"Csupamosoly"

Örömódát zengtem volna, ha valahogy megúszhattam volna a szerdai iskolát. Ahogy közeledett a tavaszi szünet vége, annál többször álmodtam azt, hogy lebetegszem szerdára, és nem kell bemennem. Szép is lett volna. Jó dolog az iskolát egy 8 órás nappal kezdeni. Néhányaknak szerintem kifejezetten az agyára mehetett a folyamatos szenvedésem, hogy "nem akarok menni". Mitsuko még azt is felvetette, hogy mivel aznap ő még nem ment dolgozni, hogy majd kijön elém autóval, felkap, és akkor együtt töltjük a napot. De visszautasítottam... itt a hiba az igazolás hiányában merül ki. Édes jó szüleim nem nézték volna jó szemmel, hogy valami miatt 8 igazolatlan órám van... ^^" Bár ofőm velem rendes... de erre majd rátérek később, először is szerdai nap.
Este végig nem tudtam aludni, össze-vissza forgolódtam, és mire végre aludhattam volna, eljött a reggel, és menni kellett. Még jó, hogy nulladik órám is volt. Szerencsére ott még nem csináltunk semmi érdemlegeset. A nap hátralevő részében szenvedtem a has és fejfájástól, majd otthon dühöngtem egy sort, végül lefeküdtem aludni... azaz csak akartam, mert apám hazajött, és folyamatosan osztogatta ki az utasításokat. Mindig akkor csesztetett, mikor épp elaludtam volna. A negyedik vagy az ötödik próbálkozásnál feladtam a délutáni alvás tervét (vicces mód utána már nem zaklatott), inkább bevettem néhány gyógyszert, és leültem gépezni (mert addigra már este nyolc volt). A következő este se telt jobban, talán többet aludtam, de nem sokkal. Ma is kómáztam suliban, egészen a 3. kémia óráig, feladtam, és elkéredzkedtem.
Osztályfőnököm kedvesen megpaskolta az arcom, majd ennyit mondott: "Pedig a felvételen még olyan mosolygós voltál! A Csupamosoly D. Timi!" (Na igen, ehhez az infóhoz még az is hozzá tartozik, hogy a diák napokon beültem egy előadásra, ahol egész sokat szerepeltem, ezért aztán én lettem az egyik kijelölt személy, aki interjút adott a 18. kerületi tévének. Én magam nem láttam, mert ugye 17. kerületi lévén a mi tévénk nem nagyon fogja a 18. kerületi tévécsatornát, de egyik barátom felvette, tehát majd benyúlom tőle. :3 )
Szeretem ofőm, bár néha kifejezetten ijesztő, mikor feleltetni akar, és sajnos könnyen megsértődik, de mindent összevetve egy rendes nő, és szerintem nagyon jól jártunk vele. Nem mindenki szereti, de szerintem igenis jófej. (Már eleve jópont neki, hogy a gyerekeit szívesen kíséri el az Animeconra. xD)
Tehát, csütörtökre visszatérve: hazajöttem, megebédeltem, és kidőltem aludni... olyan 3 órán át ment a szunya, aztán felkeltem, épp jókor, 2 percre rá apám hívott, hogy mit vigyen haza.
Bár a mai nap még bővelkedett rossz hírekben. Ikremet kirúgták, vagy kiíratkozott, vagy már nem is tudom mi történt, de a lényeg, már nem az osztálytársam, és ez kifejezetten szomorú. A plusz poén még az, hogy otthonról is kirúgták ezért. Most épp barátnőjénél lakik, holnap egyik barátjánál... mondanám én, hogy elszálásolom nálunk, van egy üres szoba, oda berakunk egy matracot, azt kész, de ugye, apáméknak is lenne ebbe beleszólásuk. Ezzel az erővel akár Anitát - egyik barátnőm, szerintem róla itt még nem nagyon beszéltem - is elszállásolhatnám, elvégre neki munkája is van, egész jól is járna, mert olyan nagyon messze nem is van a munkahelye, egy fél órás út autóval, vagy még kevesebb, na de ugye nem az én szavam itt a döntő. Pedig vicces lenne, ha Anita nálunk lakna... apám a falnak menne, mert szerintem Anita hozná még a rágcsálóit is, azaz Harry mellé jönne még 2 hörcsög, és egy patkány. xD Élmény lenne.

És külön kérésre: a mai délután egy igen remek álmom volt, benne Zorával, a Balatonnal, és a focival a főszerepben. xD Álmomban Zora és én drukkolók voltunk, azaz egy Zora barátaiból álló focicsapat szurkolói. A focipálya valami stég, vagy nem tudom mi volt, ami a Balatonból emelkedett ki. Mivel mi nem voltunk játékosok, ezért máshol szállásoltak el minket, mint a fiúkat, de mi is bemehettünk a játékosoknak fenttartott részekhez. Azt fontos tudni, hogy ez egy több napos rendezvény volt. Na meg az egyik tévé készített Zorával interjút, még aznap be is került a tévébe, ezek után a fiúk folyamatosan felénk mutogattak, hogy a "tévés csaj". Álmomban ez idegesítette Zorát, szerintem a valóságban nem biztos, hogy ez megállná a helyét. xD Meg valami nagyon abszurd vizibiciklik voltak ott, mert téglalap alakjuk volt, és az oldalukhoz két monociklire emlékeztető cucc volt erősítve. Ezekkel lehetett eljutni a focistéghez.
Lényeg a lényeg: érdekes volt, de ugye ebből is felébredtem.

Ja, és lett egy újabb remek karakterem, akit szeretek, és lett egy újabb karakter, akibe szerelmes vagyok. xD De nem részletezem. Yoru <3 Shou <3 és ha ezek ketten... xDDD Na jó, nem reménykedem, mert akkor nem jönnek össze a dolgok.
Legyen ennyu elég is. Pápá! ^^