Hú, de baromi szellemes cím, kunc-kunc, kac-kac, miegyébb. Fogalmam sincs, miért írom ezt a bejegyzést, talán mert csak. Mert jelen pillanatomban nem akarom folytatni az Supernatural nézését (pedig kellene... és nem is ijesztő jelenet... csak gázos.), nem akarok 4 reagot megírni (ebből hármat ugyan azzal a karakterrel), és nem akarok aludni se. De rossz is nekem.
Tegnap este megint volt idő, hogy magamra maradjak én és a gondolataim, amik nem mindig alakulnak jól. Az általános egyedülmaradás akkor szokott bekövetkezni, mikor már jóval túlvagyunk az éjfélen és a fürdésen, én pedig lebattyogok még inni egy pohár üdítőt, jobb esetben előszedem apám Blikkjét és abban lesem meg, hogy milyen szennyet terjeszt a napi bulvár. Néha nem mindig köt le eléggé az újség, így néha elgondolkozom... olyan dolgokon amiken nem kéne.
Rossz, ha megkérdőjelezek barátságokat, ha hirtelen feltűnnek az letedben olyan emberek, akiket nem kellene látnod és... nem jó, na. Inkább lekötném magam a regényeim egyikével. De ez se megy mindig csak úgy.
Na meg ez a barátság ügy... egyszer már Zorával kitárgyaltam a dolgot és tök igaza van, hogy nem kellene baromságokon rágnom magam, na de ha egyszer nem megy, akkor nem megy. Csak sajnos mindig olyankor jut eszembe az, hogy valamit tenni kéne, mikor nem éppen aktuális az időpont. A többiek meg... mondjam azt, hogy nem is tesznek érte? Hogy nem is akarnak érte tenni? Gonosz dolog volna ilyet mondani, tény. De... mikor lebeszélem magam, hogy tegyek valamit, az épp azért van, mert azt mondom magamnak: ő se keres meg. Ő se mondja, hogy találkozzunk. De mindegy, tereljünk témát...
Mostanában rászoktam a sorozatok nézésére, először a Tudorokat kezdtem el nézni... de valahogy annyira nem fogott meg. De egyszer tuti végignézem. Ha már 5 részt végignéztem, a maradékot nem hagyhatom csak úgy. Ezt követte a Blood Ties (Vámpír akták), ami nagyon tetszik... de inkább a könyvet olvasnám, amiből készítették, mert a sorozatot nem folytatják, de ugye... magyarban nem adják ki. Mint sok más könyvet se. Egy kedves ismerősöm mondta, hogy hülye vagyok, hogy nem próbálkozom. Akkor épp az Alkonyat volt a téma... lehet, ha egyszer felbuzdulok, akkor talán letöltöm angolul azokat a köteteket és szenvedek egy sort. Katit már inkább nem kérem meg, hogy fordítsa le... egy másik történetet mér jó ideje várom, hogy lefordítson nekem. xD
És ugye, most Odaát... elvagyok vele, jó történet. Még az elején vagyok, első évad, most a 12. rész... heh, a madárijesztő kicsit gázos volt. xD Nem szívesen futnék össze vele.
Hm, ha most én is meg akarnám írni, hogy ki azaz 5 alak, akik nem látnék az ágyamnál, tuti hogy Blood Ties és Supernatural-os szereplők lennének. xD Meg a kémiatanárom. Höhe.
És nem várom az olasz utat. Mert megyek néhány osztálytárssal olaszba augusztus végén. De gáz lesz. Most töltök először hosszabb időt velük, akiket barátaimnak nevezek és attól tartok, hogy nem fogom bírni Kapost idegileg... heh. Azért reménykedek.
Mára ennyi. Réku blogján felbuzdulva majd én is rakok ki olyan kis képecséket, meg csinálok újra sárkánytojást... hátha túléli. Ha nem, akkor meg sírok. xD Pápá. A Metallicar legyen veletek... (majd később megértitek xD)
2009. július 29., szerda
2009. július 7., kedd
Pokoli báléjszakák és VOLT összegzés
Nos, ígérgetek már egy ideje egy normális bejegyzést... ez se lesz az. Úgy döntöttem a normális bejegyzést elhalasztom kicsit későbbre. Hát, akkor lássunk neki a nem normális bejegyzésnek...
Pokoli báléjszakák
Nem, nem voltam bálon, nem is tervezem, hogy valaha részt veszek egy ilyen rendezvényen. Kérem szépen, ez egy könyv, öt kis rövid novellát tartalmaz, Meg Cabot, Lauren Myracle, Kim Harrison, Michele Jeffe, és Stephenie Meyer történeteit tarttalmazza. Nekünk magyaroknak azt hiszem csak az első és az utolsó szerző lehet ismerős, Meg Cabot mint a Neveletlen Hercegnő sorozat írója, Stephenie... na őt meg szerintem nem kell részleteznem, hogy honnan.
Azért is álltam neki ennek a bejegyzésnek, hogy valamennyire kritizáljam a könyvet. Mert rendben, novellákból nem feltétlen lehet hatalmas műveket létrehozni, de a szomorú az, hogy az öt történetből csak egy tetszett, és nem az általunk már jól ismert íróktól. Tehát akkor... kritizáljunk.
Ha érdekelne a könyv, akkor itt fent van neten... mert könyvesboltban én már nem találom sehol :P
Meg Cabot: A pusztító lánya
(Nekem valahogy a cím hallatán Edward jutott eszembe az Anita Blakeből, és hogy neki lánya legyen... gr, nem, nem, nem, neki nem fog senki gyereket szűlni a francba is!)
Nem tudok mit mondani, mint hogy borzasztó. Egyzserű kis történet, adott a csaj, aki ki akar nyírni egy vámpírt, de rosszul sül el, majd megjelenik a hős megmentő, aki kecsappal lődözi meg a vápírt. Fúdejó. Na, innen már sejthető, hogy ebből szerelem lesz, főleg ahogy az írónő rézletezi a hirtelen feltörő lángolást, hogy a két fiatal, akik eddig egymásról tudomást se vettek, mekkora hévvel kezdenek egymás iránt érdeklődni. Hogy is mondta a csaj? Talán valahogy úgy, hogy "Tetszett, ahol kecsappal lelövi a vámpírt..." Szerelem első látásra. Szerintem ha én látnám, hogy egy pasi hogyan lő le kecsappal egy vámpírt, én is mindjárt halálos szerelemre lobbannék iránta.
Amúgy szerintem eleve a csaj karaktere egy sablonkarakter... tudjátok, azaz átlagos "hideg-vagyok-és-nem-engedhete-hogy-segíts-nekem-egyedül-kell-bevégeznem-a-bosszúat-a-családom-miatta". Agybaj. És aztán a végén lévő nagy elhatározás... páááf. Rosszul voltam. Na, ennyit erről.
Lauren Myracle: A virágcsokor
A nagy csalódás után azért tovább olvastam a könyvet, elvégre reménykedtem, hogy na, a többi nem lehet ennyire borzalmas... nem voltak annyira borzalmasak, de szerintem a könyvől ez az a történet, amit igazándiból érdemes elolvasni, és én ezt a kis történetet mindenkinekajánlani tudom. Már akik nem Happy End mániások, mert itt nagyon nem az lesz. Miközben olvastam, borsózott a hátam, és mikor végeztem vele... nem tudom. Fura volt. A szomorú történetek mindig egy ideig magukka ragadnak, és elgondolkoztatnak. Átgondolásra késztetnek.
A szomorú az, hogy még mindig nem tudtam pontos értelmet adni annak jóslatnak, amit a jósnő Frankienek mondott... "Ha egy fa kidől az erdőben, de senki nincs ott, hogy hallja, vajon attól még hangosan teszi azt?" Persze, sejtésem van, de igazából még most se értem pontosan. Ha valaki elolvasná, és rájöjjen az értelmére, közölje velem is, nagyon örülnék neki.
Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás
Hát. Adott a történet a nagyvárosi picsáról, akit leküldenek apucihoz büntiből, mert rossz kislány volt. Na, ez már eleve sablon, na de mindegy, én is szoktam sablonozni, és fogok is, sajnos.
És ugye aztán jön a bál, ahol kiderül, hogy az a nyomi gyerek aki elhívta, az is csak azért tette, mert az apja ráparancsolt. Kedves főszereplőnk forr a levében, majd feltűnik a semmiből egy jóképű pasi, kir Sethnek (imádom ezt a nevet... *.*) nevezi magát, és cserediák, bla-bla. Meg feltűnik Balthazar, meg Ron... de inkább nem lövök le poénokat. Mindent összevetve egész kis ötletes történet, ha nem idegesítene a főszereplő Madison jelleme, és a történet ne hagyna a végén egy csomó kérdőjelet. Engem legalábbis nagyon idegesített.
Michele Jaffe: Csók és ármány
Egy szerencsétlen végzős, és egy csókániás tieznnégy éves kiscsaj története. Én kicsit rosszul voltam a történettől, mert... nem tudom igazából nem tudom kifejteni, mi bökte a csőröm. Annyira nem is kötött le, meg valahogy olyan... hülyeségnek tartottam az egészet. Lehet, csak én vagyok túl kritikus, na de ez van. Eleve a történet alapkoncepciója nem fogott meg, így hát azt hiszem, nem ezért se tetszett. Ettől persze még másnak tetszhet, nem azt mondom, de bennem ez a történet nem fog valami nagyon mély nyomot hagyni. Hát, ez van.
Stephenie Meyer: Földi pokol
A tinivilág legújabb bálványa, a nő, aki az egyáltalán nem nagy szám Twilight Sagával J. K. Rowling nyomdokaiba lép... heh. Szerintem olyat mint a Twilight lehet még én is tudtam volna írni. Na de ez most nem a Twilight leszólásáról szól...
Hát nem tom, mikor olvastam a nevet, hogy Gabe, én máris az én drága karakteremre asszociáltam, ls jót vigyorogtam, mikor kiderült, hogy a szeme kék. Szőkének nem szőke, na meg jellemileg is olyan távol állnak egymástól, mint ég és föld. Még hogy Gabenek csomü lány barátja legyen... kac-kac. Mármint az én Gabe-emnek.
Lényegében a történet egy borzalmasan alakuló végzős bálról szól, ahol egy "kedves" kis alak megpróbálja tönkretenni a kapcsolatokat. Persze aztán jön a Happy End, oké, egy kis kérdős marad a végén, de én egyértelműen elkönyveltem a happy véget, mert Stephenie könyveinek mindig happy a vége.
Ez a történet se fogott meg annyira, egy éjszakai olvasmánynak jó volt, de nem több.
No, és ezzel a bálos történetekkel eszembe jutott egy régi történetem, amit meg akartam írni, de sose kezdtem bele. Pedig annyi ötletem volt! Azaz elkezdtem, de nem tetszett az írásmódom. xD Na mindegy... talán egyszer ha végigírom a Sindala első fejezetét, akkor nekiállok ennek is. Meg folytatnom kellene a Laborcot, és a Kicsi fiamat is. Hehe. Sok remek regény, amit folytathatnék, de nem megy. xD Gáz. Na mindegy.
És akkor most jöjjön egy rövid VOLT összefoglaló.
Kelési időpont: 2009. 07. 04 - 7:30 (Mert apa fúdebuzgó volt, és a baromira nem érdekelte, hogy én fáradt leszek. Persze aztán mindenki azzal jött, hogy előbb is lefeküdhettem volna, és nem kellene apámat hobáztatnom. De a francba is, ha megbeszéljük, hogy 8-kor kelek, akkor ne zavarjanak már előbb fel! Könnyebb mindent az én nyakamba varrni, mi...)
Lefekvési időpont: 2009. 07. 05. - 7:15 (Oké, közben volt, mikor a vonaton próbálkoztam aludni, nem sok sikerrel. De legalább végighallgattam a Lacuna Coil új albumát... xD)
Megtett út hossza: Jó sok kilóméter. (Kerestem neten valami kilóméterszámlálót, de nem volt. Pedig jó lett volna...)
Megtett út időtartama:
Otthonról indultunk: 9:00; Vonat indult: 10:20; Helyszínen voltunk: kb 14:00. Tehát úgy hiszem, 5 óra volt oda.
Helyszínről a busz indult: 1:33; A vonat indult: 2:40; Keletibe értünk: kb 6:00; Otthon lenni: 6:30 (???) Tehát ez valamennyivel több mint 5 óra.
Elköltött összeg: Túl sok. (Egy hülye flekken, és sültrumpli hozzá volt 2210 Ft. Utána lehet, hogy barátnőm valamit félreértelmezett a koktél rendelésnél, mert ahelyett, hogy 1100 Ft-t kellett volna fizetni, fizethettünk 4400-at... oké, fele arány, de kábé a pénzemnek annyi volt. És egy fél literes üditő 360... borzalom.)
Koncertek, amin ott voltam: Nem sok, mert nem volt programfüzetem... távolról hallottam Péterfy Borit, mert barátnőim nem akartak oda menni, de legalább a Quimby egy részén ott voltam. Na meg persze Marilyn Mansonon, ahol a tömeg belökdösött jó közel a színpadhoz. Ja, élőben bámulhattam Manson bá' fejét. Höhe.
Manson koncert hossza: Másfél óra. (Persze, már a 3. számnál nem volt valami sok hangja, meg volt a végénél egy ötperces kihagyás, de azárt még jól bírta magához képest a vén csóka.)
Lila foltok száma: Nagyon sok. (Legnagyobb a jobb karomon, nagyon kis impozáns díszítés.)
Mindent összevetve: Legközelebb rá kell venni apuéket, hogy legalább odafele vigyenek le autóval, de nekem az se baj, ha szobát foglalnak, és ott éjszakázunk, és akkor haza is tudnak vinni. Több pénzt kell vinni, és kaját venni nem ott kell... vagy alaposan körbenézni kajaügyileg. Na meg jól becspmagolni az ödítőt, ha azt viszel, nehogy a helyszini kutatók megtalálják. És vinni naptejet. Meg vizipipát, hogy ne nézzünk szomorkásan a többi pipás felé. És nem szabad ott koktélozni. És ha legközelebb is látom azt a szép mosolyú szőke srácot... akkor megint bőghetek.
Pokoli báléjszakák
Nem, nem voltam bálon, nem is tervezem, hogy valaha részt veszek egy ilyen rendezvényen. Kérem szépen, ez egy könyv, öt kis rövid novellát tartalmaz, Meg Cabot, Lauren Myracle, Kim Harrison, Michele Jeffe, és Stephenie Meyer történeteit tarttalmazza. Nekünk magyaroknak azt hiszem csak az első és az utolsó szerző lehet ismerős, Meg Cabot mint a Neveletlen Hercegnő sorozat írója, Stephenie... na őt meg szerintem nem kell részleteznem, hogy honnan.
Azért is álltam neki ennek a bejegyzésnek, hogy valamennyire kritizáljam a könyvet. Mert rendben, novellákból nem feltétlen lehet hatalmas műveket létrehozni, de a szomorú az, hogy az öt történetből csak egy tetszett, és nem az általunk már jól ismert íróktól. Tehát akkor... kritizáljunk.
Ha érdekelne a könyv, akkor itt fent van neten... mert könyvesboltban én már nem találom sehol :P
Meg Cabot: A pusztító lánya
(Nekem valahogy a cím hallatán Edward jutott eszembe az Anita Blakeből, és hogy neki lánya legyen... gr, nem, nem, nem, neki nem fog senki gyereket szűlni a francba is!)
Nem tudok mit mondani, mint hogy borzasztó. Egyzserű kis történet, adott a csaj, aki ki akar nyírni egy vámpírt, de rosszul sül el, majd megjelenik a hős megmentő, aki kecsappal lődözi meg a vápírt. Fúdejó. Na, innen már sejthető, hogy ebből szerelem lesz, főleg ahogy az írónő rézletezi a hirtelen feltörő lángolást, hogy a két fiatal, akik eddig egymásról tudomást se vettek, mekkora hévvel kezdenek egymás iránt érdeklődni. Hogy is mondta a csaj? Talán valahogy úgy, hogy "Tetszett, ahol kecsappal lelövi a vámpírt..." Szerelem első látásra. Szerintem ha én látnám, hogy egy pasi hogyan lő le kecsappal egy vámpírt, én is mindjárt halálos szerelemre lobbannék iránta.
Amúgy szerintem eleve a csaj karaktere egy sablonkarakter... tudjátok, azaz átlagos "hideg-vagyok-és-nem-engedhete-hogy-segíts-nekem-egyedül-kell-bevégeznem-a-bosszúat-a-családom-miatta". Agybaj. És aztán a végén lévő nagy elhatározás... páááf. Rosszul voltam. Na, ennyit erről.
Lauren Myracle: A virágcsokor
A nagy csalódás után azért tovább olvastam a könyvet, elvégre reménykedtem, hogy na, a többi nem lehet ennyire borzalmas... nem voltak annyira borzalmasak, de szerintem a könyvől ez az a történet, amit igazándiból érdemes elolvasni, és én ezt a kis történetet mindenkinekajánlani tudom. Már akik nem Happy End mániások, mert itt nagyon nem az lesz. Miközben olvastam, borsózott a hátam, és mikor végeztem vele... nem tudom. Fura volt. A szomorú történetek mindig egy ideig magukka ragadnak, és elgondolkoztatnak. Átgondolásra késztetnek.
A szomorú az, hogy még mindig nem tudtam pontos értelmet adni annak jóslatnak, amit a jósnő Frankienek mondott... "Ha egy fa kidől az erdőben, de senki nincs ott, hogy hallja, vajon attól még hangosan teszi azt?" Persze, sejtésem van, de igazából még most se értem pontosan. Ha valaki elolvasná, és rájöjjen az értelmére, közölje velem is, nagyon örülnék neki.
Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás
Hát. Adott a történet a nagyvárosi picsáról, akit leküldenek apucihoz büntiből, mert rossz kislány volt. Na, ez már eleve sablon, na de mindegy, én is szoktam sablonozni, és fogok is, sajnos.
És ugye aztán jön a bál, ahol kiderül, hogy az a nyomi gyerek aki elhívta, az is csak azért tette, mert az apja ráparancsolt. Kedves főszereplőnk forr a levében, majd feltűnik a semmiből egy jóképű pasi, kir Sethnek (imádom ezt a nevet... *.*) nevezi magát, és cserediák, bla-bla. Meg feltűnik Balthazar, meg Ron... de inkább nem lövök le poénokat. Mindent összevetve egész kis ötletes történet, ha nem idegesítene a főszereplő Madison jelleme, és a történet ne hagyna a végén egy csomó kérdőjelet. Engem legalábbis nagyon idegesített.
Michele Jaffe: Csók és ármány
Egy szerencsétlen végzős, és egy csókániás tieznnégy éves kiscsaj története. Én kicsit rosszul voltam a történettől, mert... nem tudom igazából nem tudom kifejteni, mi bökte a csőröm. Annyira nem is kötött le, meg valahogy olyan... hülyeségnek tartottam az egészet. Lehet, csak én vagyok túl kritikus, na de ez van. Eleve a történet alapkoncepciója nem fogott meg, így hát azt hiszem, nem ezért se tetszett. Ettől persze még másnak tetszhet, nem azt mondom, de bennem ez a történet nem fog valami nagyon mély nyomot hagyni. Hát, ez van.
Stephenie Meyer: Földi pokol
A tinivilág legújabb bálványa, a nő, aki az egyáltalán nem nagy szám Twilight Sagával J. K. Rowling nyomdokaiba lép... heh. Szerintem olyat mint a Twilight lehet még én is tudtam volna írni. Na de ez most nem a Twilight leszólásáról szól...
Hát nem tom, mikor olvastam a nevet, hogy Gabe, én máris az én drága karakteremre asszociáltam, ls jót vigyorogtam, mikor kiderült, hogy a szeme kék. Szőkének nem szőke, na meg jellemileg is olyan távol állnak egymástól, mint ég és föld. Még hogy Gabenek csomü lány barátja legyen... kac-kac. Mármint az én Gabe-emnek.
Lényegében a történet egy borzalmasan alakuló végzős bálról szól, ahol egy "kedves" kis alak megpróbálja tönkretenni a kapcsolatokat. Persze aztán jön a Happy End, oké, egy kis kérdős marad a végén, de én egyértelműen elkönyveltem a happy véget, mert Stephenie könyveinek mindig happy a vége.
Ez a történet se fogott meg annyira, egy éjszakai olvasmánynak jó volt, de nem több.
No, és ezzel a bálos történetekkel eszembe jutott egy régi történetem, amit meg akartam írni, de sose kezdtem bele. Pedig annyi ötletem volt! Azaz elkezdtem, de nem tetszett az írásmódom. xD Na mindegy... talán egyszer ha végigírom a Sindala első fejezetét, akkor nekiállok ennek is. Meg folytatnom kellene a Laborcot, és a Kicsi fiamat is. Hehe. Sok remek regény, amit folytathatnék, de nem megy. xD Gáz. Na mindegy.
És akkor most jöjjön egy rövid VOLT összefoglaló.
Kelési időpont: 2009. 07. 04 - 7:30 (Mert apa fúdebuzgó volt, és a baromira nem érdekelte, hogy én fáradt leszek. Persze aztán mindenki azzal jött, hogy előbb is lefeküdhettem volna, és nem kellene apámat hobáztatnom. De a francba is, ha megbeszéljük, hogy 8-kor kelek, akkor ne zavarjanak már előbb fel! Könnyebb mindent az én nyakamba varrni, mi...)
Lefekvési időpont: 2009. 07. 05. - 7:15 (Oké, közben volt, mikor a vonaton próbálkoztam aludni, nem sok sikerrel. De legalább végighallgattam a Lacuna Coil új albumát... xD)
Megtett út hossza: Jó sok kilóméter. (Kerestem neten valami kilóméterszámlálót, de nem volt. Pedig jó lett volna...)
Megtett út időtartama:
Otthonról indultunk: 9:00; Vonat indult: 10:20; Helyszínen voltunk: kb 14:00. Tehát úgy hiszem, 5 óra volt oda.
Helyszínről a busz indult: 1:33; A vonat indult: 2:40; Keletibe értünk: kb 6:00; Otthon lenni: 6:30 (???) Tehát ez valamennyivel több mint 5 óra.
Elköltött összeg: Túl sok. (Egy hülye flekken, és sültrumpli hozzá volt 2210 Ft. Utána lehet, hogy barátnőm valamit félreértelmezett a koktél rendelésnél, mert ahelyett, hogy 1100 Ft-t kellett volna fizetni, fizethettünk 4400-at... oké, fele arány, de kábé a pénzemnek annyi volt. És egy fél literes üditő 360... borzalom.)
Koncertek, amin ott voltam: Nem sok, mert nem volt programfüzetem... távolról hallottam Péterfy Borit, mert barátnőim nem akartak oda menni, de legalább a Quimby egy részén ott voltam. Na meg persze Marilyn Mansonon, ahol a tömeg belökdösött jó közel a színpadhoz. Ja, élőben bámulhattam Manson bá' fejét. Höhe.
Manson koncert hossza: Másfél óra. (Persze, már a 3. számnál nem volt valami sok hangja, meg volt a végénél egy ötperces kihagyás, de azárt még jól bírta magához képest a vén csóka.)
Lila foltok száma: Nagyon sok. (Legnagyobb a jobb karomon, nagyon kis impozáns díszítés.)
Mindent összevetve: Legközelebb rá kell venni apuéket, hogy legalább odafele vigyenek le autóval, de nekem az se baj, ha szobát foglalnak, és ott éjszakázunk, és akkor haza is tudnak vinni. Több pénzt kell vinni, és kaját venni nem ott kell... vagy alaposan körbenézni kajaügyileg. Na meg jól becspmagolni az ödítőt, ha azt viszel, nehogy a helyszini kutatók megtalálják. És vinni naptejet. Meg vizipipát, hogy ne nézzünk szomorkásan a többi pipás felé. És nem szabad ott koktélozni. És ha legközelebb is látom azt a szép mosolyú szőke srácot... akkor megint bőghetek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)