Lassan már van vagy 18 éve, hogy Budapesten élek, de sose voltam a budai labirintusban... eddig. Hétvégére anyámék családi programot terveztek, minek keretein belül oda is ellátogattunk. Nem is tudom mióta vágytam már oda elmenni... de már az is felemelő élmény volt, hogy Budán voltunk. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, miért... biztosan sokan láttátok azt a sörös reklámot, ahol egy angyalról dumálnak, mi a város címerén van. Nem a sör a lényeg... hanem az a "táj", ahol felvették. Szinte érződik a... történelem. Persze, nem vetem meg a környéket ahol élek, de itt a legtöbb ház viszonylag új építésű és sehogy se érzem azt a hatást. Persze, itt a katolikus templom, ahol Jókai elvette első feleségét, meg a Süllyedő kastély és Vigyázó gróf kastélya, de... egyik sincs olyan állapotban, hogy az ember büszke lehessen rá, hogy tényleg úgy érezze, hogy a történelem része. Persze, a templomba be lehet jutni, de azért... Vigyázó gróf kastélyát nem is tudom mióta újítják. A Süllyedő kastélyba nem lehet bemenni, mert ugye süllyed és labilis. De ha jók is lennének, én azt az érzést hiányolom, azt, amit akkor éreztem, miközben Budán sétáltam. A kis utcák, a névtáblák, hogy bármikor belefuthatsz valamibe, ami az egykor volt időket idézi. Nevezzetek történelembuzinak, de én szeretem az ilyen helyeket. Nagy vágyam, hogy egyszer elmenjek Írországba meg Skóciába, hogy láthassam azokat a várakat, amik még ott vannak... most mondhatnám, hogy rossz korba születtem, nekem a középkor sokkal tutibb lenne, de ez nem igaz. Ismerem magam és tisztában vagyok vele, hogy én már ezt a kort szoktam meg, akik azt mondják, hogy mennyivel jobb lenne egy másik korban élni, azok nincsenek teljesen tisztába annak összes hátrányával. Nem feltétlenül születnének gazdag nemesnek, ugyan... több volt a paraszt, jobbágy mint a nemes, persze elmehetsz katonának, de az akkori gyógymódok nem biztos, hogy meg tudják menteni az életed, pedig lehet, hogy jelen korunkban egy szempillantás alatt helyrejönne.
Aki meg a jövőben kíván élni... az se ajánlatos, elvégre ki tudja, mi vár ránk? Lehet feltaláljuk a hipergyors űrhajót, de nem biztos, lehet elkésünk vele. Meg ha meg is lesz és a Föld veszélyben van, nem az átlagos halandók lesznek azok, akik feljutnak az ilyen gépekre.
Lehet totál pesszimista hozzáállás, de szerintem inkább reális. Örüljünk annak, ami most van, ne kívánkozzunk máskorra, más időbe. Lehet hogy a múltról sok szépet és jót hallunk, de mindennek megvan a maga árny oldala.
Sikerült megint nagyon elkalandoznom a témától, juhé. Bölcselkedés Álá Én. Azaz mikor a szófosó beindul című kiskönyvünket olvasták/olvassák. Juhé.
Következő nagy felfedezésem, hogy már megint egyre inkább kezdek szerepjátékidóta lenni. Ezzel talán annyira nem is lenne gond, legalább értelmesebbet csinűlok, mint annak idején csak azért jártam fel a netre, hogy animeket bambuljak. Oké, annak is megvolt a maga varázsa, még most is megvan és persze előszeretettel nézem őket, ezzel nincs is gond, de legalább ha szerepjátszom valamennyire ötleteket agyalok ki, új szereplőket, új embereket, új dolgokat... amimég lehet idővel hasznomra lehet.
Damien - Egyrészt valójában nem is az én karakterem, bár így is kissé kezdem átalakítani egészét, legalábbis én úgy érzem, hogy nem éppen adom elég jól a könyvbéli szereplőt. De sebaj... na, neki tényéeg nincs senkije, ha nem számítjuk bele, hogy Anitáért él-hal, bár inkább hal, mert ugyse vámpír... na jó, ez gyenge vicc volt.
Trixie - Őt Jasonnek rendelte a Sors, azaz inkább a Sorsot nevezzük nevén: Én. (Kac-kac, ma nagyon humor herold vagyok, úgy érzem) Még nem tudom, hogy lesz meg mint lesz, tárgyalunk Jason userrel... a jövő kiismerhetetlen.
Francis - Höhe. Ő minden nap más nő ágyában ébred. Jó, lehet lesz egy kis állandósága Hayleyval, nem tudom hogy alakul majd a dolog, elvégre a tervek szerint lesz egy kis gondjuk, kíváncsi leszek, hogy ez hogy hat ki a karakterekre. Egyszer Hayley user mondta nekem és kezdek hinni abban amit mond: nem mi irányítjuk a karaktereket, ők irányítanak minket. Eldönthetjük, hogy na, akkor most együtt lesz valakivel, de ha egyszer maga a karakter személyisége és vonásai nem engedik, akkor nem tudod belé plántálni. Akkor vagy a karakternek kell változnia... vagy neked kell lemondanod a nagyratörő tervekről.
Kate - Heh, vele még nem is játszottam, de a jövendőbeli reag már itt lapul a fejemben, tudom mit fogok írni és úgy érzem, ez a szerencsétlen tuti szerelmetes lesz JC-be... vagy nem tudom, erre is ugyan az vonatkozik, mint amit Farncisnál írtam. Ő irányítja magát, tehát...
Na ezek ABV, karik voltak, jelenleg rajtuk kívül csak egy egész mozgalmas fórumos karakterem van, ő pedig Celes, na neki sincs senki, max egy idióta bátyja, akivel néha lesüllyednek az ötéves szintre, de azért szeretem őket, nagyon is.
Meg most ksézül egy másik karakterem is egy másik honlapra (Réku/Réka/Pho: Csönd, nem leszek se skizofrém, se tudathasadásos xD), bár annál először meg kell csinűlnom a faji leírást. Ha elfogadják, akkor remek, ha nem, az gáz. Bár nem csak egy ötletem van, tehát ez a kis dolog nem oszt, nem szoroz...
Tegnap például megijedtem... átnéztam a honlapon a fajok leírásait, volt ott sárkány, tünde, elf, ember, anyám kínja... azaz nagyon sok minden. Én meg mondtam magamban, hogy hm, én vajon ki tudnék találni valami újat? Kábé 2 perc kellett és már ott volt az ötlet. Pedig az eredeti tervem egy remek kis ember karakter volt. Sebaj, majd azt is megcsináljuk. xD Vicces, hogy karakterelőtörténeteket, meg szerepjátékos dolgokat könnyebben megcsinálok, mint mondjuk regényírást. Talán azért, mert szerepjátékozás közben is úgy érzem, mintha egy regényt írnék... bár akkor nem egyedül, mások is ott vannak és beleszólhatnak a játék menetébe, de... mégis jó.
Még felfedezésnek számít, hogy gondolom látjátok a kis szörnyikéket ott lent, jobb oldalt. Na, unalmas perceimben meg azzal szórakozom, hogy ezzel foglalatoskodom, már hihetetlenül boldog vagyok, mert 2 teljes fejlettségű szörnyem van, tehát remek... de ezt inkább nem részletezem.
Még régebben le akartam írni, mikor Celes előtörténetét pötyögtem be magamnak... ami számomra meglepően hosszú lett. Mikor szerepjátékos előtörténeteket írok, akkor általában azt azon stílusomban szoktam megírni, ahol rövidítek, nem részletezem a dolgot, csak a leglényegesebb dolgokra térek ki. Elején így is ment, csak aztán a történet magával ragadott és néhány dolgot mégiscsak elkezdtem részletezni, így lett Wordben 5 oldal. 10-es betűmérettel. Jó, egy regényhez vagy egy novellához mérten ez rövid, de egy karakterelőtörténethez, amik általában 1-2 oldalasak maximum... nos ahhoz képest elég hosszú.
Nem is erre akartam kilyukadni. Miközben írtam, tiszta olyan... Grimm-mese fílingem volt. Észre se vettem, de már ott dúdolgattam a sorozat dallamát, amit még kicsi gyerekkoromban játszottak. Nem mintha most még ne lennék gyerek... oké, a papírok szerint nagyon hamarosan már nem leszek az, de a fenét érdekli. xD
Na meg tegnap befejeztem az Odaát első évadát és fú... de örülök neki, hogy én nem a tévében néztem, mert a hajamat téptem volna az utolsó részen.
Váh és igazat kell adnom Rékunak, én is egyre kevésbé kedvelem a bohócokat. De még nem félek tőlük. A madárijesztők még mindig nagyobb hatással vannak rám azóta a rész óta. Szerintem ijeszőbb is volt, mint a bohócos.
Tehát: senkitől se kérek születésnapi ajándéknak madárijesztőt! Köszi! xD