1. nap - A jelenlegi kapcsolatod, ha nincs, milyen az élet szingliként

Blogos kihívás. Mert vicces. És miért is ne? Legalább írok. :P

1. nap - A jelenlegi kapcsolatod, ha nincs, milyen az élet szingliként

Hát. Rám az utóbbi jellemző. Milyen az élet szingliként? Egyrészt jó. Nincs pasi, aki miatt folyton át kell szervezni a programjaim, senkitől se kapom meg, hogy nem fordítok rá elég időt, vagy ez a dolog nem áll fent fordítva. Nincs meg az a rettegés, hogy "minden nap jól kell kinéznem, mert ő is lát", így aztán azt veszek fel amit akarok, és simán elég negyed óra arra, hogy összeszedjem magam reggel. Nem szórakozok a tükör előtt, hogy kifessem magam, vagy hogy "Húúú, akkor most a lila felsőmhöz melyik gatya illik, úúú..." Nincs az, hogy rettegnem kell attól, hogy milyen benyomást keltek a srác szüleiben/barátaiban. Vagy hogy éppen folyton el kell járni a pasim hülye haverjaival hülye helyekre, amihez nincs kedvem, de a fiú kedvéért megteszem, mert kicseszettül jófej vagyok. Egyedüli stressz helyzetet csak az érettségi vált ki, nem az, hogy "bassza meg, az a szuka az én pasimat stíröli, és most az ölébe ült! megölöm..."

Viszont... néha jó lenne. Így, szeptemberben már 20 évesen kicsit gány dolog az, hogy egy valamirevaló kapcsolatom se volt. Persze, sokban tehetek erről én is, hisz nem igazán járok új társaságokba, és az esetek nagy százalékában beleszeretek azokba a pasikba, akiknek valamelyik barátnőm jön be. Ciki? Hát az. Nagyon az.
Persze, jönnek itt a nagy remények a fősulival/egyetemmel/OKJ-vel, csak ugye... áhh. Néha apám megijeszt. Máig bennem van az, amit mondott, hogy "Hiába várod, hogy a srác magától idejöjjön. Nem fog a kapun csöngeti egy szál rózsával, sőt, a mai srácok egyáltalán nem jönnek oda. Neked kell kezdeményezni!" Na kösz, bassza meg. Szép kilátások. Ismerkedési szempontokból olyan vagyok mint Celestiel karakterem. Eleinte egy épkézláb mondatot se tudok kinyögni, aztán be se áll szám. És lehet épp ez ijeszti el a fiúkat. Fisz. Mindegy, feladom.