom. Végre van webkamerám, meg mikrofonos fülhallgatóm, tehát lehet csesztetni Skypeon, meg MSN-en, már aki akar. Eddig egyszer próbáltam ki a webkamerát, azt is ikremmel... pff.
Névnapomra úgy nagy átlagban még pénzt kaptam, és kábé baráti téren egy embertől kaptam ajándékot, de mindegy. Akkor legalább én se strapálom magam, hogy ajándékot vegyek névnapjukra. Na, ez van.
Mégse váltotta be apám azt a hülye ígéretét, hogy csak jogsi után lehet macskám. Most lett egy. Vackornak hívják. Három színű pici cica: vörös, fehér, fekete... na igen, a név kötelez. Bár akkor hívhatnám Tenornak is, mert jó nagy hangja van a kis drágának.
Elméletileg most szombaton néhány baráttal összefutunk és megyün Vampire szerepjátékozni. Na, végre egyszer kipróbálhatom magam, mint játékos. Remélem Ama, addigra kitaláloda a mesét... bár addig nekem csinálnom kellene egy Gangrelt. xD
Pénteken nincs sulim, de helyette a sulimhoz közeli művelődési házban kell dekkolnom. Na sebaj, ezt még túlélem. Ami éltet: se olaszfakt, se irodalom (mert azzal a tanárral kínszenvedés), de matek, se tesi (bár az jó, mert azon én nem csinálok semmit...esetleg törire és bioszra magolnék), se töri (az akkor jó, ha nem felelek, vagy dogát írok), se fizika, se biosz.
Na meg 29-én sulimban gyereknap lesz déltől, így onnantól nincs tanítás. Na de így is... első 4 óra. Pff. És ugye az egy péntek. És le lehet olvasni, mi az első nég órám.. azaz öt. Mert 0. az olaszfakt. Höhe.
Na meg volt egy Animecon is. Hát jó volt, bár most nem volt meg bennem az a láz, ami általában a con előtt van. Hogy fú, con, az életérzés, je. De egy csomó pénzzel mentem, és vettem egy csomó mangát. Tényleg egy csomót. És most direktben felhalmoztam ide őket, hogy tudjak részletezni, hogy miket is.
A lista
- Rémmetró 3. (sajnos utolsó kötet... de jó volt, bár ez a vége... olyan... neee mááár! Pff... imádtam a főszereplő pasit.
- Démonnapló 3-4 (Höhe, imádom ezt a történetet. Olyanokat röhögök rajta. A vicces az, hogy nem is tudtam, hogy shounen ai... de nagyon nem tűnik annak, szerintem még azoknak is megéri elolvasni, aki nem szereti a műfajt. Poénos, démonos, szépfiús. Megéri. (; )
- Angyalok menedéke 2-3-4 (Na jó, erről sokak rossz véleményen vannak. Elvágre a történet kicsit véres, kicsit sötét, kicsit... vérfertőző. Bár ha elvonatkoztatunk, és úgy gondoljuk, hogy a főszereplő pasi, Setsuna, valójában nem is Setsuna, és akkor nyugodtan szeretheti a húgát... de akkor meg nő. Hát pff. Mindegy, szerintem érdekes történet, de én egy degenerált ember vagyok. Eleve, milyen ember az, akit érdekelnek a pszichológiai betegségek? Stocholm-szindróma. Pff. Pedig izgis dolog. ^^)
- Tarot Cafe 1-7 (Meow, annyira, de annyira akartam ezt a történetet, ééés meg érte! 13 ezer valamennyi helyett 7 ezerért vettem meg mind a hetet. És olyan jó volt... meow. Belial *.* Alecto *.* Ash *.* Aaron *.* - most így belegondolva... mennyi A betűs pasi xD - és a többi egy részig feltűnő karakter... meow. Nagyon tetszett, nagyon megfogott... némelyik dolog ha eszembe jut, kicsit elszomorodom, de... mindent összevetve jó. Mindennek amúgy mondhatni jó a vége. Persze, semmi se lehet tökéletes happy end. A záró hetedik kötet ráhagyja az ember fantáziájára, hogy mi lesz. Bár néhány dolgot megváltoztathatlanul lezár. Ami bánt... áhh... Alecto... Aaron... pff. Talán még annyi bajom lehet, hogy bizonyos pasi karakterek nekem már túl nőiesek. Na de mindegy. A lényeg, hogy egy nap alatt elolvastam mind a 7 részt. Kicsit se függtem tőle, ugyan már, csak még internetezni se jöttem fel, ugyan. Mindent összevetve: aki szereti a fantasy történeteket, a vámpíros-vérfarkasos-sárkánnyá alakuló emberes (azaz tengeris - de erről később)-démonos-tarottos történeteket, fűszerezve szerelmi szállal, kalanddal, és érdekes fordulatokkal, azoknak kifejezetten ajánlom.)
- Árnybíró 12 (Nos, ennek olvasására még nem tudtam magam rávenni... mert angolba kicsit belenéztem, és a most következő könyvek a fájó múltat fogják feleleveníteni... na mindegy, majd réáveszem magam.)
- Chrono Crusade 1 (Höhe, ehhez is kell majd egy nagyobb lélegzetvétel. Néha úgy gondolom, hogy nekem csak vidám történeteket kéne olvasnom, mert néha megvisel a dráma. Kivéve, ha én írom. Azt könnyebb feldogozni. Legalábbis nekem. xD)
- Hellsing 3-4 (Imádott vámpírom, Alucad visszatér, vihí! ^^ Majd ezt is olvassuk...)
- A víz isten menyasszonya 2 (Háh, ez egy jó törétnet. Mangazinon fent volt anno, csak rág olkvastam, na meg azt hiszem szerettem is a történetet, ezért meg is veszem magyarban is.)
- You're so cool! 1 - nem magyar címen írom, mert úgy gázul hangzik. Szerintem. Hogy hangzik már... Annyira király vagy! Pff... (Na tehát, nekem nagyon tetszik, izgalmas kis történet, általános szerelmes, bár kicsit másképpen. Ja, és van benne shounen ai rész, de az simán átlapozható, akinek bátja a szemét. Bár a történet úgy is lányoknak van... bár ha drága Livi barátnőmből indulunk ki... ehhe xD)
- Grimm-mesék 2 (Vihí, imádom ezeket a Grimm mese átíratokat. A Grimm meséket eleve imádom, de így is olyan jók. A Hófehérkáről szóló történeten majdnem könnyeztem egy sort. Szegény édes kis Lámpácska. Pff.)
- Bukottak holdja (Höhe. Kifejezetten Shounen ai. Hehe. Meg kellett vannem, mert fantasy jellegű. Ennek, és a Tarot Cafe-nak köszönhetően most el kezdett érdekelni ez a bukott angyalos témakör. Pff.)
És hogy mi is volt conon? Fél 11-re mentünk oda, szerintem jobb is volt tök simán bejutottunk, gyorsan vásároltunk egy sort, aztán bementünk a nagyterembe AMV-ket nézni, ami szintén jó muri volt. Általában ezek hozzák meg a kedvem egy animehez, most is meghozták egyhez, de nem fogom megnézni, mert rohadt hosszú. Így is meg kéne néznem egy másik anime feltorlódott részeit... ^^"
Egész sokan voltunk szombaton így baráti társaságból... Mitsuko, Anita, Kapos, Dodó, Szandi, és elmentünk Burger Kingbe, ahol Bernivel találkoztunk. Jó volt, a szombati napot nagyon élveztem.
A vasárnap inkább a punnyadásról szólt, Mitsuko mag amúgy mindenki engem csesztetett (de jó, hogy akkor már nem volt ott Kapos, mert akkor ő is csinálta volna), tehát jó volt. Hála a jó égnek nem annyira, hogy elveszítsem a türelmem. Mert az nagyon nem jó. De akkor... a Mekiben láttam egy olyan jóképű Edwardot, hogy majdnem agybajt kaptam. Rohadt életbe, én, és a szőkefélhosszúhajúpasi mániám. Meg úgy általában a szőke hajú pasi. Bakker. Miért érzem magamra igaznak azt a megállapítást, hogy az ember általában olyan társat kares magának, aki hasonlít a szülőjére? (Aha. Apám szőke volt. És humoros ember. És kék a szeme. Vazzeg. Hol lelek én ilyet?! Oké, a kák szem nem lényeg, na de... váhá! xD)
Mindegy, túláltem a vasárnapot is, és nem kellett állatkertbe mennem. Juhé! De leégett kicsit a hátam. Nem juhé. És legyen már nyár. És legyen pénzem a VOLT fesztiválra. És le tudjam tenni a jogsit. 25 nap... és vége... 25...
TÚLÉLÉÉÉS!
Na, a tengerikről akartam dumálni, de elment a kedvem. xD És a hülye billentyűzetem ki is törölte, amit írtam. Uuuuutálom, egy ideje folyamatosan cseszekszik velem. Szemét.
Tehát. Először a Hetvenhét nevezetű novellás kötetben hallottam róluk. Olyan lények ők, olyan emberek, akik sárkánnyá tudnak alakulni. A feladatuk az volt, hogy ők vgyék el a királyok leányait, és csak a leg rátermetebb királyfiaknak adják oda őket. Aztán most a Tarot Cafe-ban tűntek fel olyan emberek, akik sárkánnyá alakultak. De ugye itt eleve sárkánynak hívták őket. Nekem meg az egyik regényemben terveztem egy ilyen karaktert... csak a regény megakadt az első fejezetnél, miuán Mitsuko lefikázta, hogy szerinte Harry Potter, mert hogy vörös szem, és hogy a szereplők vonattal utaznak. Ehh. FIGYELEM! Ezentúl senki kötetében nem jelenhetnek meg a vörös szemek, és a vonatok, mert az Harry Potter koppintás! Megértésüket köszönöm! (Áh, rég volt, de még mindig felhúzom magam a dolgon... -.-")
Na jó, inkább meghallgatom Manson új CD-jét, bár nekem néhol olyan Franz Ferdinand hangzás beütésem van, de lehet én vagyok hót barom. xD
Pápá! ^^
2009. április 18., szombat
Tudom...
Tudom, a dalt szereted, s nem azt ki dalol
Tudom, az ujjaid köré csavartál
Tudom, bűnt akarsz a bűnös nélkül
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, elszabadítasz az ellentmondásban
Tudom, fülig merültem az édes súrlódásban
Tudom, az áldásodért könyörgöm
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Nos, ez egy szám szövege, ami amúgy nem magyar. Aki tudja, hogy melyik csapat, és mi szám címe (ami szerintem sejthető... xD) az kap egy pirospontot. ^^ Remek ajánlat mi?
Jelen hangulatomhoz nem illik ez a szám, de tegnap nagyon is illet... bár akkor se igazán az enyémhez. Inkább mondanám azt, hogy egyik karakteremet jutatta eszembe, pontosabban az érzéseket, amiket érezni fog a közeljövőben. Kicsi Yorum... *buksisimi*
Egy másik szám szövegét is berakhattam volna ide, de úgy döntöttem, hogy mivel ez a dal nemmegy ki tegnap este ót a a fejemből, így ez marad. Na meg szerintem azt könnyebb lett volna kitalálni. Meg mert szeretem az akkusztikus gitárt... *plusz segítség*
Meglepően hamar írok, mi? Most azért is, mert unatkozom, meg mert csak. Hétvége. Végre. Csak három nap volt, mégis annyira kínszenvedés, és annyi borzalmas dolgot tudtam meg a jövőre nézve, hogy még most se tettem túl magam rajta igazán. Igen, egy lusta disznó vagyok, de mégis kiábrándít, hogy a tavalyhoz képest mennyivel másabb ez az év, mennyit változtathat egy idióta igazgatóváltás.
Először is nem lesz érettségi szünetem. Hogy pontosítsunk: eleinte csak annyi lett volna, hogy hétfő-kedd-szerdán kirándulni mentünk volna valahova. Az még oké is, legyen, akkor se kell bent szenvednünk... de végül is kedves igazgatótanács úgy döntött, mennyivel "viccesebb" lenne, hétfőn délután egyre, kedd-szerdán pedig délre behívni a diákságot, így megtartani az első 4 órát, így hétfőn fél ötkor távozhassak, kedden-szerdán pedig fél négykor (vagy később...). Bár jövőre még viccesebb lesz: írhatunk próbaérettségit. Hát nem tudom, valahogy nagyon-nagyon nem vonz a dolog. Na meg, ez az előérettségizékkől jó nagy kicseszés, mert kötelező bejönniük délutánonként, hacsak nem szednek valahonnan igazolást.
A másik dolog a filmfesztivál napjai. Eddig mindig is úgy volt, hogy az iskolát két turnusba osztották be: volt aki délelőttre, a másik délutánra volt beosztva, amúgy meg tanítás mentes nap volt. Annak előtte az volt a gond, ha délutánra osztottak, mert akkot fuccs a délutánnak, mert a délelőttöt inkább átaludja az ember. Most mi a gond? Az lett az igazgatósák remek ötlete, hogy délelőtt tanítás, normálisan 2-ig, utána rögtön terelik át a diákságot a helyszínre, ahol az előadások vannak, ahol aztán ötig szórakoznunk kell. Minimum. Nos, fent áll a nagy kérdés: hogy tanulj másnapra, hm? A válasz egyyzerű: sehogy.
Persze itthon is vannak gondok, hogyne lennének. Mert nem tölthetek úgy itthon egy hétvégét, hogy ne vesszek össze szüleimmel. Tegnap apámnak sikerült remekül logikáznia. Épp azt mesétem, hogy Mistuko patkánya kinyírta két hörcsögét. Apa ebből mire következtet? Hogy én is haza akarok hozni egyet. Szerintem, ha haza akarnék hozni, lenne annyi agyam, hogy nem mesélek az esetről nekik. Meg vannak itt más, nagyobb bajok is, de nem részletezem. A lényeg, hogy családi életem se felhőtlen, és hiába mondtam azt még annak idején Mitsukonak, hogy nem sok okom van, hogy elköltözzek otthonról, sajnos néha kiderül, hogy mégis több van, mint kellene.
Azt terveztem, hogy írok még, de már nincs kedvem. Ez van. Mára ennyi is elég. Pápá.
Tudom, az ujjaid köré csavartál
Tudom, bűnt akarsz a bűnös nélkül
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, elszabadítasz az ellentmondásban
Tudom, fülig merültem az édes súrlódásban
Tudom, az áldásodért könyörgöm
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Nos, ez egy szám szövege, ami amúgy nem magyar. Aki tudja, hogy melyik csapat, és mi szám címe (ami szerintem sejthető... xD) az kap egy pirospontot. ^^ Remek ajánlat mi?
Jelen hangulatomhoz nem illik ez a szám, de tegnap nagyon is illet... bár akkor se igazán az enyémhez. Inkább mondanám azt, hogy egyik karakteremet jutatta eszembe, pontosabban az érzéseket, amiket érezni fog a közeljövőben. Kicsi Yorum... *buksisimi*
Egy másik szám szövegét is berakhattam volna ide, de úgy döntöttem, hogy mivel ez a dal nemmegy ki tegnap este ót a a fejemből, így ez marad. Na meg szerintem azt könnyebb lett volna kitalálni. Meg mert szeretem az akkusztikus gitárt... *plusz segítség*
Meglepően hamar írok, mi? Most azért is, mert unatkozom, meg mert csak. Hétvége. Végre. Csak három nap volt, mégis annyira kínszenvedés, és annyi borzalmas dolgot tudtam meg a jövőre nézve, hogy még most se tettem túl magam rajta igazán. Igen, egy lusta disznó vagyok, de mégis kiábrándít, hogy a tavalyhoz képest mennyivel másabb ez az év, mennyit változtathat egy idióta igazgatóváltás.
Először is nem lesz érettségi szünetem. Hogy pontosítsunk: eleinte csak annyi lett volna, hogy hétfő-kedd-szerdán kirándulni mentünk volna valahova. Az még oké is, legyen, akkor se kell bent szenvednünk... de végül is kedves igazgatótanács úgy döntött, mennyivel "viccesebb" lenne, hétfőn délután egyre, kedd-szerdán pedig délre behívni a diákságot, így megtartani az első 4 órát, így hétfőn fél ötkor távozhassak, kedden-szerdán pedig fél négykor (vagy később...). Bár jövőre még viccesebb lesz: írhatunk próbaérettségit. Hát nem tudom, valahogy nagyon-nagyon nem vonz a dolog. Na meg, ez az előérettségizékkől jó nagy kicseszés, mert kötelező bejönniük délutánonként, hacsak nem szednek valahonnan igazolást.
A másik dolog a filmfesztivál napjai. Eddig mindig is úgy volt, hogy az iskolát két turnusba osztották be: volt aki délelőttre, a másik délutánra volt beosztva, amúgy meg tanítás mentes nap volt. Annak előtte az volt a gond, ha délutánra osztottak, mert akkot fuccs a délutánnak, mert a délelőttöt inkább átaludja az ember. Most mi a gond? Az lett az igazgatósák remek ötlete, hogy délelőtt tanítás, normálisan 2-ig, utána rögtön terelik át a diákságot a helyszínre, ahol az előadások vannak, ahol aztán ötig szórakoznunk kell. Minimum. Nos, fent áll a nagy kérdés: hogy tanulj másnapra, hm? A válasz egyyzerű: sehogy.
Persze itthon is vannak gondok, hogyne lennének. Mert nem tölthetek úgy itthon egy hétvégét, hogy ne vesszek össze szüleimmel. Tegnap apámnak sikerült remekül logikáznia. Épp azt mesétem, hogy Mistuko patkánya kinyírta két hörcsögét. Apa ebből mire következtet? Hogy én is haza akarok hozni egyet. Szerintem, ha haza akarnék hozni, lenne annyi agyam, hogy nem mesélek az esetről nekik. Meg vannak itt más, nagyobb bajok is, de nem részletezem. A lényeg, hogy családi életem se felhőtlen, és hiába mondtam azt még annak idején Mitsukonak, hogy nem sok okom van, hogy elköltözzek otthonról, sajnos néha kiderül, hogy mégis több van, mint kellene.
Azt terveztem, hogy írok még, de már nincs kedvem. Ez van. Mára ennyi is elég. Pápá.
2009. április 16., csütörtök
"Csupamosoly"
Örömódát zengtem volna, ha valahogy megúszhattam volna a szerdai iskolát. Ahogy közeledett a tavaszi szünet vége, annál többször álmodtam azt, hogy lebetegszem szerdára, és nem kell bemennem. Szép is lett volna. Jó dolog az iskolát egy 8 órás nappal kezdeni. Néhányaknak szerintem kifejezetten az agyára mehetett a folyamatos szenvedésem, hogy "nem akarok menni". Mitsuko még azt is felvetette, hogy mivel aznap ő még nem ment dolgozni, hogy majd kijön elém autóval, felkap, és akkor együtt töltjük a napot. De visszautasítottam... itt a hiba az igazolás hiányában merül ki. Édes jó szüleim nem nézték volna jó szemmel, hogy valami miatt 8 igazolatlan órám van... ^^" Bár ofőm velem rendes... de erre majd rátérek később, először is szerdai nap.
Este végig nem tudtam aludni, össze-vissza forgolódtam, és mire végre aludhattam volna, eljött a reggel, és menni kellett. Még jó, hogy nulladik órám is volt. Szerencsére ott még nem csináltunk semmi érdemlegeset. A nap hátralevő részében szenvedtem a has és fejfájástól, majd otthon dühöngtem egy sort, végül lefeküdtem aludni... azaz csak akartam, mert apám hazajött, és folyamatosan osztogatta ki az utasításokat. Mindig akkor csesztetett, mikor épp elaludtam volna. A negyedik vagy az ötödik próbálkozásnál feladtam a délutáni alvás tervét (vicces mód utána már nem zaklatott), inkább bevettem néhány gyógyszert, és leültem gépezni (mert addigra már este nyolc volt). A következő este se telt jobban, talán többet aludtam, de nem sokkal. Ma is kómáztam suliban, egészen a 3. kémia óráig, feladtam, és elkéredzkedtem.
Osztályfőnököm kedvesen megpaskolta az arcom, majd ennyit mondott: "Pedig a felvételen még olyan mosolygós voltál! A Csupamosoly D. Timi!" (Na igen, ehhez az infóhoz még az is hozzá tartozik, hogy a diák napokon beültem egy előadásra, ahol egész sokat szerepeltem, ezért aztán én lettem az egyik kijelölt személy, aki interjút adott a 18. kerületi tévének. Én magam nem láttam, mert ugye 17. kerületi lévén a mi tévénk nem nagyon fogja a 18. kerületi tévécsatornát, de egyik barátom felvette, tehát majd benyúlom tőle. :3 )
Szeretem ofőm, bár néha kifejezetten ijesztő, mikor feleltetni akar, és sajnos könnyen megsértődik, de mindent összevetve egy rendes nő, és szerintem nagyon jól jártunk vele. Nem mindenki szereti, de szerintem igenis jófej. (Már eleve jópont neki, hogy a gyerekeit szívesen kíséri el az Animeconra. xD)
Tehát, csütörtökre visszatérve: hazajöttem, megebédeltem, és kidőltem aludni... olyan 3 órán át ment a szunya, aztán felkeltem, épp jókor, 2 percre rá apám hívott, hogy mit vigyen haza.
Bár a mai nap még bővelkedett rossz hírekben. Ikremet kirúgták, vagy kiíratkozott, vagy már nem is tudom mi történt, de a lényeg, már nem az osztálytársam, és ez kifejezetten szomorú. A plusz poén még az, hogy otthonról is kirúgták ezért. Most épp barátnőjénél lakik, holnap egyik barátjánál... mondanám én, hogy elszálásolom nálunk, van egy üres szoba, oda berakunk egy matracot, azt kész, de ugye, apáméknak is lenne ebbe beleszólásuk. Ezzel az erővel akár Anitát - egyik barátnőm, szerintem róla itt még nem nagyon beszéltem - is elszállásolhatnám, elvégre neki munkája is van, egész jól is járna, mert olyan nagyon messze nem is van a munkahelye, egy fél órás út autóval, vagy még kevesebb, na de ugye nem az én szavam itt a döntő. Pedig vicces lenne, ha Anita nálunk lakna... apám a falnak menne, mert szerintem Anita hozná még a rágcsálóit is, azaz Harry mellé jönne még 2 hörcsög, és egy patkány. xD Élmény lenne.
És külön kérésre: a mai délután egy igen remek álmom volt, benne Zorával, a Balatonnal, és a focival a főszerepben. xD Álmomban Zora és én drukkolók voltunk, azaz egy Zora barátaiból álló focicsapat szurkolói. A focipálya valami stég, vagy nem tudom mi volt, ami a Balatonból emelkedett ki. Mivel mi nem voltunk játékosok, ezért máshol szállásoltak el minket, mint a fiúkat, de mi is bemehettünk a játékosoknak fenttartott részekhez. Azt fontos tudni, hogy ez egy több napos rendezvény volt. Na meg az egyik tévé készített Zorával interjút, még aznap be is került a tévébe, ezek után a fiúk folyamatosan felénk mutogattak, hogy a "tévés csaj". Álmomban ez idegesítette Zorát, szerintem a valóságban nem biztos, hogy ez megállná a helyét. xD Meg valami nagyon abszurd vizibiciklik voltak ott, mert téglalap alakjuk volt, és az oldalukhoz két monociklire emlékeztető cucc volt erősítve. Ezekkel lehetett eljutni a focistéghez.
Lényeg a lényeg: érdekes volt, de ugye ebből is felébredtem.
Ja, és lett egy újabb remek karakterem, akit szeretek, és lett egy újabb karakter, akibe szerelmes vagyok. xD De nem részletezem. Yoru <3 Shou <3 és ha ezek ketten... xDDD Na jó, nem reménykedem, mert akkor nem jönnek össze a dolgok.
Legyen ennyu elég is. Pápá! ^^
Este végig nem tudtam aludni, össze-vissza forgolódtam, és mire végre aludhattam volna, eljött a reggel, és menni kellett. Még jó, hogy nulladik órám is volt. Szerencsére ott még nem csináltunk semmi érdemlegeset. A nap hátralevő részében szenvedtem a has és fejfájástól, majd otthon dühöngtem egy sort, végül lefeküdtem aludni... azaz csak akartam, mert apám hazajött, és folyamatosan osztogatta ki az utasításokat. Mindig akkor csesztetett, mikor épp elaludtam volna. A negyedik vagy az ötödik próbálkozásnál feladtam a délutáni alvás tervét (vicces mód utána már nem zaklatott), inkább bevettem néhány gyógyszert, és leültem gépezni (mert addigra már este nyolc volt). A következő este se telt jobban, talán többet aludtam, de nem sokkal. Ma is kómáztam suliban, egészen a 3. kémia óráig, feladtam, és elkéredzkedtem.
Osztályfőnököm kedvesen megpaskolta az arcom, majd ennyit mondott: "Pedig a felvételen még olyan mosolygós voltál! A Csupamosoly D. Timi!" (Na igen, ehhez az infóhoz még az is hozzá tartozik, hogy a diák napokon beültem egy előadásra, ahol egész sokat szerepeltem, ezért aztán én lettem az egyik kijelölt személy, aki interjút adott a 18. kerületi tévének. Én magam nem láttam, mert ugye 17. kerületi lévén a mi tévénk nem nagyon fogja a 18. kerületi tévécsatornát, de egyik barátom felvette, tehát majd benyúlom tőle. :3 )
Szeretem ofőm, bár néha kifejezetten ijesztő, mikor feleltetni akar, és sajnos könnyen megsértődik, de mindent összevetve egy rendes nő, és szerintem nagyon jól jártunk vele. Nem mindenki szereti, de szerintem igenis jófej. (Már eleve jópont neki, hogy a gyerekeit szívesen kíséri el az Animeconra. xD)
Tehát, csütörtökre visszatérve: hazajöttem, megebédeltem, és kidőltem aludni... olyan 3 órán át ment a szunya, aztán felkeltem, épp jókor, 2 percre rá apám hívott, hogy mit vigyen haza.
Bár a mai nap még bővelkedett rossz hírekben. Ikremet kirúgták, vagy kiíratkozott, vagy már nem is tudom mi történt, de a lényeg, már nem az osztálytársam, és ez kifejezetten szomorú. A plusz poén még az, hogy otthonról is kirúgták ezért. Most épp barátnőjénél lakik, holnap egyik barátjánál... mondanám én, hogy elszálásolom nálunk, van egy üres szoba, oda berakunk egy matracot, azt kész, de ugye, apáméknak is lenne ebbe beleszólásuk. Ezzel az erővel akár Anitát - egyik barátnőm, szerintem róla itt még nem nagyon beszéltem - is elszállásolhatnám, elvégre neki munkája is van, egész jól is járna, mert olyan nagyon messze nem is van a munkahelye, egy fél órás út autóval, vagy még kevesebb, na de ugye nem az én szavam itt a döntő. Pedig vicces lenne, ha Anita nálunk lakna... apám a falnak menne, mert szerintem Anita hozná még a rágcsálóit is, azaz Harry mellé jönne még 2 hörcsög, és egy patkány. xD Élmény lenne.
És külön kérésre: a mai délután egy igen remek álmom volt, benne Zorával, a Balatonnal, és a focival a főszerepben. xD Álmomban Zora és én drukkolók voltunk, azaz egy Zora barátaiból álló focicsapat szurkolói. A focipálya valami stég, vagy nem tudom mi volt, ami a Balatonból emelkedett ki. Mivel mi nem voltunk játékosok, ezért máshol szállásoltak el minket, mint a fiúkat, de mi is bemehettünk a játékosoknak fenttartott részekhez. Azt fontos tudni, hogy ez egy több napos rendezvény volt. Na meg az egyik tévé készített Zorával interjút, még aznap be is került a tévébe, ezek után a fiúk folyamatosan felénk mutogattak, hogy a "tévés csaj". Álmomban ez idegesítette Zorát, szerintem a valóságban nem biztos, hogy ez megállná a helyét. xD Meg valami nagyon abszurd vizibiciklik voltak ott, mert téglalap alakjuk volt, és az oldalukhoz két monociklire emlékeztető cucc volt erősítve. Ezekkel lehetett eljutni a focistéghez.
Lényeg a lényeg: érdekes volt, de ugye ebből is felébredtem.
Ja, és lett egy újabb remek karakterem, akit szeretek, és lett egy újabb karakter, akibe szerelmes vagyok. xD De nem részletezem. Yoru <3 Shou <3 és ha ezek ketten... xDDD Na jó, nem reménykedem, mert akkor nem jönnek össze a dolgok.
Legyen ennyu elég is. Pápá! ^^
2009. április 4., szombat
...és még valami
... asszem most sírhatnékom van. Francba. Most tényleg... tényleg csak... Nem, a fenébe is, elegem van az egészból! Nem kell nekem se barátok, se pasi, se senki a francos életbe, mert mindenkiben csalódok, mindenkinek van fontosabb dolga, fontosabb embere, fontosabb... minden. Egy idióta vagyok, aki mindig a középpontban akar lenni, pedig nem lehet, nem várhatja el, hogy annyira szeressék, mint amennyire reméli, hogy szeretik. Felesleges...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)