Az igazság Odaát van

Hú, de baromi szellemes cím, kunc-kunc, kac-kac, miegyébb. Fogalmam sincs, miért írom ezt a bejegyzést, talán mert csak. Mert jelen pillanatomban nem akarom folytatni az Supernatural nézését (pedig kellene... és nem is ijesztő jelenet... csak gázos.), nem akarok 4 reagot megírni (ebből hármat ugyan azzal a karakterrel), és nem akarok aludni se. De rossz is nekem.
Tegnap este megint volt idő, hogy magamra maradjak én és a gondolataim, amik nem mindig alakulnak jól. Az általános egyedülmaradás akkor szokott bekövetkezni, mikor már jóval túlvagyunk az éjfélen és a fürdésen, én pedig lebattyogok még inni egy pohár üdítőt, jobb esetben előszedem apám Blikkjét és abban lesem meg, hogy milyen szennyet terjeszt a napi bulvár. Néha nem mindig köt le eléggé az újség, így néha elgondolkozom... olyan dolgokon amiken nem kéne.
Rossz, ha megkérdőjelezek barátságokat, ha hirtelen feltűnnek az letedben olyan emberek, akiket nem kellene látnod és... nem jó, na. Inkább lekötném magam a regényeim egyikével. De ez se megy mindig csak úgy.
Na meg ez a barátság ügy... egyszer már Zorával kitárgyaltam a dolgot és tök igaza van, hogy nem kellene baromságokon rágnom magam, na de ha egyszer nem megy, akkor nem megy. Csak sajnos mindig olyankor jut eszembe az, hogy valamit tenni kéne, mikor nem éppen aktuális az időpont. A többiek meg... mondjam azt, hogy nem is tesznek érte? Hogy nem is akarnak érte tenni? Gonosz dolog volna ilyet mondani, tény. De... mikor lebeszélem magam, hogy tegyek valamit, az épp azért van, mert azt mondom magamnak: ő se keres meg. Ő se mondja, hogy találkozzunk. De mindegy, tereljünk témát...
Mostanában rászoktam a sorozatok nézésére, először a Tudorokat kezdtem el nézni... de valahogy annyira nem fogott meg. De egyszer tuti végignézem. Ha már 5 részt végignéztem, a maradékot nem hagyhatom csak úgy. Ezt követte a Blood Ties (Vámpír akták), ami nagyon tetszik... de inkább a könyvet olvasnám, amiből készítették, mert a sorozatot nem folytatják, de ugye... magyarban nem adják ki. Mint sok más könyvet se. Egy kedves ismerősöm mondta, hogy hülye vagyok, hogy nem próbálkozom. Akkor épp az Alkonyat volt a téma... lehet, ha egyszer felbuzdulok, akkor talán letöltöm angolul azokat a köteteket és szenvedek egy sort. Katit már inkább nem kérem meg, hogy fordítsa le... egy másik történetet mér jó ideje várom, hogy lefordítson nekem. xD
És ugye, most Odaát... elvagyok vele, jó történet. Még az elején vagyok, első évad, most a 12. rész... heh, a madárijesztő kicsit gázos volt. xD Nem szívesen futnék össze vele.
Hm, ha most én is meg akarnám írni, hogy ki azaz 5 alak, akik nem látnék az ágyamnál, tuti hogy Blood Ties és Supernatural-os szereplők lennének. xD Meg a kémiatanárom. Höhe.
És nem várom az olasz utat. Mert megyek néhány osztálytárssal olaszba augusztus végén. De gáz lesz. Most töltök először hosszabb időt velük, akiket barátaimnak nevezek és attól tartok, hogy nem fogom bírni Kapost idegileg... heh. Azért reménykedek.
Mára ennyi. Réku blogján felbuzdulva majd én is rakok ki olyan kis képecséket, meg csinálok újra sárkánytojást... hátha túléli. Ha nem, akkor meg sírok. xD Pápá. A Metallicar legyen veletek... (majd később megértitek xD)