"Benned minden olyan amilyen lenni akarok a szabadságod természetesen jön
Benned minden boldogságot rezonál most nem fogom beérni kevesebbel
Add nekem az összes békéd és boldogságod
Minden ami benned van, fájdítja az irigységem a te lelked nem tud semmit se utálni
Benned mindent olyan könnyű szeretni fentről figyelnek téged
Add nekem az összes békéd és boldogságod"
Először is ezt be akartam másolni, mert szeretem ezt a dalt... aki tud angolul, és ismer egy bizonyos csapatot, akkor tudja már is kiknek is a száma. Még a Firka boxban is benne van! (Phoka-Mósómedve-Alice-Réka nem ér súgni xD Amúgy a fordítást neki tessék köszönni, mert én lusta disznó vagyok, na meg neki gyorsabban is megy ez a fordítósdi.)
Tehát... szeressük nagyon.
Másrészt... ma néhány jelről akarok írni. Nem, nem a világvége jeleiről, sőt arról sem, hogy feltevésem szerint nem leszek négyes kémiából évvégén, de még arról a jelről se, hogy Loki fanatikus lettem a Rúnajelek után... itt most másról van szó.
Például... mit szűrsz le abból, ha blogod nagy része, pontosabban bejegyzéseid 90%-a a szerepjátékról szól? Azaz karakteredről, a jövendőbeli játéklehetőségekről, a nyafogásról, hogy "A fene egye meg XY nem akarja összehozatni karimmal a kariját...", és hasonló... na mit? Hogy függő vagy, és nincs normális életed, vagy csak egyszerűen unalmas.
Nem tudom, melyik stádium lehetett rám jellemző annak idején, mikor egy bizonyos blogot írtam. (Nem, nem a Rosered-et, tisztába vagyok vele, hogy ott is sok minden arról szólt...)
Szerintem azt a blogot igazándiból senki se ismerte, csak egyik ismerősömnek meséltem el, hogy milyen borzalmas dolgokat írogattam abba annak idején. Hajjaj, akkoriban ment a nagy Vampire Fantasy láz, akkoriban minden csak Merovinról, Joelről, és Alexanderről szólt... mostanra csak Merovinnal tartom a kapcsolatot, vele is csak akkor, ha fent látom MSN-en. Vagy akkor se. Szomorú.
Néha visszamerengek, hogy milyen jó volt réged, de aztán rá is jövök, hogy nem kéne. Ami volt, az elmúlt, a jövőmmel kellene foglalkoznom.
Térjünk a másik jelre. Február elsején ellátogattam a közelemben lévő könyvtárba (höh... oda is negyed óra séta -.-), hogy leadjam a nálam lévő könyveket, és újakat kölcsönözzek ki. Épp Stephen King könyvek között válogattam, mikor feltűnt, hogy van néhány Fable is bent, tőle akkoruban még csak az Álomtengert olvastam. Azért tűnt fel a könyv, mert egyszerűen nem tudtam elolvasni a címét... idegesített. Már épp elkezdtem volna beleolvasni, hogy akkor mégis, mi a cím, mikor egy volt osztálytársam apukája feltűnt, beszélgettem egy kicsit vele, és meg is feletkeztem róla, hogy nekem még ott van a kezembe a könyv... csak akkor jutott eszembe, mikor megnéztem a kölcsönzőlistát, hogy én akkor most miket is vettem ki...
Hát, ez a könyv a My Fair Lord volt, egész jó kis történet volt, bár már megint azaz érzésem, mint az álomtengernél, hogy mintha valami hiányozna... bár lehet, hogy ez csak én vagyok. Azon kuncogok magamban, hogy anya azt mondja, hogy mikor olvasta a Tündércsókor (azt hiszem ez a címe), rosszul volt, hogy tele van szexel... nem tudom mennyi van benne, de addig ne mondjon semmit, amíg nem olvasott Merry Grentry-t (tuti rosszul írtam), vagy Anita Blake-et. Ha valaki több szexet ír le, mint azokban a könyvekben... az tuti valami pornót ír.
És jupí, megint beteg lettem. Megint egy izgalmas veszekedést folytathattam le apámmal, hogy "Nem maradhatsz mindig itthon, ha fáj a hajszálad". Hát köszi. Olyan 11 fele megmértem a lázam, 37,5. Meglepődtem én magam is, szerintem már elmúlt, de ki tudja. Hangom viszont nincs, azaz nem szeretek beszélni, mert fáj.
Most Coelho-tól A zarándoklatba kezdtem bele, egyenlőre fura. Sok dolog istenhez kapcsolódik, de van benne egy kis mágikus rész is... de még nagyon az elején vagyok.
És fura... mostanában nem nagyon nézek animeket, és angol/magyar számokat hallgatok. xD Lehet ez másoknak alap, de mostanában kezdek újra rászokni a régi kedvencekre... Muse, Fall Out Boy, mostanában elkezdtem Pál utcai fiúkat hallgatni, meg Ikrem szokott néha számot küldeni, amik általában az mp4-emen landolnak...
Mit írhatnék még? Február 16-17-én nem kell suliba mennem, mert tanári továbbképzés... tehát, ha a doki most kiír egy hétre, akkor 8-tól 17-ig szórakozhatok. De anyám is jön velem a dokihoz, ezért meglehet, csütörtökön máris élvezhetem a suli berkeit. -.- Nem is tudom, mit akarjak... elvégre be kéne fizetnem 5 ezer forintot olasz útra, és a határidő 15.-e... rá tudom venni néhány osztálytársam, hoigy befizessék, és én majd kifizetem? xD
Meg már lehet jön az új angol tanárunk... kíváncsi vagyok, kit kapunk: egy újat, vagy egy régit... fufú.
Na, legyen ennyi elég, majd írok még, ha lesz ihletem. Pápá.
2009. január 31., szombat
2009. január 28., szerda
Először...
...nem ide raktam fel, hanem Hotdogos adatlapomra, mert fogalmam se volt, mit rakjak ki újításként. Na igen, Hotdogon is fent vagyok, és unalmas perceimban néha felnézek oda is. Tehát, tessék olvasgatni... nem valami nagy dolgok, de ez van. xD
Nos, ennyi... lehet még írok majd ma még... vagy a közeljövőben... pápá ^^
Mi lennék, ha...
...hónap lennék: május
...a hét egy napja lennék: szombat
...a nap egy időpontja lennék: hajnal
...bolygó lennék: Neptunusz
...tengeri állat lennék: csikóhal
...berendezési tárgy lennék: hintaszék
...bűn lennék: lustaság
...történelmi személy lennék: Ezt még átgondolom... de... Loki? xD *Rúnajelek hatás alatt*
...folyadék lennék: Cola xD
...drágakő lennék: hópehely obszidián
...fa lennék: fűzfa
...madár lennék: holló
...szerszám lennék: édesapám vasnyelű baltája xD
...virág lennék: frézia
...időjárás lennék: egyik pillanatban hideg zápor, másikban tavaszi napsütés
...mesebeli lény lennék: tengeri (sárkánnyá átalakulni tudó ember)
...hangszer lennék: fuvola vagy orgona
...állat lennék: mosómedve
...szín lennék: sötétlila
...érzelem lennék: néha bánat, néha vígság
...zöldség lennék: borsó
...hang lennék: lecseppenő víz
...elem lennék: föld
...autó lennék: Toyota (jobb ötletem nem lévén…)
...dal lennék: Ákos – Hello; 30y – Puhatalpú lányok
...film lennék: Gyalog galopp; Chicago; és a Sárkányszív ötvözete… talán
...könyv lennék: Anne Rice: Lestat a vámpír
...étel lennék: puncspuding
...hely lennék: völgy, mely helyet ad erdőnek, mezőnek
...íz lennék: édes
...illat lennék: vanília
...testrész lennék: szem
...arckifejezés lennék: szemfogas vigyor xD
...tanóra lennék: történelem, irodalom
...rajzfilm lennék: Vándorló palota, vagy Macskarisztokraták
...mértani alakzat lennék: hatszög
...szám lennék: 13, 113
...ruhadarab lennék: nadrág
...ékszer lennék: fülbevaló
...kiegészítő lennék: sál
...szeretet megnyilvánulása lennék: mosoly
...rovar lennék: imádkozó sáska
...gyümölcs lennék: cseresznye
...sminkes cucc lennék: szemhéjtus
...festmény lennék: Madarász Viktor: Hunyadi László siratása
...szobor lennék: Gellért-hegyi Szabadság-szobor
...épület lennék: vár Skóciában
7 érdekesség rólam
1. Péntek 13.-án születtem, mint ahogy unokatesóm is. Ezáltal fura mód sokszor fordul elő az életemben a 13-mas szám. Vagy csak egyszerűen a 3-mas végződés… 3, 13, 23, 113… de legfőképp a 13, és a 113.
2. Általában ha valami sorsolásos játékban veszek részt, sokszor sikerül nyernem. Egyszer nyertem két jegyet a Tropicariumba, egyszer egy Milkás karórát, meg egy Garfield-os pólót. xD
3. Túl sok a fantáziám, de nem tudok vele mit kezdeni. Hol kiélem szerepjátékban, hol regény vagy novella írásában, de mindig maradnak dolgok, amiket sose használok fel, így mondhatjuk, kárba vesznek.
5. Két, vagy három éve köszönhetően egyik barátnőmnek egyre inkább megszállottja vagyok a Japán dolgoknak, mint például: anime, manga, zene. Reményeim szerint egy a hobbi még kiterjedtebb lesz. :)
6. Mindig is pesszimista voltam. Senkitől se vettem át… erre élő példa általános első előtt lévő kis felvételi tesztem, ahol 3 kép volt előttem. 1. Madármama és egy fészek, benne fiókák a fán. 2. Madármama elrepül.
Nos, ennyi... lehet még írok majd ma még... vagy a közeljövőben... pápá ^^
2009. január 22., csütörtök
Átkozott napok rövid életemből, azaz a fenébe a buszokkal
Nos igen, a buszok megkeserítik az életemet. Vegyük először azt, hogy mostmár nincs a "drága-jó" 80-as (amin mindig ott volt az általam "Gyorshajtónak" nevezett soför, kinek köszönhetően ha a későbbi busszal is mentem, mindig simán bent voltam a suliban 8:05-re, és ő mindig bekapcsolta a fűtést), hanem itt van ez a bizonyos 198-as... eleve, az első megállója nem ott van, ahol a 80-asnak volt, hanem jóval előbb, így már eleve reménytelen dolog abban reménykedni, hogy sok szabad hely lesz... vagy hogy egyáltalán lesz hely. Ezért kell apuval mindig jó kis kacskaringós utat megtennem, hogy egy kicsit előbb üljek fel a buszra... bár így se biztos, hogy lesz hely. Ezek után, ki kell találni, hogy az első, vagy a második ajtónál álljak, hogy melyikről száll le kevesebb ember, így előbb jutok fel a buszra... persze mindig annál az ajtünál állok, ahol több ember szál le, és így vagy nincs helyem, vagy kifogom a pálesz-sazgú bácsikat.
Következő gond a fűtéssel van... legyen -10, akkor sincs bekapcsolva. Azt hittem, ott fagyok meg, utána napokig fájt nagyon a torkom.
Aztán ott van nekünk még a szintén új 169E... Abból a szempontból jó, hogy az Örsig megy... de hiába szállok fel rá, és hiába nem kell átszálnom egy másik buszra, kábé nem sok időt nyerek vele, mert amíg a 69-es megállt minden megállónál az rendben volt, és a 61E meg megálló nélkül egészen az Örsig ment, de a 169E... na ez ennek a kettőenek az összevonása. Csak hogy ennek a 169E-nek vannak olyan még plusz megállói, ami a 61E-nek meg a 69-esnek nem volt. Tehát remek... semmi időnyereség.
És szerdán... de jó volt az a nap! Általában akkor szokott szebbé válni a napom, mikor elhagyom a sulit... most nem így történt. Jöttem lefelé a suli lépcsőin, mikor megbicsaklott a bokám, majd sikeresen térdre vágódtam. Azóta van két dizájner kék folt a lábamon, és fáj a bokám. A következő érdekesség a majdnem az arcomba repülő rózsaszín esernyő volt... és ezek után jött az, hogy a busszofőr nem vette észre, hogy jeleztem, és egy megállóval tovább ment, mint ami nekem jó lett volna. A folytatás még szebb: a járda, amin elindulhattam volna, simán nevezhetett volna a Kisbalaton címért... főleg azután, hogy kénytelen voltam a végelátjatatlan tócsákon keresztülmenni, és az egyik valami lyukat is elrejthetett előlem, mert vagy térdig elnyelte a lábamat... és hiába vízálló a bakancs, ha egyszer térdig merülök a vízben, akkor felül így is, úgy is beárad a víz.
Így értem haza... remek volt, mondhatom.
Ma meg kiderült, hogy töri helyett ofő lesz holnap, de ezért cserébe hétfőn két töriórám lesz... azaz így a tervezett 3 óra helyett 4. (Eredetileg 26-án be se kellett volna mennem suliba, de suli eslő napján tönkrement a kazán, és elmaradt az utolsó 4 órám (föci-töri-biosz-ofő(ez utóbbit nem szoktuk megtartani)) És most megkapom a bizonyítványom, ami borzalmas lesz. Megbukok matekból, kettes leszek nyelvtanból, hármas irodalomból, olaszból, fizikából, és kémiából, négyes angolból, olasz faktból, és biszoból, ötös pedig töriból, föciből, rajzból és énekből. Magatartás szorgalom... hehe. Szerintem ha szorgalom elégséges lesz az egyes miatt, a magatartás... 3, az egyes miatt? xD Remek lesz... mondhatom nagyon remek.
Így zárjuk a 2009-et... úgy érzem, nem az én évem lesz ez.
De akkor legalább kérek valami normális pasit mostanság... oké, ott van imádnivaló hörcsögöm, Harry, de ő nem... olyan. xD Kapossal meg senki se szivasson, mert agyonverem. -.-
Éééés a kép. *.* A pasi Vinnie... csak kicsit talán hosszabb a haja a valóságban. A lányt meg szerintem ki lehet találni, ha már Vinnie-ről van szó. xD (Vinnie és Ada *.* Anyám, ez beteg xD)
2009. január 19., hétfő
Egy álomcsalád és a csipkegyár története
Most tényleg, mi baj van a csipkegyárral? Az egy teljesen normális hely lehet, ahol csipkés dolgokat gyártanak! (Mint például Dinka jövendőbeli pöttyös... na mindegy, tehát valamit, amit majd megkap tőlem a karácsonyi ajándéka mellé. Bár nem tudom, hogy ő vett -e nekem... na mindegy. xD)
Tehát a csipkegyár hogy is jön most képbe? Egy álom által, amit már sokaknak elmeséltem, tehát címszavakban: betegség, vécé, klausztrofóbia, képzelt embertömeg, iskola, hazajövés, bicikli, Dinka-Nóri váltakozás, csipkegyár, Szomszédhölgy-Keresztanyám váltogatás, és a csipke maci. Gondolom mér ebből kitűnik, hogy kifejezetten érdekes kis álom volt.
A matekról... ma írtunk egy dogát... másodfokú gyökös egyenletek, két példát kaptunk, amit le is kellett ellenőrizni... nos, mind a négy darab x-nél nem jött ki nekem a várt eredmény, ezért mindegyikhez odaírogattam a "nem valós megoldás" szöveget... hiba volt. Az a két törtes eredmény, ami felett gondolkoztam, hogy odaírjam -e, nos azoknak remek lett volna a megoldása. És most rettegek, hogy így most egyest fogok kapni, vagy csak megúszom egy jegy levonásával? Nagyon jól jönne egy négyes... bár már egy hármastól is boldog lennék. Anyáék akkor legalább tuti nem küldenének magántanárhoz... bár még mindig jobban járnék, mint Bebi, akinek be kell járni a Nyugatihoz a tánárhoz... hát, nekem is lenne vagy két busz... nyüff.
Na, és az álomcsalád... Zorával azt fejtegettük ki, hogy vajon mikor "nőjük" ki a gépen való függésünket. Én közöltem Zorával, hogy ha rólam van szó, akkor feltehetőleg soha, hisz egy csomó emberrel csak a gépen keresztül tudok társalogni, hisz mondhatni ingyenes, és bármikor igénybe vehető... már ha fent van az adott beszélgető partner. És persze, miután 35 leszek, akkor már csak megmaradok az írásnál... meg talán az MSN-en való szerepjátékkal.
Na de nem erre akartam kitérni.
Tehát... erre Zora azt mondta, na de akkor a szerepjáték miatt mindig vissza fogunk ide térni? És mi lesz, ha gyerekei lesznek?
Kézenfekvő: felosztják a férfével a gyermekpesztrálást.
Erre jött az, hogy a férje majd biztos elnézi neki ezt... (ezt ugye irónikusan)
Én persze úgy reagáltam erre, hogy mi van akkor, ha a férje is szerepjátékozni fog? Sőt, majd a gyerekek is, és majd tartanak nagy szerepjáték napokat!
(Magamban tovább fejlesztettem élő részbe is a képet... *Elképzeli, ahogy a hegyeket járja, oldalán férjével, és két jövendőbeli gyerekével, és... na jó, a többi titok. ^^*)
Mindegy... tehát a tökéletes szerepjátékos család. Csak van itt egy kis bökkenő: a férj sehol a láthatáron. Vicces, hogy mindenki akinek pasija van, azt mondja ne akarjak... de akkor meg haljak meg szüzen, és vonuljak zádrába? Csesszék meg, azért nem csak árny oldala van a szerelemnek, ne vagyé már el tőle a kedvem, hisz akkor hogy tudok fantáziadús regényeket írni? xD
Nyáhh... na, mára ennyi elég lesz belőlem, unalmamben megleptem magam néhány sorral. Ja, és az ijesztegetős Zenelejátszóval... höhö. xD
Tehát a csipkegyár hogy is jön most képbe? Egy álom által, amit már sokaknak elmeséltem, tehát címszavakban: betegség, vécé, klausztrofóbia, képzelt embertömeg, iskola, hazajövés, bicikli, Dinka-Nóri váltakozás, csipkegyár, Szomszédhölgy-Keresztanyám váltogatás, és a csipke maci. Gondolom mér ebből kitűnik, hogy kifejezetten érdekes kis álom volt.
A matekról... ma írtunk egy dogát... másodfokú gyökös egyenletek, két példát kaptunk, amit le is kellett ellenőrizni... nos, mind a négy darab x-nél nem jött ki nekem a várt eredmény, ezért mindegyikhez odaírogattam a "nem valós megoldás" szöveget... hiba volt. Az a két törtes eredmény, ami felett gondolkoztam, hogy odaírjam -e, nos azoknak remek lett volna a megoldása. És most rettegek, hogy így most egyest fogok kapni, vagy csak megúszom egy jegy levonásával? Nagyon jól jönne egy négyes... bár már egy hármastól is boldog lennék. Anyáék akkor legalább tuti nem küldenének magántanárhoz... bár még mindig jobban járnék, mint Bebi, akinek be kell járni a Nyugatihoz a tánárhoz... hát, nekem is lenne vagy két busz... nyüff.
Na, és az álomcsalád... Zorával azt fejtegettük ki, hogy vajon mikor "nőjük" ki a gépen való függésünket. Én közöltem Zorával, hogy ha rólam van szó, akkor feltehetőleg soha, hisz egy csomó emberrel csak a gépen keresztül tudok társalogni, hisz mondhatni ingyenes, és bármikor igénybe vehető... már ha fent van az adott beszélgető partner. És persze, miután 35 leszek, akkor már csak megmaradok az írásnál... meg talán az MSN-en való szerepjátékkal.
Na de nem erre akartam kitérni.
Tehát... erre Zora azt mondta, na de akkor a szerepjáték miatt mindig vissza fogunk ide térni? És mi lesz, ha gyerekei lesznek?
Kézenfekvő: felosztják a férfével a gyermekpesztrálást.
Erre jött az, hogy a férje majd biztos elnézi neki ezt... (ezt ugye irónikusan)
Én persze úgy reagáltam erre, hogy mi van akkor, ha a férje is szerepjátékozni fog? Sőt, majd a gyerekek is, és majd tartanak nagy szerepjáték napokat!
(Magamban tovább fejlesztettem élő részbe is a képet... *Elképzeli, ahogy a hegyeket járja, oldalán férjével, és két jövendőbeli gyerekével, és... na jó, a többi titok. ^^*)
Mindegy... tehát a tökéletes szerepjátékos család. Csak van itt egy kis bökkenő: a férj sehol a láthatáron. Vicces, hogy mindenki akinek pasija van, azt mondja ne akarjak... de akkor meg haljak meg szüzen, és vonuljak zádrába? Csesszék meg, azért nem csak árny oldala van a szerelemnek, ne vagyé már el tőle a kedvem, hisz akkor hogy tudok fantáziadús regényeket írni? xD
Nyáhh... na, mára ennyi elég lesz belőlem, unalmamben megleptem magam néhány sorral. Ja, és az ijesztegetős Zenelejátszóval... höhö. xD
2009. január 18., vasárnap
"...mert te olyan vagy, mint mi"... és mégse
Egyik pillanatban madarat lehet velem fogatni, aztán jön a jól ismert arcukcsapás, is annyi az egész varázsának. Kicsit örülök, hogy mégse írtam meg ezt a bejegyzést még pénteken, mert akkor még csak az igazán bolfog dolgokba láttam bele, de most... legalább az árny oldalát is látom a dolgoknak.
Hol is kezdjem? Talán maradjunk a pénteknél...
Igen, bukok matekból, legalábbis szerintem a tanerő nem fogja nekem megadni a kettest. Életem első bukása. Anyuék jobban fogták fel, mint vártam, és végre azt is belátták, ha eltiltanak a gépezéstől, az nem változtat annyit a dolgokon... esetleg még harapósabbhangulatom lesz otthon... vagy megteszem azt, amit egyszer régen, mikor jó ideig csak 15 percekel lehettem a gépnél: sírtam egy sort, hogy nem igaz már, hogy mikor újra beszélgetni tudnék azokkal az emberekkel, akikkel régen nem, akkor kell ezeket eszközölni... (azt hiszem, akkor már három hete voltam 15 perces korláton). (És igen, akkor épp úgy tűnt, újra fel fogok járni a helyre... aztán a dolog persze alábbhagyott...)
Mindegy, én nem a bukásomról akartam beszélni... tehát, elindultunk Bencével és Bebivel a tesiteremhez, de mivel Bebinek tesiznie is kellett, így végül a padon az egész baráti társaságunkból Bence és én maradtunk. Egymásnak mutogattunk nekünk tetsző számokat, és bizony egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy stílusunk nagyon megegyező. Épp a Nox Arcanatól hallgattuk a Belladonna-t, mikor Bence megszólal: "Ma találkozom az egyik haverommal, és jöhetnél te is... olyan vagy mint mi, és tudod, meséltem arról, hogy szoktunk úgy mesélgetni egymásnak, és szerintem te simán be tudnál szállni a dologba..."
Szerintem ő nem fogta fel, hogy akkor mennyire jól estek a szavai. Biztosra veszem, hogy nem valami bóknak szánta, mégis, akkor nagyon jól esett. Tehát Bence akkor nagyot lépett előre a barátaim között, tehát... jó volt. Utána meg mivel elmaradt a bioszóránk a buszmegállómban beszélgettünk vagy háromnegyed órát, és vagy négy buszomat hagytam elmenni, pedig azok az átkos 198-asok nem járnak olyan sűrűn...
Persze, sajnos nem mentem el Bence bulijára, mert drága jó anyám úgy se engedett el, főleg azután, amit ma reggel mondot... nem, nem részletezem, mert azt mondta, ha bárkinek is elmondom, nekem "végem van". xD Kedves anyuka, nem de?
Tehát... szombaton pedig Kapossal futottam össze, megvettük életem első acélbetétes kanacsát, ami szép vörös, és én csak Börtnek hívom. xD A táskám Bud, a cipőm Bört... lehet, a laptopomnak is inkább valami B betűs nevet kéne találnom... jól van, ne nézzen senki hülyének, sok a szabadidőm... na jó, annyira nem.
Mindegy... most a szombat estén van a lényeg. Vígan MSN-ezek Kapossal, aki épp azt a haditervet fejtegette nekem, hogy Bencét hogyan vehetnénk rá, hogy Vampire-özzön velünk. Mondtam neki, hogy ne csinálja már, rögtön bele akarja dobni a mélyvízbe? Erre Kapos reakció: "egyébként, amikor eleinte a Vampiréről dumáltál elgondolkodtunk rajta a többikkel, hogy lekoptatunk és nézd meg most "
Na itt... itt volt az, hogy egy ideig egy szót se bírtam leírni. Ültem a gép előtt, és bambán néztem. Rendben, első év elején volt, de akkor is... szerintem egyszer ha megemlítettem a dolgot, többet nem, és máris...
Nagyon rosszul éreztem magam. Kapos egyáltalán nem értette, hogy miért bánt a dolog, Bebi azzal nyugtatott, hogy erre ő nem is emlékszik, és hogy nem a múlt a lényeg, hanem az, hogy most mi van...
Az a szomorú, hogy ezek után nem tudom, mit merjek megemlíteni nekik. De most komolyan. Meg mi lett volna akkor, ha tényleg eljutnak odáig, hogy "lekoptatnak"? Kábé úgy jártam volna, mint általános iskolás éveimben, sőt, rosszabbul. Mert általánosban legalább volt az, hogy oda tudtam menni egy alsóbb osztályba járó barátnőmhöz. De ott... nem ismertem senkit, csak az osztálytársaimat, és akkoriban... áhh. Bánt a gondolat. Nagyon is.
Kapos persze mondta, hogy akit lekoptatnak a társaságból, az kábé most ő lenne, de... nem tudom, kit hogy érintene, mikor egyszer csak közölné vele az egyik barátja, hogy "Hm, volt egy időszak, mikor úgy gondoltam, le kéne koptatnom téged magamról, de lásd most, még mindig együtt vagyunk!" Én úgy éretem, mintha jól pofon vágtak volna.
Mert akármennyire is nem tűnik úgy, de nekem negyon fontosak azok az emberek, akik egyszer a barátaim lettek. De most tényleg. Lehet, megszakadhat a barátságunk, de ha évek múltán találkoznék velük, lehet ugyan olyan nagy örömmel fogadnám őket, mint az előtt...
Na mindegy. Fecsegek itt össze-vissza.
Inkább megyek írni, az is értelmesebb ennél... na pápá.
Hol is kezdjem? Talán maradjunk a pénteknél...
Igen, bukok matekból, legalábbis szerintem a tanerő nem fogja nekem megadni a kettest. Életem első bukása. Anyuék jobban fogták fel, mint vártam, és végre azt is belátták, ha eltiltanak a gépezéstől, az nem változtat annyit a dolgokon... esetleg még harapósabbhangulatom lesz otthon... vagy megteszem azt, amit egyszer régen, mikor jó ideig csak 15 percekel lehettem a gépnél: sírtam egy sort, hogy nem igaz már, hogy mikor újra beszélgetni tudnék azokkal az emberekkel, akikkel régen nem, akkor kell ezeket eszközölni... (azt hiszem, akkor már három hete voltam 15 perces korláton). (És igen, akkor épp úgy tűnt, újra fel fogok járni a helyre... aztán a dolog persze alábbhagyott...)
Mindegy, én nem a bukásomról akartam beszélni... tehát, elindultunk Bencével és Bebivel a tesiteremhez, de mivel Bebinek tesiznie is kellett, így végül a padon az egész baráti társaságunkból Bence és én maradtunk. Egymásnak mutogattunk nekünk tetsző számokat, és bizony egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy stílusunk nagyon megegyező. Épp a Nox Arcanatól hallgattuk a Belladonna-t, mikor Bence megszólal: "Ma találkozom az egyik haverommal, és jöhetnél te is... olyan vagy mint mi, és tudod, meséltem arról, hogy szoktunk úgy mesélgetni egymásnak, és szerintem te simán be tudnál szállni a dologba..."
Szerintem ő nem fogta fel, hogy akkor mennyire jól estek a szavai. Biztosra veszem, hogy nem valami bóknak szánta, mégis, akkor nagyon jól esett. Tehát Bence akkor nagyot lépett előre a barátaim között, tehát... jó volt. Utána meg mivel elmaradt a bioszóránk a buszmegállómban beszélgettünk vagy háromnegyed órát, és vagy négy buszomat hagytam elmenni, pedig azok az átkos 198-asok nem járnak olyan sűrűn...
Persze, sajnos nem mentem el Bence bulijára, mert drága jó anyám úgy se engedett el, főleg azután, amit ma reggel mondot... nem, nem részletezem, mert azt mondta, ha bárkinek is elmondom, nekem "végem van". xD Kedves anyuka, nem de?
Tehát... szombaton pedig Kapossal futottam össze, megvettük életem első acélbetétes kanacsát, ami szép vörös, és én csak Börtnek hívom. xD A táskám Bud, a cipőm Bört... lehet, a laptopomnak is inkább valami B betűs nevet kéne találnom... jól van, ne nézzen senki hülyének, sok a szabadidőm... na jó, annyira nem.
Mindegy... most a szombat estén van a lényeg. Vígan MSN-ezek Kapossal, aki épp azt a haditervet fejtegette nekem, hogy Bencét hogyan vehetnénk rá, hogy Vampire-özzön velünk. Mondtam neki, hogy ne csinálja már, rögtön bele akarja dobni a mélyvízbe? Erre Kapos reakció: "egyébként, amikor eleinte a Vampiréről dumáltál elgondolkodtunk rajta a többikkel, hogy lekoptatunk és nézd meg most "
Na itt... itt volt az, hogy egy ideig egy szót se bírtam leírni. Ültem a gép előtt, és bambán néztem. Rendben, első év elején volt, de akkor is... szerintem egyszer ha megemlítettem a dolgot, többet nem, és máris...
Nagyon rosszul éreztem magam. Kapos egyáltalán nem értette, hogy miért bánt a dolog, Bebi azzal nyugtatott, hogy erre ő nem is emlékszik, és hogy nem a múlt a lényeg, hanem az, hogy most mi van...
Az a szomorú, hogy ezek után nem tudom, mit merjek megemlíteni nekik. De most komolyan. Meg mi lett volna akkor, ha tényleg eljutnak odáig, hogy "lekoptatnak"? Kábé úgy jártam volna, mint általános iskolás éveimben, sőt, rosszabbul. Mert általánosban legalább volt az, hogy oda tudtam menni egy alsóbb osztályba járó barátnőmhöz. De ott... nem ismertem senkit, csak az osztálytársaimat, és akkoriban... áhh. Bánt a gondolat. Nagyon is.
Kapos persze mondta, hogy akit lekoptatnak a társaságból, az kábé most ő lenne, de... nem tudom, kit hogy érintene, mikor egyszer csak közölné vele az egyik barátja, hogy "Hm, volt egy időszak, mikor úgy gondoltam, le kéne koptatnom téged magamról, de lásd most, még mindig együtt vagyunk!" Én úgy éretem, mintha jól pofon vágtak volna.
Mert akármennyire is nem tűnik úgy, de nekem negyon fontosak azok az emberek, akik egyszer a barátaim lettek. De most tényleg. Lehet, megszakadhat a barátságunk, de ha évek múltán találkoznék velük, lehet ugyan olyan nagy örömmel fogadnám őket, mint az előtt...
Na mindegy. Fecsegek itt össze-vissza.
Inkább megyek írni, az is értelmesebb ennél... na pápá.
2009. január 6., kedd
Újrakezdjük...
És igen... új blog. Úgy volt hogy nem lesz, hisz a másikat folytatni se akartam... de most... hát itt van. Néha csak ki kell írogatnom néhány dolgot magamból, ha akarom, ha nem. Így hát... gondoltam, kezdek valamiféle kis kezdeti felvilágostással, hányadán is állok... a dolgokkal. Vagy mikkel.
Család
"A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik." - Exupéry
Egyre közeledett a 2008-as év lezárása, és... egyre inkább rájöttem, hogy mennyivel is jobb, mikor anyuék dolgoznak, és nincs idiejük folyamatosan csak velem foglalkozni. Ilyenkor elgondolkozom, hogy mennyivel jobb azoknak, akiket minimum egy testvérrel megáldott a sors. De most tényleg. Kezdetekben nem, de valahogy évek óta egyre inkább szeretnék egy bátyót. Kati barátnőmmel mindig is azon filozofáltunk, hogy milyen jó lenne egy báty, aki kedevs, jófej, van egy autója, vagy legalább egy motorja, amivel ha kell, elfurikáz a suliig, egy bátyus, aki beveri a képét annak, aki beszól neked, akinek jófej haverjai vannak, és sokszor magával hív, ha valami jó kis buliba megy. Egy olyan tesó, aki szeret, akivel jól el lehet hülyülni, aki elvisz szánkózni, ha nincs senki a környezetedben aki szívesen elmenne veled...
Hát, ilyen nekem már nem lesz soha. Na mindegy, nem arről akartam beszélni.
A végső sokk szilveszter előtt egy nappal kezdődött. Már este volt, szüleimmel az Aréna Plázából tartottunk hazafelé (megnéztük az Ausztráliát, egész jó film, bár érzelgős hangulatomban az elején bőgtem rajta egy sort), mikor végre elértem Katit. Mert úgy volt, hogy átjön szilveszterkor. És napokig nem értem el. Csak aznap, és persze, hogy lemondta, mert megígérte a barátjának, hogy vele megy. Persze, megértem, hisz ha már van valakid, akkor vele töltöd... de azért szólhatott volna. Na mindegy.
A lényeg az, hogy miután megbeszéltük, apura rájött a szokásos ötperc, azaz "mondjuk el lányunknak ugyan azt, vagy hatszor, de persze más szavakkal, és nem figyeljünk oda, hogy ő mit mond". A lényege a beszélgetésnek az volt, hogy miért nem megyek el inkább unokatesómmal abba a szállodába arra a partyra, vagy ha oda nem megyek, akkor miért nem akarok a szomszéd fiúkhoz átmenni bulizni (nos, ezekről csak néhány plusz tényező: 1. én azokkal a fiúkkal alig beszéltem... és az is általában ennyiből állt: "-Helló! - Jó reggelt/napot/estét!" 2. Egy szóval se mondtam, hogy nincs kedvem, de ahogy apám egyre inkább plántálta belém, annál inkább elment a kedvem), meg hogy mi vagyok én, irgalmas szamaritániánus (bocs, ha rosszul írtam, de ezt nem tudom jobb szóval kifejezni), hogy ha már a Kati nem jön, akkor a Viki miért nem jön, és rávehetném a Vikit, hogy jöjjön ő is a szomszédokhoz... és ebből jött az, hogy én nem járok társaságba, a férjjelölt nem fog majd a kapu előtt csöngetni egy szál rózsával, és hogy egyedül fogok megrohadni. Jó, ezt az utolsót nem így mondta, de a lényege ez volt. Kicsit felhúztam magam. Miért baj, ha én nyugodt szilvesztert szeretnék, és nem valami partytengert? Miért baj, hogy tavaly is itthon voltam, néhány barátommal? Miért baj, ha most úgy érzem, jó ez így? És... miért szól bele?! Áhh... ki érti a felnőtteket...
Szerelem
"Elérhetetlen vágy az emberé,
Elérhetetlen, tündér, csalfa cél." - Vörösmarty Mihály
"Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba." - Stephen King
Hah, erről ennyit. Mi is volt ezzel 2008-ban? Igazán semmi. Talán azért, mert válogatós vagyok. Mert valaki olyat akarok, akivel tényleg tudok azokról a dolgokról beszélgetni, amiket szeretek. Lett volna valaki, akit értdekeltem volna. Csak meg is ijedtem... azon gondolkoztam, hogy ez most tényleg a valóság, hogy tényleg lehet, hogy valakinek én kellek, és nem más? De ugye utána rám borult a valóság: még nem is ismer. És biztos vagyok abban, hogy annyira eltérő személyiség lettünk volna mi ketten, mint ég és föld. Én még mindig a kis álomvilágomban élek, ami jó ideig így is marad. Mert nem tudom átlépni. Lehet, hiába várom egyre inkább a herceget, hogy egy nap majd beléfutok valahol... de azért reménykedem.
Barátok
"Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben." - Eleonor Roosevelt
"Barátot szerencse hoz, szükség próbál."
"Aki mindenki barátja, mindenki bolondja."
Ez is egy szép téma... ha az egész éves dolgot kéne néznem, ha azt, hogy mikor kérdőjeleztem meg, hogy bizonyos embereknek vagyok -e annyira fontos, mint én nekik, hogy érdemes -e azért tovább kapálózni, ha úgy érezm, a másiknak ez nem kell, ha hiába van az, hogy egyik pillanatban úgy érezm, hogy fontos vagyok, a következőben pedig ló helyett szamár, mert mindig is lesz valaki, aki mégfontosabb. Ezt az érzést valahogy mostanában egyre többször átélem, olyan emberektől, akik szerintem ha ezt meghallanák rosszul lennének, és tagadnának. Bár igazam van, mit várok én? Egy legjobb barátot? Már hatodikban lemondtam az ilyenről. Bár még így is sok ember van, aki fontos nekem, és biztos, hogy van, akiknek én annyira megnyílok, amennyire ők soha nem fognak nekem. Talán ez bánt. Régi dolgokat ébreszt fel bennem, amik akkoriban is bántottak, és bizony túltenni magam rajta nem egy könnyű. Lehet velem van a baj. Lehet olyat várok, ami másoknak nem olyan könnyű. Vicces... vicces, hogy mégis, most ebben a pillanatban talán az iskolában a legkiegyensúlyozodtabb a helyzetem. Vannak barátaim, akiket szeretek, és jó velük, de egyikre se merem már mondani, hogy ő a legfontosabb közűlük. Mert félek a csalódástól és a pofára eséstől. Na meg, nem is kéne egy embert kiemelnem... de mégis csak könyebb, hacsak egy embernek mondod el a dolgokat, nem pedig... hatnak.
Mindegy. Katival ma kifejtettük, hogy elegünk van a suliból, és kiszökünk az országból, de előtte a Tigrisen veszünk magunknak érettségit, jogsit, és nyelvvizsgát. Ja, és persze én összefutok az Edwardot alakító színésszel az Alkonyatból, ő belémszeret, és boldogan élünk. Na igen, ha már Edward nem lehet az enyém...
Mindegy, tehát... mondhatni unokatesóm által összehozott baráti körömben nem tudom mi van. Szeretem őket, 27-én is tartottunk egy közös karácsonyt, ahol húztunk egymás között. Szerintem nem tetszik Vikinek amit vettem. Mondta, hogy szeretne egy nyakláncot, és én néztem neki egy buldogosat... persze, az elfogyott, így a Metallica egyik színbólumát ábrázoló nyakláncot vettem neki... hát, nem volt odáig az örömtől. Ha egyszer látni fogom a nyakában, már sírva borulok rá.
És említsünk meg a nem is olyan új baráti társaságot... a "Helyeseket" (ez így most vicces). Több régi kapcsolatom mintha újra kezdetét venné, mert mióta nem játszottam, nem beszélgettem annyit az emberekkel. Most néhányakkal újra beszélek, ami nagyon jó dolog, legalábbis számomra az. Én visszavittem Vinnie-t, bár eddig nem sok játszópartner akadt, akivel magán a Hely berkein belül játszak vele. Lehet az lesz, mint ahogy Zora szokta mondani: "Te olyan jól eljátszol magaddal!" Na igen, egy jó kis Jerry-Vinnie játék... nos, érdekes lenne.
Iskola
Ide nem találtam olyan idézetet, ami illene is ide. Hisz... nem tudom. Valamiben az álvártan felül teljesítettem (legalábbis a magam szemében), de van, ami borzalmas. És rosszul is vagyok tőle. Például az, hogy évek óta... évek óta mindig ötös voltam irodalomból az összes tanáromnál. De ennél a tanárnál nem tudok, hisz... idióta. Nem tudom, egyszerűen nem érti meg, hogyha azt nem vettük, akkor én azt nem is tudhatom. Persze, akiket szeret, azok simán megkapták az ötöst. Én egy irodalom hármassal zárom a félévet. És akkor még nem is meséltem más jegyekről... szégyellem magam. Mert a többi az én hibám is.
Írás
"Van egy tudatalatti, mély világomban gyökeret vert vágyam: egyetlen életemből egyetlen könyvet nemzeni. - Hiszen a könyvírás, a költészet is nemzés és szülés egyben." - Keszei István
Ez meg egy másik eset. Emlékeim szerint 12 történet van, aminek vagy az ötlete, vagy egs része le van írva, hogy egyszer lejegyezzem. És ez sok. Csak türelem és idő is kéne. Idő meg a holdban. Ha igazán jó író lennék, tuti hogy főállású írónak mennék. De... ahhoz tehetség kell. Ami nekem nem biztos, hogy megvan. Pontosabb annyira, hogy kiemelkedő legyen, hogy felfigyeljenek rá annyira, hogy visszakapjam a bele fektetett energiát. Talán jobban járnék egy könyvkiadó nyitásával. Ott legalább kiadnák az én műveimet is.
Könyv
"Az író kitalált lény. Megálmodjuk, de sohasem találkozunk vele. Nem létezik, csak úgy tesz, mintha élne. Pusztán egy név, közmegegyezéssel vagy kései legendával létrehozott kép, egy több emberből összeállt magányos ember." - Maulpoix
Most végeztem be a Carriet. Nem tudom, milyen érzésekkel zárjam le magamban. Mondjam azt, hogy tényleg tetszett? Vagy mondjam azt, hogy rossz, hogy így alakult? Mert sajnálom. Persze, az ember kedvenc szereplője nem élheti túl mindig a kalandot, mindig lesz valaki, aki időnek előtte eltűnik a színről, hisz ez az életben is előfordul. Mégis... rossz. Valahogy abban a szereplőben azt a férfit láttam, aki nem tökéletes, nem a megtestesült mintekép, mégis... tudnám szeretni. Fájt a halála. Csak az nyugtat, hogy nem szenvedett, és gyorsan vége volt. Szegény pici Tommy...
És Alkonyat. Elolvastam. Két nap alatt. Pedig előtte láttam a filmet. Azt hittem, el se fogom olvasni. De nem így lett. És szinte már sírok a folytatásért. Kaparom a falat, néha azon filozofálok miközben majd elalszok bizonyos órákon, hogy vajon mi fog történni? És várok... egyre csak várok. Megérem én egyáltalán az áprilist?
Szerepjáték (???)
"Bármily csalóka is a remény, mégis kellemes úton vezet el bennünket a tévedés birodalmába." - Hioszi Tatiosz
"Az álom egy kívánság, melyet a szíved teremt."
Huhú! Ez egy érdekes dolog. Újra játszom, mint ahogy már említettem. Megkátjuk, mennyire leszek aktív így végül. Elméletileg most Vincent visszatért Darkner W. Vince néven, Jerne pedig újra bolondos cukormániájával borzongatja társait... de hogy meddig azt én se tudom. Ahogy Zora hozzáállt, hát igen, a nem létező szerelmi élet egy részét ki lehet játszani szerepjátékkal. Erre eddig annyira nagyon nem került sor, Jerry kapott egy fogadott húgot, Vinnie úgy tűnik, beleszeret a házvezetőbe, majd utána egy másik lányba, Riszke ha a dolgok jól mennek, újra együtt lesz Tibivel, de addig még alakulnak a dolgok, persze hogy lesznek gigszerek... na mindegy. Na meg, még lógnak a levegőben dolgok, amiket még nem írok le. Kialakul. Nem örülök előre.
2009-es tervek
"Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz." - Kőrösi Zoltán
Több lehetőség is áll előttem... ebből csak néhányat!
1. Kiköltözök Amerikába, megkeresem Robert Pettinsont, magamba szerettetem, összeházasodunk, és híres író leszek... és lesz két gyerekünk, egy fiú, és egy lány. És a fiú neve tuti Edward lesz... vagy Vincent!
2. Kaput nyitok az Alkonyat világába, megkeresem Edwardot, hogy nekem jobb az illatom, mint Belláé, és boldogan élünk, amíg vámpírrá nem tesz... azután pedig boldogan halunk!
3. Ugyan ez a lehetőség, de a magambabolondítást Jasperrel játszom el... vagy Cullen dokival... fufu, lehetőségek tárháza.
4. Felveszem Írisz alakját, és megkeresem Tibit!
5. Megkeresem Vinniet, és magamba bolondítom, elvégre én karim, tudom mitől döglik a légy! Ebben az esetben a piperkőc szépfiú...
Na jó, alább az ökörségekkel. Ezek csak néhány ötlet, ami most eszembe jutott, lenne még, de ugye felesleges ilyesmiken gondolkozni. Nem tudom miért, de most még rossz előérzetem van. Félek az év folytatásától. Oké, első iskolanapomon csak 2 óra volt megtartva, mert tönkrement a kazán, de ezért az elméletileg tanítás mentes hétfőn mégis be kell majd jönnünk, hogy az elmaradt órákat (Föci, Töri, Biosz - jup-jup, mindből lehet doga vagy felelés) bepótoljuk. És már az első hét hat napos. Tehát rettegek. Alig várom.
Szerelem? Cöh. Ebben se reménykedem. Lesz, ahogy lesz. Unokatesóm még mindig fent tartja az ajánlatát, hogyha egyedül maradnék, fenttart nekem egy kis szobát majd a házukban a kedvesével. Hát, nagyon kedves.
Végszó
"Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom." - Remarque
Na, ennyit mára. Írtam egy szééép hosszú bejegyzést, ha végigolvasod köszönöm. Ha kommentet is írsz, akkor mégjobban. De lehetőleg ne becsmérlést. Nincs hangulatom hozzá... :P
Hát, búcsúzom... pápá!
Család
"A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik." - Exupéry
Egyre közeledett a 2008-as év lezárása, és... egyre inkább rájöttem, hogy mennyivel is jobb, mikor anyuék dolgoznak, és nincs idiejük folyamatosan csak velem foglalkozni. Ilyenkor elgondolkozom, hogy mennyivel jobb azoknak, akiket minimum egy testvérrel megáldott a sors. De most tényleg. Kezdetekben nem, de valahogy évek óta egyre inkább szeretnék egy bátyót. Kati barátnőmmel mindig is azon filozofáltunk, hogy milyen jó lenne egy báty, aki kedevs, jófej, van egy autója, vagy legalább egy motorja, amivel ha kell, elfurikáz a suliig, egy bátyus, aki beveri a képét annak, aki beszól neked, akinek jófej haverjai vannak, és sokszor magával hív, ha valami jó kis buliba megy. Egy olyan tesó, aki szeret, akivel jól el lehet hülyülni, aki elvisz szánkózni, ha nincs senki a környezetedben aki szívesen elmenne veled...
Hát, ilyen nekem már nem lesz soha. Na mindegy, nem arről akartam beszélni.
A végső sokk szilveszter előtt egy nappal kezdődött. Már este volt, szüleimmel az Aréna Plázából tartottunk hazafelé (megnéztük az Ausztráliát, egész jó film, bár érzelgős hangulatomban az elején bőgtem rajta egy sort), mikor végre elértem Katit. Mert úgy volt, hogy átjön szilveszterkor. És napokig nem értem el. Csak aznap, és persze, hogy lemondta, mert megígérte a barátjának, hogy vele megy. Persze, megértem, hisz ha már van valakid, akkor vele töltöd... de azért szólhatott volna. Na mindegy.
A lényeg az, hogy miután megbeszéltük, apura rájött a szokásos ötperc, azaz "mondjuk el lányunknak ugyan azt, vagy hatszor, de persze más szavakkal, és nem figyeljünk oda, hogy ő mit mond". A lényege a beszélgetésnek az volt, hogy miért nem megyek el inkább unokatesómmal abba a szállodába arra a partyra, vagy ha oda nem megyek, akkor miért nem akarok a szomszéd fiúkhoz átmenni bulizni (nos, ezekről csak néhány plusz tényező: 1. én azokkal a fiúkkal alig beszéltem... és az is általában ennyiből állt: "-Helló! - Jó reggelt/napot/estét!" 2. Egy szóval se mondtam, hogy nincs kedvem, de ahogy apám egyre inkább plántálta belém, annál inkább elment a kedvem), meg hogy mi vagyok én, irgalmas szamaritániánus (bocs, ha rosszul írtam, de ezt nem tudom jobb szóval kifejezni), hogy ha már a Kati nem jön, akkor a Viki miért nem jön, és rávehetném a Vikit, hogy jöjjön ő is a szomszédokhoz... és ebből jött az, hogy én nem járok társaságba, a férjjelölt nem fog majd a kapu előtt csöngetni egy szál rózsával, és hogy egyedül fogok megrohadni. Jó, ezt az utolsót nem így mondta, de a lényege ez volt. Kicsit felhúztam magam. Miért baj, ha én nyugodt szilvesztert szeretnék, és nem valami partytengert? Miért baj, hogy tavaly is itthon voltam, néhány barátommal? Miért baj, ha most úgy érzem, jó ez így? És... miért szól bele?! Áhh... ki érti a felnőtteket...
Szerelem
"Elérhetetlen vágy az emberé,
Elérhetetlen, tündér, csalfa cél." - Vörösmarty Mihály
"Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba." - Stephen King
Hah, erről ennyit. Mi is volt ezzel 2008-ban? Igazán semmi. Talán azért, mert válogatós vagyok. Mert valaki olyat akarok, akivel tényleg tudok azokról a dolgokról beszélgetni, amiket szeretek. Lett volna valaki, akit értdekeltem volna. Csak meg is ijedtem... azon gondolkoztam, hogy ez most tényleg a valóság, hogy tényleg lehet, hogy valakinek én kellek, és nem más? De ugye utána rám borult a valóság: még nem is ismer. És biztos vagyok abban, hogy annyira eltérő személyiség lettünk volna mi ketten, mint ég és föld. Én még mindig a kis álomvilágomban élek, ami jó ideig így is marad. Mert nem tudom átlépni. Lehet, hiába várom egyre inkább a herceget, hogy egy nap majd beléfutok valahol... de azért reménykedem.
Barátok
"Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben." - Eleonor Roosevelt
"Barátot szerencse hoz, szükség próbál."
"Aki mindenki barátja, mindenki bolondja."
Ez is egy szép téma... ha az egész éves dolgot kéne néznem, ha azt, hogy mikor kérdőjeleztem meg, hogy bizonyos embereknek vagyok -e annyira fontos, mint én nekik, hogy érdemes -e azért tovább kapálózni, ha úgy érezm, a másiknak ez nem kell, ha hiába van az, hogy egyik pillanatban úgy érezm, hogy fontos vagyok, a következőben pedig ló helyett szamár, mert mindig is lesz valaki, aki mégfontosabb. Ezt az érzést valahogy mostanában egyre többször átélem, olyan emberektől, akik szerintem ha ezt meghallanák rosszul lennének, és tagadnának. Bár igazam van, mit várok én? Egy legjobb barátot? Már hatodikban lemondtam az ilyenről. Bár még így is sok ember van, aki fontos nekem, és biztos, hogy van, akiknek én annyira megnyílok, amennyire ők soha nem fognak nekem. Talán ez bánt. Régi dolgokat ébreszt fel bennem, amik akkoriban is bántottak, és bizony túltenni magam rajta nem egy könnyű. Lehet velem van a baj. Lehet olyat várok, ami másoknak nem olyan könnyű. Vicces... vicces, hogy mégis, most ebben a pillanatban talán az iskolában a legkiegyensúlyozodtabb a helyzetem. Vannak barátaim, akiket szeretek, és jó velük, de egyikre se merem már mondani, hogy ő a legfontosabb közűlük. Mert félek a csalódástól és a pofára eséstől. Na meg, nem is kéne egy embert kiemelnem... de mégis csak könyebb, hacsak egy embernek mondod el a dolgokat, nem pedig... hatnak.
Mindegy. Katival ma kifejtettük, hogy elegünk van a suliból, és kiszökünk az országból, de előtte a Tigrisen veszünk magunknak érettségit, jogsit, és nyelvvizsgát. Ja, és persze én összefutok az Edwardot alakító színésszel az Alkonyatból, ő belémszeret, és boldogan élünk. Na igen, ha már Edward nem lehet az enyém...
Mindegy, tehát... mondhatni unokatesóm által összehozott baráti körömben nem tudom mi van. Szeretem őket, 27-én is tartottunk egy közös karácsonyt, ahol húztunk egymás között. Szerintem nem tetszik Vikinek amit vettem. Mondta, hogy szeretne egy nyakláncot, és én néztem neki egy buldogosat... persze, az elfogyott, így a Metallica egyik színbólumát ábrázoló nyakláncot vettem neki... hát, nem volt odáig az örömtől. Ha egyszer látni fogom a nyakában, már sírva borulok rá.
És említsünk meg a nem is olyan új baráti társaságot... a "Helyeseket" (ez így most vicces). Több régi kapcsolatom mintha újra kezdetét venné, mert mióta nem játszottam, nem beszélgettem annyit az emberekkel. Most néhányakkal újra beszélek, ami nagyon jó dolog, legalábbis számomra az. Én visszavittem Vinnie-t, bár eddig nem sok játszópartner akadt, akivel magán a Hely berkein belül játszak vele. Lehet az lesz, mint ahogy Zora szokta mondani: "Te olyan jól eljátszol magaddal!" Na igen, egy jó kis Jerry-Vinnie játék... nos, érdekes lenne.
Iskola
Ide nem találtam olyan idézetet, ami illene is ide. Hisz... nem tudom. Valamiben az álvártan felül teljesítettem (legalábbis a magam szemében), de van, ami borzalmas. És rosszul is vagyok tőle. Például az, hogy évek óta... évek óta mindig ötös voltam irodalomból az összes tanáromnál. De ennél a tanárnál nem tudok, hisz... idióta. Nem tudom, egyszerűen nem érti meg, hogyha azt nem vettük, akkor én azt nem is tudhatom. Persze, akiket szeret, azok simán megkapták az ötöst. Én egy irodalom hármassal zárom a félévet. És akkor még nem is meséltem más jegyekről... szégyellem magam. Mert a többi az én hibám is.
Írás
"Van egy tudatalatti, mély világomban gyökeret vert vágyam: egyetlen életemből egyetlen könyvet nemzeni. - Hiszen a könyvírás, a költészet is nemzés és szülés egyben." - Keszei István
Ez meg egy másik eset. Emlékeim szerint 12 történet van, aminek vagy az ötlete, vagy egs része le van írva, hogy egyszer lejegyezzem. És ez sok. Csak türelem és idő is kéne. Idő meg a holdban. Ha igazán jó író lennék, tuti hogy főállású írónak mennék. De... ahhoz tehetség kell. Ami nekem nem biztos, hogy megvan. Pontosabb annyira, hogy kiemelkedő legyen, hogy felfigyeljenek rá annyira, hogy visszakapjam a bele fektetett energiát. Talán jobban járnék egy könyvkiadó nyitásával. Ott legalább kiadnák az én műveimet is.
Könyv
"Az író kitalált lény. Megálmodjuk, de sohasem találkozunk vele. Nem létezik, csak úgy tesz, mintha élne. Pusztán egy név, közmegegyezéssel vagy kései legendával létrehozott kép, egy több emberből összeállt magányos ember." - Maulpoix
Most végeztem be a Carriet. Nem tudom, milyen érzésekkel zárjam le magamban. Mondjam azt, hogy tényleg tetszett? Vagy mondjam azt, hogy rossz, hogy így alakult? Mert sajnálom. Persze, az ember kedvenc szereplője nem élheti túl mindig a kalandot, mindig lesz valaki, aki időnek előtte eltűnik a színről, hisz ez az életben is előfordul. Mégis... rossz. Valahogy abban a szereplőben azt a férfit láttam, aki nem tökéletes, nem a megtestesült mintekép, mégis... tudnám szeretni. Fájt a halála. Csak az nyugtat, hogy nem szenvedett, és gyorsan vége volt. Szegény pici Tommy...
És Alkonyat. Elolvastam. Két nap alatt. Pedig előtte láttam a filmet. Azt hittem, el se fogom olvasni. De nem így lett. És szinte már sírok a folytatásért. Kaparom a falat, néha azon filozofálok miközben majd elalszok bizonyos órákon, hogy vajon mi fog történni? És várok... egyre csak várok. Megérem én egyáltalán az áprilist?
Szerepjáték (???)
"Bármily csalóka is a remény, mégis kellemes úton vezet el bennünket a tévedés birodalmába." - Hioszi Tatiosz
"Az álom egy kívánság, melyet a szíved teremt."
Huhú! Ez egy érdekes dolog. Újra játszom, mint ahogy már említettem. Megkátjuk, mennyire leszek aktív így végül. Elméletileg most Vincent visszatért Darkner W. Vince néven, Jerne pedig újra bolondos cukormániájával borzongatja társait... de hogy meddig azt én se tudom. Ahogy Zora hozzáállt, hát igen, a nem létező szerelmi élet egy részét ki lehet játszani szerepjátékkal. Erre eddig annyira nagyon nem került sor, Jerry kapott egy fogadott húgot, Vinnie úgy tűnik, beleszeret a házvezetőbe, majd utána egy másik lányba, Riszke ha a dolgok jól mennek, újra együtt lesz Tibivel, de addig még alakulnak a dolgok, persze hogy lesznek gigszerek... na mindegy. Na meg, még lógnak a levegőben dolgok, amiket még nem írok le. Kialakul. Nem örülök előre.
2009-es tervek
"Óvatosan lépkedj, az álmaimon jársz." - Kőrösi Zoltán
Több lehetőség is áll előttem... ebből csak néhányat!
1. Kiköltözök Amerikába, megkeresem Robert Pettinsont, magamba szerettetem, összeházasodunk, és híres író leszek... és lesz két gyerekünk, egy fiú, és egy lány. És a fiú neve tuti Edward lesz... vagy Vincent!
2. Kaput nyitok az Alkonyat világába, megkeresem Edwardot, hogy nekem jobb az illatom, mint Belláé, és boldogan élünk, amíg vámpírrá nem tesz... azután pedig boldogan halunk!
3. Ugyan ez a lehetőség, de a magambabolondítást Jasperrel játszom el... vagy Cullen dokival... fufu, lehetőségek tárháza.
4. Felveszem Írisz alakját, és megkeresem Tibit!
5. Megkeresem Vinniet, és magamba bolondítom, elvégre én karim, tudom mitől döglik a légy! Ebben az esetben a piperkőc szépfiú...
Na jó, alább az ökörségekkel. Ezek csak néhány ötlet, ami most eszembe jutott, lenne még, de ugye felesleges ilyesmiken gondolkozni. Nem tudom miért, de most még rossz előérzetem van. Félek az év folytatásától. Oké, első iskolanapomon csak 2 óra volt megtartva, mert tönkrement a kazán, de ezért az elméletileg tanítás mentes hétfőn mégis be kell majd jönnünk, hogy az elmaradt órákat (Föci, Töri, Biosz - jup-jup, mindből lehet doga vagy felelés) bepótoljuk. És már az első hét hat napos. Tehát rettegek. Alig várom.
Szerelem? Cöh. Ebben se reménykedem. Lesz, ahogy lesz. Unokatesóm még mindig fent tartja az ajánlatát, hogyha egyedül maradnék, fenttart nekem egy kis szobát majd a házukban a kedvesével. Hát, nagyon kedves.
Végszó
"Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom." - Remarque
Na, ennyit mára. Írtam egy szééép hosszú bejegyzést, ha végigolvasod köszönöm. Ha kommentet is írsz, akkor mégjobban. De lehetőleg ne becsmérlést. Nincs hangulatom hozzá... :P
Hát, búcsúzom... pápá!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)