Tudom, a dalt szereted, s nem azt ki dalol
Tudom, az ujjaid köré csavartál
Tudom, bűnt akarsz a bűnös nélkül
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, elszabadítasz az ellentmondásban
Tudom, fülig merültem az édes súrlódásban
Tudom, az áldásodért könyörgöm
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Nos, ez egy szám szövege, ami amúgy nem magyar. Aki tudja, hogy melyik csapat, és mi szám címe (ami szerintem sejthető... xD) az kap egy pirospontot. ^^ Remek ajánlat mi?
Jelen hangulatomhoz nem illik ez a szám, de tegnap nagyon is illet... bár akkor se igazán az enyémhez. Inkább mondanám azt, hogy egyik karakteremet jutatta eszembe, pontosabban az érzéseket, amiket érezni fog a közeljövőben. Kicsi Yorum... *buksisimi*
Egy másik szám szövegét is berakhattam volna ide, de úgy döntöttem, hogy mivel ez a dal nemmegy ki tegnap este ót a a fejemből, így ez marad. Na meg szerintem azt könnyebb lett volna kitalálni. Meg mert szeretem az akkusztikus gitárt... *plusz segítség*
Meglepően hamar írok, mi? Most azért is, mert unatkozom, meg mert csak. Hétvége. Végre. Csak három nap volt, mégis annyira kínszenvedés, és annyi borzalmas dolgot tudtam meg a jövőre nézve, hogy még most se tettem túl magam rajta igazán. Igen, egy lusta disznó vagyok, de mégis kiábrándít, hogy a tavalyhoz képest mennyivel másabb ez az év, mennyit változtathat egy idióta igazgatóváltás.
Először is nem lesz érettségi szünetem. Hogy pontosítsunk: eleinte csak annyi lett volna, hogy hétfő-kedd-szerdán kirándulni mentünk volna valahova. Az még oké is, legyen, akkor se kell bent szenvednünk... de végül is kedves igazgatótanács úgy döntött, mennyivel "viccesebb" lenne, hétfőn délután egyre, kedd-szerdán pedig délre behívni a diákságot, így megtartani az első 4 órát, így hétfőn fél ötkor távozhassak, kedden-szerdán pedig fél négykor (vagy később...). Bár jövőre még viccesebb lesz: írhatunk próbaérettségit. Hát nem tudom, valahogy nagyon-nagyon nem vonz a dolog. Na meg, ez az előérettségizékkől jó nagy kicseszés, mert kötelező bejönniük délutánonként, hacsak nem szednek valahonnan igazolást.
A másik dolog a filmfesztivál napjai. Eddig mindig is úgy volt, hogy az iskolát két turnusba osztották be: volt aki délelőttre, a másik délutánra volt beosztva, amúgy meg tanítás mentes nap volt. Annak előtte az volt a gond, ha délutánra osztottak, mert akkot fuccs a délutánnak, mert a délelőttöt inkább átaludja az ember. Most mi a gond? Az lett az igazgatósák remek ötlete, hogy délelőtt tanítás, normálisan 2-ig, utána rögtön terelik át a diákságot a helyszínre, ahol az előadások vannak, ahol aztán ötig szórakoznunk kell. Minimum. Nos, fent áll a nagy kérdés: hogy tanulj másnapra, hm? A válasz egyyzerű: sehogy.
Persze itthon is vannak gondok, hogyne lennének. Mert nem tölthetek úgy itthon egy hétvégét, hogy ne vesszek össze szüleimmel. Tegnap apámnak sikerült remekül logikáznia. Épp azt mesétem, hogy Mistuko patkánya kinyírta két hörcsögét. Apa ebből mire következtet? Hogy én is haza akarok hozni egyet. Szerintem, ha haza akarnék hozni, lenne annyi agyam, hogy nem mesélek az esetről nekik. Meg vannak itt más, nagyobb bajok is, de nem részletezem. A lényeg, hogy családi életem se felhőtlen, és hiába mondtam azt még annak idején Mitsukonak, hogy nem sok okom van, hogy elköltözzek otthonról, sajnos néha kiderül, hogy mégis több van, mint kellene.
Azt terveztem, hogy írok még, de már nincs kedvem. Ez van. Mára ennyi is elég. Pápá.
2009. április 18., szombat
2009. április 16., csütörtök
"Csupamosoly"
Örömódát zengtem volna, ha valahogy megúszhattam volna a szerdai iskolát. Ahogy közeledett a tavaszi szünet vége, annál többször álmodtam azt, hogy lebetegszem szerdára, és nem kell bemennem. Szép is lett volna. Jó dolog az iskolát egy 8 órás nappal kezdeni. Néhányaknak szerintem kifejezetten az agyára mehetett a folyamatos szenvedésem, hogy "nem akarok menni". Mitsuko még azt is felvetette, hogy mivel aznap ő még nem ment dolgozni, hogy majd kijön elém autóval, felkap, és akkor együtt töltjük a napot. De visszautasítottam... itt a hiba az igazolás hiányában merül ki. Édes jó szüleim nem nézték volna jó szemmel, hogy valami miatt 8 igazolatlan órám van... ^^" Bár ofőm velem rendes... de erre majd rátérek később, először is szerdai nap.
Este végig nem tudtam aludni, össze-vissza forgolódtam, és mire végre aludhattam volna, eljött a reggel, és menni kellett. Még jó, hogy nulladik órám is volt. Szerencsére ott még nem csináltunk semmi érdemlegeset. A nap hátralevő részében szenvedtem a has és fejfájástól, majd otthon dühöngtem egy sort, végül lefeküdtem aludni... azaz csak akartam, mert apám hazajött, és folyamatosan osztogatta ki az utasításokat. Mindig akkor csesztetett, mikor épp elaludtam volna. A negyedik vagy az ötödik próbálkozásnál feladtam a délutáni alvás tervét (vicces mód utána már nem zaklatott), inkább bevettem néhány gyógyszert, és leültem gépezni (mert addigra már este nyolc volt). A következő este se telt jobban, talán többet aludtam, de nem sokkal. Ma is kómáztam suliban, egészen a 3. kémia óráig, feladtam, és elkéredzkedtem.
Osztályfőnököm kedvesen megpaskolta az arcom, majd ennyit mondott: "Pedig a felvételen még olyan mosolygós voltál! A Csupamosoly D. Timi!" (Na igen, ehhez az infóhoz még az is hozzá tartozik, hogy a diák napokon beültem egy előadásra, ahol egész sokat szerepeltem, ezért aztán én lettem az egyik kijelölt személy, aki interjút adott a 18. kerületi tévének. Én magam nem láttam, mert ugye 17. kerületi lévén a mi tévénk nem nagyon fogja a 18. kerületi tévécsatornát, de egyik barátom felvette, tehát majd benyúlom tőle. :3 )
Szeretem ofőm, bár néha kifejezetten ijesztő, mikor feleltetni akar, és sajnos könnyen megsértődik, de mindent összevetve egy rendes nő, és szerintem nagyon jól jártunk vele. Nem mindenki szereti, de szerintem igenis jófej. (Már eleve jópont neki, hogy a gyerekeit szívesen kíséri el az Animeconra. xD)
Tehát, csütörtökre visszatérve: hazajöttem, megebédeltem, és kidőltem aludni... olyan 3 órán át ment a szunya, aztán felkeltem, épp jókor, 2 percre rá apám hívott, hogy mit vigyen haza.
Bár a mai nap még bővelkedett rossz hírekben. Ikremet kirúgták, vagy kiíratkozott, vagy már nem is tudom mi történt, de a lényeg, már nem az osztálytársam, és ez kifejezetten szomorú. A plusz poén még az, hogy otthonról is kirúgták ezért. Most épp barátnőjénél lakik, holnap egyik barátjánál... mondanám én, hogy elszálásolom nálunk, van egy üres szoba, oda berakunk egy matracot, azt kész, de ugye, apáméknak is lenne ebbe beleszólásuk. Ezzel az erővel akár Anitát - egyik barátnőm, szerintem róla itt még nem nagyon beszéltem - is elszállásolhatnám, elvégre neki munkája is van, egész jól is járna, mert olyan nagyon messze nem is van a munkahelye, egy fél órás út autóval, vagy még kevesebb, na de ugye nem az én szavam itt a döntő. Pedig vicces lenne, ha Anita nálunk lakna... apám a falnak menne, mert szerintem Anita hozná még a rágcsálóit is, azaz Harry mellé jönne még 2 hörcsög, és egy patkány. xD Élmény lenne.
És külön kérésre: a mai délután egy igen remek álmom volt, benne Zorával, a Balatonnal, és a focival a főszerepben. xD Álmomban Zora és én drukkolók voltunk, azaz egy Zora barátaiból álló focicsapat szurkolói. A focipálya valami stég, vagy nem tudom mi volt, ami a Balatonból emelkedett ki. Mivel mi nem voltunk játékosok, ezért máshol szállásoltak el minket, mint a fiúkat, de mi is bemehettünk a játékosoknak fenttartott részekhez. Azt fontos tudni, hogy ez egy több napos rendezvény volt. Na meg az egyik tévé készített Zorával interjút, még aznap be is került a tévébe, ezek után a fiúk folyamatosan felénk mutogattak, hogy a "tévés csaj". Álmomban ez idegesítette Zorát, szerintem a valóságban nem biztos, hogy ez megállná a helyét. xD Meg valami nagyon abszurd vizibiciklik voltak ott, mert téglalap alakjuk volt, és az oldalukhoz két monociklire emlékeztető cucc volt erősítve. Ezekkel lehetett eljutni a focistéghez.
Lényeg a lényeg: érdekes volt, de ugye ebből is felébredtem.
Ja, és lett egy újabb remek karakterem, akit szeretek, és lett egy újabb karakter, akibe szerelmes vagyok. xD De nem részletezem. Yoru <3 Shou <3 és ha ezek ketten... xDDD Na jó, nem reménykedem, mert akkor nem jönnek össze a dolgok.
Legyen ennyu elég is. Pápá! ^^
Este végig nem tudtam aludni, össze-vissza forgolódtam, és mire végre aludhattam volna, eljött a reggel, és menni kellett. Még jó, hogy nulladik órám is volt. Szerencsére ott még nem csináltunk semmi érdemlegeset. A nap hátralevő részében szenvedtem a has és fejfájástól, majd otthon dühöngtem egy sort, végül lefeküdtem aludni... azaz csak akartam, mert apám hazajött, és folyamatosan osztogatta ki az utasításokat. Mindig akkor csesztetett, mikor épp elaludtam volna. A negyedik vagy az ötödik próbálkozásnál feladtam a délutáni alvás tervét (vicces mód utána már nem zaklatott), inkább bevettem néhány gyógyszert, és leültem gépezni (mert addigra már este nyolc volt). A következő este se telt jobban, talán többet aludtam, de nem sokkal. Ma is kómáztam suliban, egészen a 3. kémia óráig, feladtam, és elkéredzkedtem.
Osztályfőnököm kedvesen megpaskolta az arcom, majd ennyit mondott: "Pedig a felvételen még olyan mosolygós voltál! A Csupamosoly D. Timi!" (Na igen, ehhez az infóhoz még az is hozzá tartozik, hogy a diák napokon beültem egy előadásra, ahol egész sokat szerepeltem, ezért aztán én lettem az egyik kijelölt személy, aki interjút adott a 18. kerületi tévének. Én magam nem láttam, mert ugye 17. kerületi lévén a mi tévénk nem nagyon fogja a 18. kerületi tévécsatornát, de egyik barátom felvette, tehát majd benyúlom tőle. :3 )
Szeretem ofőm, bár néha kifejezetten ijesztő, mikor feleltetni akar, és sajnos könnyen megsértődik, de mindent összevetve egy rendes nő, és szerintem nagyon jól jártunk vele. Nem mindenki szereti, de szerintem igenis jófej. (Már eleve jópont neki, hogy a gyerekeit szívesen kíséri el az Animeconra. xD)
Tehát, csütörtökre visszatérve: hazajöttem, megebédeltem, és kidőltem aludni... olyan 3 órán át ment a szunya, aztán felkeltem, épp jókor, 2 percre rá apám hívott, hogy mit vigyen haza.
Bár a mai nap még bővelkedett rossz hírekben. Ikremet kirúgták, vagy kiíratkozott, vagy már nem is tudom mi történt, de a lényeg, már nem az osztálytársam, és ez kifejezetten szomorú. A plusz poén még az, hogy otthonról is kirúgták ezért. Most épp barátnőjénél lakik, holnap egyik barátjánál... mondanám én, hogy elszálásolom nálunk, van egy üres szoba, oda berakunk egy matracot, azt kész, de ugye, apáméknak is lenne ebbe beleszólásuk. Ezzel az erővel akár Anitát - egyik barátnőm, szerintem róla itt még nem nagyon beszéltem - is elszállásolhatnám, elvégre neki munkája is van, egész jól is járna, mert olyan nagyon messze nem is van a munkahelye, egy fél órás út autóval, vagy még kevesebb, na de ugye nem az én szavam itt a döntő. Pedig vicces lenne, ha Anita nálunk lakna... apám a falnak menne, mert szerintem Anita hozná még a rágcsálóit is, azaz Harry mellé jönne még 2 hörcsög, és egy patkány. xD Élmény lenne.
És külön kérésre: a mai délután egy igen remek álmom volt, benne Zorával, a Balatonnal, és a focival a főszerepben. xD Álmomban Zora és én drukkolók voltunk, azaz egy Zora barátaiból álló focicsapat szurkolói. A focipálya valami stég, vagy nem tudom mi volt, ami a Balatonból emelkedett ki. Mivel mi nem voltunk játékosok, ezért máshol szállásoltak el minket, mint a fiúkat, de mi is bemehettünk a játékosoknak fenttartott részekhez. Azt fontos tudni, hogy ez egy több napos rendezvény volt. Na meg az egyik tévé készített Zorával interjút, még aznap be is került a tévébe, ezek után a fiúk folyamatosan felénk mutogattak, hogy a "tévés csaj". Álmomban ez idegesítette Zorát, szerintem a valóságban nem biztos, hogy ez megállná a helyét. xD Meg valami nagyon abszurd vizibiciklik voltak ott, mert téglalap alakjuk volt, és az oldalukhoz két monociklire emlékeztető cucc volt erősítve. Ezekkel lehetett eljutni a focistéghez.
Lényeg a lényeg: érdekes volt, de ugye ebből is felébredtem.
Ja, és lett egy újabb remek karakterem, akit szeretek, és lett egy újabb karakter, akibe szerelmes vagyok. xD De nem részletezem. Yoru <3 Shou <3 és ha ezek ketten... xDDD Na jó, nem reménykedem, mert akkor nem jönnek össze a dolgok.
Legyen ennyu elég is. Pápá! ^^
2009. április 4., szombat
...és még valami
... asszem most sírhatnékom van. Francba. Most tényleg... tényleg csak... Nem, a fenébe is, elegem van az egészból! Nem kell nekem se barátok, se pasi, se senki a francos életbe, mert mindenkiben csalódok, mindenkinek van fontosabb dolga, fontosabb embere, fontosabb... minden. Egy idióta vagyok, aki mindig a középpontban akar lenni, pedig nem lehet, nem várhatja el, hogy annyira szeressék, mint amennyire reméli, hogy szeretik. Felesleges...
Felesleges
Bizony, jól sejted. Bár ez most nem önsajnáltaás lesz, hanem egy egyszerű megjegyzés.
Mikor ebbe belekezdtem, akkor azt akartam írni, hogy hülye vagyok, mert mindig akkor kezedek új blogba, mikor a másikon látszik egy kis élet (jó, a legutóbbi abbahagyásának nyomós oka volt, még pedg az, hogy Kapos is olvasta... ez nagy ok), de valójában tévedtem. Oké, hogy utolsó bejegyzéseknél volt, hogy 17-10 kommentet kaptam, de még így is volt, hogy volt, ahol nem volt semmi. Kezdek igazán azon gondolkozni, hogy totálisan felesleges nekem itt írogatnom, úgy se reagál senki, nyugodt szívvel kezdhetnék egy naplóba is, arról legalább biztosra tudom, hogy senki se olvassa, hacsak nem anyám, akit furdalna a kíváncsiság, vagy mit tudom én...
A lényeg tehát, hogy lehet, hagyom a fenébe ezt az egészet, írok naplót, azt kész, ott legalább nem bánt, hogy nincs semmi reagálás. Vicces, hogy legutóbbi bejegyzés után elszántam magam, hogy na, most addig nem írok semmit, amíg nincs komment... de ugye ezt senkinek se említettem meg (gondoltam, talán majd egyszer valaki rákrédez), de mint látható, nem bírtam sokáig, meglehet azért, mert megártott a VBK, na mindegy.
Most jöhetnétek azzal, hogy nem írok senki blogjába (na jó, ez nem teljesen igaz), és akkor én mit várok? Írok én blogokba... de most van, akiről sejtem, hogy olvas, azoknak általában szoktam írni... csak van, mikor... mindegy. Tehát vannak, akikről sejtem, hogy olvasnak, de vannak olyan bejegyzéseik, amelyekre nem tudnék... úgy megnyilvánulni, hogy... mindegy, hagyjuk. De ezek a talán olvasók is kábé 2 embert takarnak. Hogy más olvas -e? Fogalmam sincs. Mindegy. Teljesen tökéletesen mindegy. Mint minden általában. *Már megint szar hangulat*
Mindegy, inkább mesélek ennek a hétnek az eddig történt nagy eseményeiről... kezdjük azzal, hogy hétfőn már megint megúsztam a bioszdogát. Erről annyit illik tudni, hogy a tanárúr velem, és még néhány diákkal első féléves anyagot akar megíratni, amit kébé októberben vettünk. De valahogy sose jön össze neki.
Április elseje érdekes volt. Nulladik órában olaszfaktonk közmondásokból írtunk volna kisdogát, de mindenki csak egy közmondást írt a papírjára: "Per carnevale scherzo di vale" (vagy valami hasonló), és a tanárnő jó poénra vette, így mindenki csillagos ötöst kapott. (Amúgy ez a közmondás kábé a magyar "Egyszer van gyereknap egy évben"-nel ér fel.) Második órában Réka dörömbölt irodalmon, a harmadik órában elrontottuk a tréfát az angoltanárnővel, bár lehet jól jártunk, mert ha jól sikerült volna, lehet az igazgatóiban kötünk ki. Negyedik órában mivel két részre van osztva a matekcsoport két külön tanárral, így az lett, hogy termet cseréltünk... ötödik-hatodik órára nekünk csak az volt a tervöünk, hogy az olaszoksok és az angolosok cserélnek 3-3 diákot, de az egész iskola nagy teremcserét hajtott végre tanárszivatás végett (és lehet emiatt tette az a szemét igazgatónk azt, amit), de ezt is túléltük. A többi dologra már nem nagyon emlékszem...
Csütörtökön-pénteken diáknapok voltak, amiket nagyon élveztem. Csütörtökön salátát csináltunk, és drága ikremmel punnyadtunk, én pedig a szokásos fotótámadásaimat hajtottam végre. Pénteken kincskeresős játék volt, álomásokkal, meg ilyesmikkel. A kedvenc állomésom a "Beugró" állomás volt, ahol olyan feladatokat kellett csinálni, mint a Beugróban. (Ha nem tudod mi az a Beugró, akkor szégyen-gyalázat. Ha meg nem szereted, akkor főleg.)
Mindegy, ennek az egásznek az volt a lényege, hogyha nyerünk, akkor lesz egy napunk, amikor nem kell tanulni, és erre szükségünk is lesz.
De miért is? Hülye, undrító, szemétláda igazgatónk kitalálta, hogy érettségi szünet nuku... oké, ezt eddig is tudtuk, de úgy volt, kirádnulunk. Erre most... kitalálta, délután be kell jönnünk, és megtartunk 4 órát a megtartandókból. Bakker... 6 olyan nap van, amit kiadhatna még szünnapnak, de még azokat se adja ki. Arra megy mostanság a dolog, hogy az a legjobb igazgató, aki a legkevesebb szünetet adja bakker?! Menjen a jó büdösbe...
Ma meg végül is elmentem Bebiékkel a Sziklába... hát, csocsóban még mindig szánalmas vagyok, na meg még mindig fukar, na meg mérges vagyok Ikremre, aki azt mondta, hogy jön majd ő is, meg a barátai is benézni. De nem jöttek, legalábbis ha jöttek, akkor már nem voltam ott. Bár Bebitől végig azt hallgattam, hogy fú, én meg a Szabolcs (Ikrem egyik nagyon jó barátja), fú, össze fogunk jönni, bla-bla. Remélem szerencsétlen Szabolcs gyerek nem hallotta, miközben Bebi félrészegen ezt részletezte Ikremnek. Nem mintha annyira számítana.
Szonbaton pedig megyek párnacsatázni... jó lesz, jönnek Bebiék, Mitsukoék, aminek kifejezetten örülök. Hogy utána mi lesz, halvény fogalmam sincs. Remélem túlélem a dolgot.
Ennyi. Lehet utolsó bejegyzés, lehet nem, franc tudja. Szar hangulatom van... ha nem akarsz írni, ne írjál, nem kell. Arra sincs szükségem, hogy most írszk, aztán 6 bejegyzésen keresztül megint nulla kommentáln. Ha nem érdekel senkit, akkor nem strapálom magam a billentyűkoptatással, mással is eltudom tölteni az időmet.
Ennyit erről.
Mikor ebbe belekezdtem, akkor azt akartam írni, hogy hülye vagyok, mert mindig akkor kezedek új blogba, mikor a másikon látszik egy kis élet (jó, a legutóbbi abbahagyásának nyomós oka volt, még pedg az, hogy Kapos is olvasta... ez nagy ok), de valójában tévedtem. Oké, hogy utolsó bejegyzéseknél volt, hogy 17-10 kommentet kaptam, de még így is volt, hogy volt, ahol nem volt semmi. Kezdek igazán azon gondolkozni, hogy totálisan felesleges nekem itt írogatnom, úgy se reagál senki, nyugodt szívvel kezdhetnék egy naplóba is, arról legalább biztosra tudom, hogy senki se olvassa, hacsak nem anyám, akit furdalna a kíváncsiság, vagy mit tudom én...
A lényeg tehát, hogy lehet, hagyom a fenébe ezt az egészet, írok naplót, azt kész, ott legalább nem bánt, hogy nincs semmi reagálás. Vicces, hogy legutóbbi bejegyzés után elszántam magam, hogy na, most addig nem írok semmit, amíg nincs komment... de ugye ezt senkinek se említettem meg (gondoltam, talán majd egyszer valaki rákrédez), de mint látható, nem bírtam sokáig, meglehet azért, mert megártott a VBK, na mindegy.
Most jöhetnétek azzal, hogy nem írok senki blogjába (na jó, ez nem teljesen igaz), és akkor én mit várok? Írok én blogokba... de most van, akiről sejtem, hogy olvas, azoknak általában szoktam írni... csak van, mikor... mindegy. Tehát vannak, akikről sejtem, hogy olvasnak, de vannak olyan bejegyzéseik, amelyekre nem tudnék... úgy megnyilvánulni, hogy... mindegy, hagyjuk. De ezek a talán olvasók is kábé 2 embert takarnak. Hogy más olvas -e? Fogalmam sincs. Mindegy. Teljesen tökéletesen mindegy. Mint minden általában. *Már megint szar hangulat*
Mindegy, inkább mesélek ennek a hétnek az eddig történt nagy eseményeiről... kezdjük azzal, hogy hétfőn már megint megúsztam a bioszdogát. Erről annyit illik tudni, hogy a tanárúr velem, és még néhány diákkal első féléves anyagot akar megíratni, amit kébé októberben vettünk. De valahogy sose jön össze neki.
Április elseje érdekes volt. Nulladik órában olaszfaktonk közmondásokból írtunk volna kisdogát, de mindenki csak egy közmondást írt a papírjára: "Per carnevale scherzo di vale" (vagy valami hasonló), és a tanárnő jó poénra vette, így mindenki csillagos ötöst kapott. (Amúgy ez a közmondás kábé a magyar "Egyszer van gyereknap egy évben"-nel ér fel.) Második órában Réka dörömbölt irodalmon, a harmadik órában elrontottuk a tréfát az angoltanárnővel, bár lehet jól jártunk, mert ha jól sikerült volna, lehet az igazgatóiban kötünk ki. Negyedik órában mivel két részre van osztva a matekcsoport két külön tanárral, így az lett, hogy termet cseréltünk... ötödik-hatodik órára nekünk csak az volt a tervöünk, hogy az olaszoksok és az angolosok cserélnek 3-3 diákot, de az egész iskola nagy teremcserét hajtott végre tanárszivatás végett (és lehet emiatt tette az a szemét igazgatónk azt, amit), de ezt is túléltük. A többi dologra már nem nagyon emlékszem...
Csütörtökön-pénteken diáknapok voltak, amiket nagyon élveztem. Csütörtökön salátát csináltunk, és drága ikremmel punnyadtunk, én pedig a szokásos fotótámadásaimat hajtottam végre. Pénteken kincskeresős játék volt, álomásokkal, meg ilyesmikkel. A kedvenc állomésom a "Beugró" állomás volt, ahol olyan feladatokat kellett csinálni, mint a Beugróban. (Ha nem tudod mi az a Beugró, akkor szégyen-gyalázat. Ha meg nem szereted, akkor főleg.)
Mindegy, ennek az egásznek az volt a lényege, hogyha nyerünk, akkor lesz egy napunk, amikor nem kell tanulni, és erre szükségünk is lesz.
De miért is? Hülye, undrító, szemétláda igazgatónk kitalálta, hogy érettségi szünet nuku... oké, ezt eddig is tudtuk, de úgy volt, kirádnulunk. Erre most... kitalálta, délután be kell jönnünk, és megtartunk 4 órát a megtartandókból. Bakker... 6 olyan nap van, amit kiadhatna még szünnapnak, de még azokat se adja ki. Arra megy mostanság a dolog, hogy az a legjobb igazgató, aki a legkevesebb szünetet adja bakker?! Menjen a jó büdösbe...
Ma meg végül is elmentem Bebiékkel a Sziklába... hát, csocsóban még mindig szánalmas vagyok, na meg még mindig fukar, na meg mérges vagyok Ikremre, aki azt mondta, hogy jön majd ő is, meg a barátai is benézni. De nem jöttek, legalábbis ha jöttek, akkor már nem voltam ott. Bár Bebitől végig azt hallgattam, hogy fú, én meg a Szabolcs (Ikrem egyik nagyon jó barátja), fú, össze fogunk jönni, bla-bla. Remélem szerencsétlen Szabolcs gyerek nem hallotta, miközben Bebi félrészegen ezt részletezte Ikremnek. Nem mintha annyira számítana.
Szonbaton pedig megyek párnacsatázni... jó lesz, jönnek Bebiék, Mitsukoék, aminek kifejezetten örülök. Hogy utána mi lesz, halvény fogalmam sincs. Remélem túlélem a dolgot.
Ennyi. Lehet utolsó bejegyzés, lehet nem, franc tudja. Szar hangulatom van... ha nem akarsz írni, ne írjál, nem kell. Arra sincs szükségem, hogy most írszk, aztán 6 bejegyzésen keresztül megint nulla kommentáln. Ha nem érdekel senkit, akkor nem strapálom magam a billentyűkoptatással, mással is eltudom tölteni az időmet.
Ennyit erről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)