Pedig úgy döntöttem, csak hónaponta blogolok, de most úgy döntöttem, hogy ezt most leírom, és kész. (Azért hónaponta, mert akkorra talán lesz egy komment, és akkor legalább biztosabb vagyok benne, hogy elolvasta valaki. Jaja, még mindig "kommentkurva" vagyok. xD)
Jó dolog, hogy sokszor MSN-en van 5-6 ablakom, és tudok beszélgetni az emberekkel. Örülök neki, hogy nincs az, mint pár hónappal ezelőtt, hogy folyamatos pangás, ha egy barátnőm nem jött fel, senkivel se beszéltem így maradt az anime nézés, és az azon való filozofálgatás. Oké, jó dolog animet nézni, na de én többre értékelem, ha tudok beszélgetni az emberekkel.
Most is van új ismerős, akivel lehet beszélgetni, meg jó beszélgetni, és örülök is neki, na de ott a bökkenő, hogy az új igazán sose helyettesíti a régit.
Örültem, mikor Amával újra beszélgetni kezdtem, és sikerült leszervezni egy Vampire játékot, és szerencsétlen megismerhetett néhány embert egyik-másik baráti körömből.
El se tudjátok képzelni mennyire örültem neki annak idején, mikor újra beszélgetni kezdtem Zorával. Jó volt, örültem neki, de annak még jobban örültem, mikor valamennyire a magánéletébe is beavatott. Most mégis, mondhatnánk, mi a fenét nyerek vele? És hogy miért bánt az, mikor azt mondják, hogy "inkább nem mesélek, mert biztos untatna". Nos, erre az a válasz, hogy: ha elmondod a másiknak a gondjaidat, akkor az ettől úgy érezheti valamennyire, hogy azért fontos vagy neki. Egy jött-mentnek nem mondod el, ha valami nyomja a lelked, nem? Engem azért bántott mindig is ez... mert lehet, csak azért nem mondja el, mikor rákérdezek, mert nem akar zavarni vele, de nekem ebből csak annyi jön le, hogy mégse tart annyira fontosnak, mint amennyire én őt esetleg. Lehet hülyeség, de én így látom.
Aztán... ott van még a tegnapi nap, mikor lett az a közös beszélgetés... jó volt beszélgetni velük, mintha kicsit nosztalgiáztam volna, és jó volt velük így beszélni, tényleg. Mert valahogy sokakkal már nagyon nem olyan a kapcsolatom, mint régen volt, és... ez rossz. Nem mondom, hogy az ő hibájuk, mert az ilyenekről két ember tehet, meg az is lehet, hogy én láttam bele a dolgokba túl sokat, de ki tudja már? Tegnap örültem a dolgoknak. Remélem még lesz ilyen... mert jó. Lehet semmi se lesz már olyan, mint régen, lehet nem fogom ugyan azt a köteléket érezni, mint akkor, de ha már egy kicsit is közelebb érzem magamhoz azokat az embereket, akik egykor az én megmentőim voltak a mindennapok elől... akkor boldog vagyok. Akkor érdemes reménykednem...
2009. május 31., vasárnap
2009. május 18., hétfő
Tengeri - az álmok tengerén
Mit is mondhatnék? Eltelt egy kis idő, mióta nem írtam, és sok dolog történt... jó is, rossz is egyaránt. Hol kezdjem, hogy kezdjem, mit mondjak? Igazából nem tudom. Talán inkább gyorsan letudom a rosszakat, mert akkor jobb lesz a kedvem a bejegyzés végre, hisz akkor a jókat kell csak leírnom. Tehát.
Ugye volt egy érettségi, mikor nekem délután kellett bejárni... hát, írtattak velem egy irodalomdogát, ami szerintem hülye dolog. Ki a fene tud teljesen rákoncentrálni arra a hülye irodalomdogára délután 2-kor, dög melegben, miközben azon jár az eszem, hogy unokatesóm éppen shoppingol valahol, heh? Na mindegy. (Bár a dolgozat négyes lett, én ötöst akartam. Borzasztónak érzem, hogy én eddig mindig is biztos voltam benne, ha fakt akkor irdolaom, ha továbbtanulás, akkor irodalom, és most mégis, töri faktra megyek, mert már nem merek próbálkozni az irodalommal. Fáj egy kicsit. Na mindegy.)
Kémiából eddig két jegyem van. Na mi? Két karó. Oké, félévkor 4-es voltam, és 3 jegyet nem ronthat, de azért ez gáz. (Oké, írtam egy javítót, aminek a kérdéseit nem is értettem - pedig a tankönyvől megtanultam minden hülyeséget. Ma rákérdeztem, a tanár azt mondta, úgy emléksik 3-mas, de lehet rosszabb. Hát köszi.)
Ikrem meg egy barom. Eleve sok volt a hiányzása, és lehutóbb is majdnem kirúgták emiatt, csak akkor meg lehetett beszélni. Csak hogy ő utána csütörtökön hiányzott az első óráról, hétfőn az első kettőről, és akkor már betelt a pohár. A diri azt mondta, menjen be kedden fél 9-re a suliba, és akkor majd megbeszélik, hogyan tovább. Nem ment be. Kirúgták. Most azzal jön, hogy akkor ő majd estin leteszi, és akkor majd dolgozni is fog. Bakker. Az estiért fizetnie is kell, meg minden, na meg... áhh. Idióta. Egy lusta dög, ahogy Szabolcs mondta. Pfffff...
Nyáron le kell tennem a jogsit, mert apám már szinte kötelez a dolgora. Hihetetlenül tudok neki örülni. És persze még ezt is szeretné, ha nyári munkám lenne. Fú. Férjet ne találjak már rögtön, he?
Na meg túl könnyen magamra veszek mindent, és túl könnyen tudom magam hibáztatni a dolgok alakulásáért. Egy ilyen esett miatt történt az, hogy jó ideig képtelen voltam enni (heh, szerintem 16 óra nem evés kicsit sok), és lelkileg is kicsit kivoltam. Túl könnyen elfáradtam, túl könnyen megsértődtem a suliban... már pedig drága osztálytársaimhoz ideg kell.
Nos, folytassuk a jobb hírekkel... hmmmm. xD
Ugye volt egy névnapom. Végre van webkamerám, meg mikrofonos fülhallgatóm, tehát lehet csesztetni Skypeon, meg MSN-en, már aki akar. Eddig egyszer próbáltam ki a webkamerát, azt is ikremmel... pff.
Névnapomra úgy nagy átlagban még pénzt kaptam, és kábé baráti téren egy embertől kaptam ajándékot, de mindegy. Akkor legalább én se strapálom magam, hogy ajándékot vegyek névnapjukra. Na, ez van.
Mégse váltotta be apám azt a hülye ígéretét, hogy csak jogsi után lehet macskám. Most lett egy. Vackornak hívják. Három színű pici cica: vörös, fehér, fekete... na igen, a név kötelez. Bár akkor hívhatnám Tenornak is, mert jó nagy hangja van a kis drágának.
Elméletileg most szombaton néhány baráttal összefutunk és megyün Vampire szerepjátékozni. Na, végre egyszer kipróbálhatom magam, mint játékos. Remélem Ama, addigra kitaláloda a mesét... bár addig nekem csinálnom kellene egy Gangrelt. xD
Pénteken nincs sulim, de helyette a sulimhoz közeli művelődési házban kell dekkolnom. Na sebaj, ezt még túlélem. Ami éltet: se olaszfakt, se irodalom (mert azzal a tanárral kínszenvedés), de matek, se tesi (bár az jó, mert azon én nem csinálok semmit...esetleg törire és bioszra magolnék), se töri (az akkor jó, ha nem felelek, vagy dogát írok), se fizika, se biosz.
Na meg 29-én sulimban gyereknap lesz déltől, így onnantól nincs tanítás. Na de így is... első 4 óra. Pff. És ugye az egy péntek. És le lehet olvasni, mi az első nég órám.. azaz öt. Mert 0. az olaszfakt. Höhe.
Na meg volt egy Animecon is. Hát jó volt, bár most nem volt meg bennem az a láz, ami általában a con előtt van. Hogy fú, con, az életérzés, je. De egy csomó pénzzel mentem, és vettem egy csomó mangát. Tényleg egy csomót. És most direktben felhalmoztam ide őket, hogy tudjak részletezni, hogy miket is.
A lista
És hogy mi is volt conon? Fél 11-re mentünk oda, szerintem jobb is volt tök simán bejutottunk, gyorsan vásároltunk egy sort, aztán bementünk a nagyterembe AMV-ket nézni, ami szintén jó muri volt. Általában ezek hozzák meg a kedvem egy animehez, most is meghozták egyhez, de nem fogom megnézni, mert rohadt hosszú. Így is meg kéne néznem egy másik anime feltorlódott részeit... ^^"
Egész sokan voltunk szombaton így baráti társaságból... Mitsuko, Anita, Kapos, Dodó, Szandi, és elmentünk Burger Kingbe, ahol Bernivel találkoztunk. Jó volt, a szombati napot nagyon élveztem.
A vasárnap inkább a punnyadásról szólt, Mitsuko mag amúgy mindenki engem csesztetett (de jó, hogy akkor már nem volt ott Kapos, mert akkor ő is csinálta volna), tehát jó volt. Hála a jó égnek nem annyira, hogy elveszítsem a türelmem. Mert az nagyon nem jó. De akkor... a Mekiben láttam egy olyan jóképű Edwardot, hogy majdnem agybajt kaptam. Rohadt életbe, én, és a szőkefélhosszúhajúpasi mániám. Meg úgy általában a szőke hajú pasi. Bakker. Miért érzem magamra igaznak azt a megállapítást, hogy az ember általában olyan társat kares magának, aki hasonlít a szülőjére? (Aha. Apám szőke volt. És humoros ember. És kék a szeme. Vazzeg. Hol lelek én ilyet?! Oké, a kák szem nem lényeg, na de... váhá! xD)
Mindegy, túláltem a vasárnapot is, és nem kellett állatkertbe mennem. Juhé! De leégett kicsit a hátam. Nem juhé. És legyen már nyár. És legyen pénzem a VOLT fesztiválra. És le tudjam tenni a jogsit. 25 nap... és vége... 25...
TÚLÉLÉÉÉS!
Na, a tengerikről akartam dumálni, de elment a kedvem. xD És a hülye billentyűzetem ki is törölte, amit írtam. Uuuuutálom, egy ideje folyamatosan cseszekszik velem. Szemét.
Tehát. Először a Hetvenhét nevezetű novellás kötetben hallottam róluk. Olyan lények ők, olyan emberek, akik sárkánnyá tudnak alakulni. A feladatuk az volt, hogy ők vgyék el a királyok leányait, és csak a leg rátermetebb királyfiaknak adják oda őket. Aztán most a Tarot Cafe-ban tűntek fel olyan emberek, akik sárkánnyá alakultak. De ugye itt eleve sárkánynak hívták őket. Nekem meg az egyik regényemben terveztem egy ilyen karaktert... csak a regény megakadt az első fejezetnél, miuán Mitsuko lefikázta, hogy szerinte Harry Potter, mert hogy vörös szem, és hogy a szereplők vonattal utaznak. Ehh. FIGYELEM! Ezentúl senki kötetében nem jelenhetnek meg a vörös szemek, és a vonatok, mert az Harry Potter koppintás! Megértésüket köszönöm! (Áh, rég volt, de még mindig felhúzom magam a dolgon... -.-")
Na jó, inkább meghallgatom Manson új CD-jét, bár nekem néhol olyan Franz Ferdinand hangzás beütésem van, de lehet én vagyok hót barom. xD
Pápá! ^^
Ugye volt egy érettségi, mikor nekem délután kellett bejárni... hát, írtattak velem egy irodalomdogát, ami szerintem hülye dolog. Ki a fene tud teljesen rákoncentrálni arra a hülye irodalomdogára délután 2-kor, dög melegben, miközben azon jár az eszem, hogy unokatesóm éppen shoppingol valahol, heh? Na mindegy. (Bár a dolgozat négyes lett, én ötöst akartam. Borzasztónak érzem, hogy én eddig mindig is biztos voltam benne, ha fakt akkor irdolaom, ha továbbtanulás, akkor irodalom, és most mégis, töri faktra megyek, mert már nem merek próbálkozni az irodalommal. Fáj egy kicsit. Na mindegy.)
Kémiából eddig két jegyem van. Na mi? Két karó. Oké, félévkor 4-es voltam, és 3 jegyet nem ronthat, de azért ez gáz. (Oké, írtam egy javítót, aminek a kérdéseit nem is értettem - pedig a tankönyvől megtanultam minden hülyeséget. Ma rákérdeztem, a tanár azt mondta, úgy emléksik 3-mas, de lehet rosszabb. Hát köszi.)
Ikrem meg egy barom. Eleve sok volt a hiányzása, és lehutóbb is majdnem kirúgták emiatt, csak akkor meg lehetett beszélni. Csak hogy ő utána csütörtökön hiányzott az első óráról, hétfőn az első kettőről, és akkor már betelt a pohár. A diri azt mondta, menjen be kedden fél 9-re a suliba, és akkor majd megbeszélik, hogyan tovább. Nem ment be. Kirúgták. Most azzal jön, hogy akkor ő majd estin leteszi, és akkor majd dolgozni is fog. Bakker. Az estiért fizetnie is kell, meg minden, na meg... áhh. Idióta. Egy lusta dög, ahogy Szabolcs mondta. Pfffff...
Nyáron le kell tennem a jogsit, mert apám már szinte kötelez a dolgora. Hihetetlenül tudok neki örülni. És persze még ezt is szeretné, ha nyári munkám lenne. Fú. Férjet ne találjak már rögtön, he?
Na meg túl könnyen magamra veszek mindent, és túl könnyen tudom magam hibáztatni a dolgok alakulásáért. Egy ilyen esett miatt történt az, hogy jó ideig képtelen voltam enni (heh, szerintem 16 óra nem evés kicsit sok), és lelkileg is kicsit kivoltam. Túl könnyen elfáradtam, túl könnyen megsértődtem a suliban... már pedig drága osztálytársaimhoz ideg kell.
Nos, folytassuk a jobb hírekkel... hmmmm. xD
Ugye volt egy névnapom. Végre van webkamerám, meg mikrofonos fülhallgatóm, tehát lehet csesztetni Skypeon, meg MSN-en, már aki akar. Eddig egyszer próbáltam ki a webkamerát, azt is ikremmel... pff.
Névnapomra úgy nagy átlagban még pénzt kaptam, és kábé baráti téren egy embertől kaptam ajándékot, de mindegy. Akkor legalább én se strapálom magam, hogy ajándékot vegyek névnapjukra. Na, ez van.
Mégse váltotta be apám azt a hülye ígéretét, hogy csak jogsi után lehet macskám. Most lett egy. Vackornak hívják. Három színű pici cica: vörös, fehér, fekete... na igen, a név kötelez. Bár akkor hívhatnám Tenornak is, mert jó nagy hangja van a kis drágának.
Elméletileg most szombaton néhány baráttal összefutunk és megyün Vampire szerepjátékozni. Na, végre egyszer kipróbálhatom magam, mint játékos. Remélem Ama, addigra kitaláloda a mesét... bár addig nekem csinálnom kellene egy Gangrelt. xD
Pénteken nincs sulim, de helyette a sulimhoz közeli művelődési házban kell dekkolnom. Na sebaj, ezt még túlélem. Ami éltet: se olaszfakt, se irodalom (mert azzal a tanárral kínszenvedés), de matek, se tesi (bár az jó, mert azon én nem csinálok semmit...esetleg törire és bioszra magolnék), se töri (az akkor jó, ha nem felelek, vagy dogát írok), se fizika, se biosz.
Na meg 29-én sulimban gyereknap lesz déltől, így onnantól nincs tanítás. Na de így is... első 4 óra. Pff. És ugye az egy péntek. És le lehet olvasni, mi az első nég órám.. azaz öt. Mert 0. az olaszfakt. Höhe.
Na meg volt egy Animecon is. Hát jó volt, bár most nem volt meg bennem az a láz, ami általában a con előtt van. Hogy fú, con, az életérzés, je. De egy csomó pénzzel mentem, és vettem egy csomó mangát. Tényleg egy csomót. És most direktben felhalmoztam ide őket, hogy tudjak részletezni, hogy miket is.
A lista
- Rémmetró 3. (sajnos utolsó kötet... de jó volt, bár ez a vége... olyan... neee mááár! Pff... imádtam a főszereplő pasit.
- Démonnapló 3-4 (Höhe, imádom ezt a történetet. Olyanokat röhögök rajta. A vicces az, hogy nem is tudtam, hogy shounen ai... de nagyon nem tűnik annak, szerintem még azoknak is megéri elolvasni, aki nem szereti a műfajt. Poénos, démonos, szépfiús. Megéri. (; )
- Angyalok menedéke 2-3-4 (Na jó, erről sokak rossz véleményen vannak. Elvágre a történet kicsit véres, kicsit sötét, kicsit... vérfertőző. Bár ha elvonatkoztatunk, és úgy gondoljuk, hogy a főszereplő pasi, Setsuna, valójában nem is Setsuna, és akkor nyugodtan szeretheti a húgát... de akkor meg nő. Hát pff. Mindegy, szerintem érdekes történet, de én egy degenerált ember vagyok. Eleve, milyen ember az, akit érdekelnek a pszichológiai betegségek? Stocholm-szindróma. Pff. Pedig izgis dolog. ^^)
- Tarot Cafe 1-7 (Meow, annyira, de annyira akartam ezt a történetet, ééés meg érte! 13 ezer valamennyi helyett 7 ezerért vettem meg mind a hetet. És olyan jó volt... meow. Belial *.* Alecto *.* Ash *.* Aaron *.* - most így belegondolva... mennyi A betűs pasi xD - és a többi egy részig feltűnő karakter... meow. Nagyon tetszett, nagyon megfogott... némelyik dolog ha eszembe jut, kicsit elszomorodom, de... mindent összevetve jó. Mindennek amúgy mondhatni jó a vége. Persze, semmi se lehet tökéletes happy end. A záró hetedik kötet ráhagyja az ember fantáziájára, hogy mi lesz. Bár néhány dolgot megváltoztathatlanul lezár. Ami bánt... áhh... Alecto... Aaron... pff. Talán még annyi bajom lehet, hogy bizonyos pasi karakterek nekem már túl nőiesek. Na de mindegy. A lényeg, hogy egy nap alatt elolvastam mind a 7 részt. Kicsit se függtem tőle, ugyan már, csak még internetezni se jöttem fel, ugyan. Mindent összevetve: aki szereti a fantasy történeteket, a vámpíros-vérfarkasos-sárkánnyá alakuló emberes (azaz tengeris - de erről később)-démonos-tarottos történeteket, fűszerezve szerelmi szállal, kalanddal, és érdekes fordulatokkal, azoknak kifejezetten ajánlom.)
- Árnybíró 12 (Nos, ennek olvasására még nem tudtam magam rávenni... mert angolba kicsit belenéztem, és a most következő könyvek a fájó múltat fogják feleleveníteni... na mindegy, majd réáveszem magam.)
- Chrono Crusade 1 (Höhe, ehhez is kell majd egy nagyobb lélegzetvétel. Néha úgy gondolom, hogy nekem csak vidám történeteket kéne olvasnom, mert néha megvisel a dráma. Kivéve, ha én írom. Azt könnyebb feldogozni. Legalábbis nekem. xD)
- Hellsing 3-4 (Imádott vámpírom, Alucad visszatér, vihí! ^^ Majd ezt is olvassuk...)
- A víz isten menyasszonya 2 (Háh, ez egy jó törétnet. Mangazinon fent volt anno, csak rág olkvastam, na meg azt hiszem szerettem is a történetet, ezért meg is veszem magyarban is.)
- You're so cool! 1 - nem magyar címen írom, mert úgy gázul hangzik. Szerintem. Hogy hangzik már... Annyira király vagy! Pff... (Na tehát, nekem nagyon tetszik, izgalmas kis történet, általános szerelmes, bár kicsit másképpen. Ja, és van benne shounen ai rész, de az simán átlapozható, akinek bátja a szemét. Bár a történet úgy is lányoknak van... bár ha drága Livi barátnőmből indulunk ki... ehhe xD)
- Grimm-mesék 2 (Vihí, imádom ezeket a Grimm mese átíratokat. A Grimm meséket eleve imádom, de így is olyan jók. A Hófehérkáről szóló történeten majdnem könnyeztem egy sort. Szegény édes kis Lámpácska. Pff.)
- Bukottak holdja (Höhe. Kifejezetten Shounen ai. Hehe. Meg kellett vannem, mert fantasy jellegű. Ennek, és a Tarot Cafe-nak köszönhetően most el kezdett érdekelni ez a bukott angyalos témakör. Pff.)
És hogy mi is volt conon? Fél 11-re mentünk oda, szerintem jobb is volt tök simán bejutottunk, gyorsan vásároltunk egy sort, aztán bementünk a nagyterembe AMV-ket nézni, ami szintén jó muri volt. Általában ezek hozzák meg a kedvem egy animehez, most is meghozták egyhez, de nem fogom megnézni, mert rohadt hosszú. Így is meg kéne néznem egy másik anime feltorlódott részeit... ^^"
Egész sokan voltunk szombaton így baráti társaságból... Mitsuko, Anita, Kapos, Dodó, Szandi, és elmentünk Burger Kingbe, ahol Bernivel találkoztunk. Jó volt, a szombati napot nagyon élveztem.
A vasárnap inkább a punnyadásról szólt, Mitsuko mag amúgy mindenki engem csesztetett (de jó, hogy akkor már nem volt ott Kapos, mert akkor ő is csinálta volna), tehát jó volt. Hála a jó égnek nem annyira, hogy elveszítsem a türelmem. Mert az nagyon nem jó. De akkor... a Mekiben láttam egy olyan jóképű Edwardot, hogy majdnem agybajt kaptam. Rohadt életbe, én, és a szőkefélhosszúhajúpasi mániám. Meg úgy általában a szőke hajú pasi. Bakker. Miért érzem magamra igaznak azt a megállapítást, hogy az ember általában olyan társat kares magának, aki hasonlít a szülőjére? (Aha. Apám szőke volt. És humoros ember. És kék a szeme. Vazzeg. Hol lelek én ilyet?! Oké, a kák szem nem lényeg, na de... váhá! xD)
Mindegy, túláltem a vasárnapot is, és nem kellett állatkertbe mennem. Juhé! De leégett kicsit a hátam. Nem juhé. És legyen már nyár. És legyen pénzem a VOLT fesztiválra. És le tudjam tenni a jogsit. 25 nap... és vége... 25...
TÚLÉLÉÉÉS!
Na, a tengerikről akartam dumálni, de elment a kedvem. xD És a hülye billentyűzetem ki is törölte, amit írtam. Uuuuutálom, egy ideje folyamatosan cseszekszik velem. Szemét.
Tehát. Először a Hetvenhét nevezetű novellás kötetben hallottam róluk. Olyan lények ők, olyan emberek, akik sárkánnyá tudnak alakulni. A feladatuk az volt, hogy ők vgyék el a királyok leányait, és csak a leg rátermetebb királyfiaknak adják oda őket. Aztán most a Tarot Cafe-ban tűntek fel olyan emberek, akik sárkánnyá alakultak. De ugye itt eleve sárkánynak hívták őket. Nekem meg az egyik regényemben terveztem egy ilyen karaktert... csak a regény megakadt az első fejezetnél, miuán Mitsuko lefikázta, hogy szerinte Harry Potter, mert hogy vörös szem, és hogy a szereplők vonattal utaznak. Ehh. FIGYELEM! Ezentúl senki kötetében nem jelenhetnek meg a vörös szemek, és a vonatok, mert az Harry Potter koppintás! Megértésüket köszönöm! (Áh, rég volt, de még mindig felhúzom magam a dolgon... -.-")
Na jó, inkább meghallgatom Manson új CD-jét, bár nekem néhol olyan Franz Ferdinand hangzás beütésem van, de lehet én vagyok hót barom. xD
Pápá! ^^
2009. április 18., szombat
Tudom...
Tudom, a dalt szereted, s nem azt ki dalol
Tudom, az ujjaid köré csavartál
Tudom, bűnt akarsz a bűnös nélkül
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, elszabadítasz az ellentmondásban
Tudom, fülig merültem az édes súrlódásban
Tudom, az áldásodért könyörgöm
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Nos, ez egy szám szövege, ami amúgy nem magyar. Aki tudja, hogy melyik csapat, és mi szám címe (ami szerintem sejthető... xD) az kap egy pirospontot. ^^ Remek ajánlat mi?
Jelen hangulatomhoz nem illik ez a szám, de tegnap nagyon is illet... bár akkor se igazán az enyémhez. Inkább mondanám azt, hogy egyik karakteremet jutatta eszembe, pontosabban az érzéseket, amiket érezni fog a közeljövőben. Kicsi Yorum... *buksisimi*
Egy másik szám szövegét is berakhattam volna ide, de úgy döntöttem, hogy mivel ez a dal nemmegy ki tegnap este ót a a fejemből, így ez marad. Na meg szerintem azt könnyebb lett volna kitalálni. Meg mert szeretem az akkusztikus gitárt... *plusz segítség*
Meglepően hamar írok, mi? Most azért is, mert unatkozom, meg mert csak. Hétvége. Végre. Csak három nap volt, mégis annyira kínszenvedés, és annyi borzalmas dolgot tudtam meg a jövőre nézve, hogy még most se tettem túl magam rajta igazán. Igen, egy lusta disznó vagyok, de mégis kiábrándít, hogy a tavalyhoz képest mennyivel másabb ez az év, mennyit változtathat egy idióta igazgatóváltás.
Először is nem lesz érettségi szünetem. Hogy pontosítsunk: eleinte csak annyi lett volna, hogy hétfő-kedd-szerdán kirándulni mentünk volna valahova. Az még oké is, legyen, akkor se kell bent szenvednünk... de végül is kedves igazgatótanács úgy döntött, mennyivel "viccesebb" lenne, hétfőn délután egyre, kedd-szerdán pedig délre behívni a diákságot, így megtartani az első 4 órát, így hétfőn fél ötkor távozhassak, kedden-szerdán pedig fél négykor (vagy később...). Bár jövőre még viccesebb lesz: írhatunk próbaérettségit. Hát nem tudom, valahogy nagyon-nagyon nem vonz a dolog. Na meg, ez az előérettségizékkől jó nagy kicseszés, mert kötelező bejönniük délutánonként, hacsak nem szednek valahonnan igazolást.
A másik dolog a filmfesztivál napjai. Eddig mindig is úgy volt, hogy az iskolát két turnusba osztották be: volt aki délelőttre, a másik délutánra volt beosztva, amúgy meg tanítás mentes nap volt. Annak előtte az volt a gond, ha délutánra osztottak, mert akkot fuccs a délutánnak, mert a délelőttöt inkább átaludja az ember. Most mi a gond? Az lett az igazgatósák remek ötlete, hogy délelőtt tanítás, normálisan 2-ig, utána rögtön terelik át a diákságot a helyszínre, ahol az előadások vannak, ahol aztán ötig szórakoznunk kell. Minimum. Nos, fent áll a nagy kérdés: hogy tanulj másnapra, hm? A válasz egyyzerű: sehogy.
Persze itthon is vannak gondok, hogyne lennének. Mert nem tölthetek úgy itthon egy hétvégét, hogy ne vesszek össze szüleimmel. Tegnap apámnak sikerült remekül logikáznia. Épp azt mesétem, hogy Mistuko patkánya kinyírta két hörcsögét. Apa ebből mire következtet? Hogy én is haza akarok hozni egyet. Szerintem, ha haza akarnék hozni, lenne annyi agyam, hogy nem mesélek az esetről nekik. Meg vannak itt más, nagyobb bajok is, de nem részletezem. A lényeg, hogy családi életem se felhőtlen, és hiába mondtam azt még annak idején Mitsukonak, hogy nem sok okom van, hogy elköltözzek otthonról, sajnos néha kiderül, hogy mégis több van, mint kellene.
Azt terveztem, hogy írok még, de már nincs kedvem. Ez van. Mára ennyi is elég. Pápá.
Tudom, az ujjaid köré csavartál
Tudom, bűnt akarsz a bűnös nélkül
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, elszabadítasz az ellentmondásban
Tudom, fülig merültem az édes súrlódásban
Tudom, az áldásodért könyörgöm
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, az utolsót a sorban mindig fattyúnak tartják
Tudom, a múlt elér, minél gyorsabban futsz
Tudom, tudom
Nos, ez egy szám szövege, ami amúgy nem magyar. Aki tudja, hogy melyik csapat, és mi szám címe (ami szerintem sejthető... xD) az kap egy pirospontot. ^^ Remek ajánlat mi?
Jelen hangulatomhoz nem illik ez a szám, de tegnap nagyon is illet... bár akkor se igazán az enyémhez. Inkább mondanám azt, hogy egyik karakteremet jutatta eszembe, pontosabban az érzéseket, amiket érezni fog a közeljövőben. Kicsi Yorum... *buksisimi*
Egy másik szám szövegét is berakhattam volna ide, de úgy döntöttem, hogy mivel ez a dal nemmegy ki tegnap este ót a a fejemből, így ez marad. Na meg szerintem azt könnyebb lett volna kitalálni. Meg mert szeretem az akkusztikus gitárt... *plusz segítség*
Meglepően hamar írok, mi? Most azért is, mert unatkozom, meg mert csak. Hétvége. Végre. Csak három nap volt, mégis annyira kínszenvedés, és annyi borzalmas dolgot tudtam meg a jövőre nézve, hogy még most se tettem túl magam rajta igazán. Igen, egy lusta disznó vagyok, de mégis kiábrándít, hogy a tavalyhoz képest mennyivel másabb ez az év, mennyit változtathat egy idióta igazgatóváltás.
Először is nem lesz érettségi szünetem. Hogy pontosítsunk: eleinte csak annyi lett volna, hogy hétfő-kedd-szerdán kirándulni mentünk volna valahova. Az még oké is, legyen, akkor se kell bent szenvednünk... de végül is kedves igazgatótanács úgy döntött, mennyivel "viccesebb" lenne, hétfőn délután egyre, kedd-szerdán pedig délre behívni a diákságot, így megtartani az első 4 órát, így hétfőn fél ötkor távozhassak, kedden-szerdán pedig fél négykor (vagy később...). Bár jövőre még viccesebb lesz: írhatunk próbaérettségit. Hát nem tudom, valahogy nagyon-nagyon nem vonz a dolog. Na meg, ez az előérettségizékkől jó nagy kicseszés, mert kötelező bejönniük délutánonként, hacsak nem szednek valahonnan igazolást.
A másik dolog a filmfesztivál napjai. Eddig mindig is úgy volt, hogy az iskolát két turnusba osztották be: volt aki délelőttre, a másik délutánra volt beosztva, amúgy meg tanítás mentes nap volt. Annak előtte az volt a gond, ha délutánra osztottak, mert akkot fuccs a délutánnak, mert a délelőttöt inkább átaludja az ember. Most mi a gond? Az lett az igazgatósák remek ötlete, hogy délelőtt tanítás, normálisan 2-ig, utána rögtön terelik át a diákságot a helyszínre, ahol az előadások vannak, ahol aztán ötig szórakoznunk kell. Minimum. Nos, fent áll a nagy kérdés: hogy tanulj másnapra, hm? A válasz egyyzerű: sehogy.
Persze itthon is vannak gondok, hogyne lennének. Mert nem tölthetek úgy itthon egy hétvégét, hogy ne vesszek össze szüleimmel. Tegnap apámnak sikerült remekül logikáznia. Épp azt mesétem, hogy Mistuko patkánya kinyírta két hörcsögét. Apa ebből mire következtet? Hogy én is haza akarok hozni egyet. Szerintem, ha haza akarnék hozni, lenne annyi agyam, hogy nem mesélek az esetről nekik. Meg vannak itt más, nagyobb bajok is, de nem részletezem. A lényeg, hogy családi életem se felhőtlen, és hiába mondtam azt még annak idején Mitsukonak, hogy nem sok okom van, hogy elköltözzek otthonról, sajnos néha kiderül, hogy mégis több van, mint kellene.
Azt terveztem, hogy írok még, de már nincs kedvem. Ez van. Mára ennyi is elég. Pápá.
2009. április 16., csütörtök
"Csupamosoly"
Örömódát zengtem volna, ha valahogy megúszhattam volna a szerdai iskolát. Ahogy közeledett a tavaszi szünet vége, annál többször álmodtam azt, hogy lebetegszem szerdára, és nem kell bemennem. Szép is lett volna. Jó dolog az iskolát egy 8 órás nappal kezdeni. Néhányaknak szerintem kifejezetten az agyára mehetett a folyamatos szenvedésem, hogy "nem akarok menni". Mitsuko még azt is felvetette, hogy mivel aznap ő még nem ment dolgozni, hogy majd kijön elém autóval, felkap, és akkor együtt töltjük a napot. De visszautasítottam... itt a hiba az igazolás hiányában merül ki. Édes jó szüleim nem nézték volna jó szemmel, hogy valami miatt 8 igazolatlan órám van... ^^" Bár ofőm velem rendes... de erre majd rátérek később, először is szerdai nap.
Este végig nem tudtam aludni, össze-vissza forgolódtam, és mire végre aludhattam volna, eljött a reggel, és menni kellett. Még jó, hogy nulladik órám is volt. Szerencsére ott még nem csináltunk semmi érdemlegeset. A nap hátralevő részében szenvedtem a has és fejfájástól, majd otthon dühöngtem egy sort, végül lefeküdtem aludni... azaz csak akartam, mert apám hazajött, és folyamatosan osztogatta ki az utasításokat. Mindig akkor csesztetett, mikor épp elaludtam volna. A negyedik vagy az ötödik próbálkozásnál feladtam a délutáni alvás tervét (vicces mód utána már nem zaklatott), inkább bevettem néhány gyógyszert, és leültem gépezni (mert addigra már este nyolc volt). A következő este se telt jobban, talán többet aludtam, de nem sokkal. Ma is kómáztam suliban, egészen a 3. kémia óráig, feladtam, és elkéredzkedtem.
Osztályfőnököm kedvesen megpaskolta az arcom, majd ennyit mondott: "Pedig a felvételen még olyan mosolygós voltál! A Csupamosoly D. Timi!" (Na igen, ehhez az infóhoz még az is hozzá tartozik, hogy a diák napokon beültem egy előadásra, ahol egész sokat szerepeltem, ezért aztán én lettem az egyik kijelölt személy, aki interjút adott a 18. kerületi tévének. Én magam nem láttam, mert ugye 17. kerületi lévén a mi tévénk nem nagyon fogja a 18. kerületi tévécsatornát, de egyik barátom felvette, tehát majd benyúlom tőle. :3 )
Szeretem ofőm, bár néha kifejezetten ijesztő, mikor feleltetni akar, és sajnos könnyen megsértődik, de mindent összevetve egy rendes nő, és szerintem nagyon jól jártunk vele. Nem mindenki szereti, de szerintem igenis jófej. (Már eleve jópont neki, hogy a gyerekeit szívesen kíséri el az Animeconra. xD)
Tehát, csütörtökre visszatérve: hazajöttem, megebédeltem, és kidőltem aludni... olyan 3 órán át ment a szunya, aztán felkeltem, épp jókor, 2 percre rá apám hívott, hogy mit vigyen haza.
Bár a mai nap még bővelkedett rossz hírekben. Ikremet kirúgták, vagy kiíratkozott, vagy már nem is tudom mi történt, de a lényeg, már nem az osztálytársam, és ez kifejezetten szomorú. A plusz poén még az, hogy otthonról is kirúgták ezért. Most épp barátnőjénél lakik, holnap egyik barátjánál... mondanám én, hogy elszálásolom nálunk, van egy üres szoba, oda berakunk egy matracot, azt kész, de ugye, apáméknak is lenne ebbe beleszólásuk. Ezzel az erővel akár Anitát - egyik barátnőm, szerintem róla itt még nem nagyon beszéltem - is elszállásolhatnám, elvégre neki munkája is van, egész jól is járna, mert olyan nagyon messze nem is van a munkahelye, egy fél órás út autóval, vagy még kevesebb, na de ugye nem az én szavam itt a döntő. Pedig vicces lenne, ha Anita nálunk lakna... apám a falnak menne, mert szerintem Anita hozná még a rágcsálóit is, azaz Harry mellé jönne még 2 hörcsög, és egy patkány. xD Élmény lenne.
És külön kérésre: a mai délután egy igen remek álmom volt, benne Zorával, a Balatonnal, és a focival a főszerepben. xD Álmomban Zora és én drukkolók voltunk, azaz egy Zora barátaiból álló focicsapat szurkolói. A focipálya valami stég, vagy nem tudom mi volt, ami a Balatonból emelkedett ki. Mivel mi nem voltunk játékosok, ezért máshol szállásoltak el minket, mint a fiúkat, de mi is bemehettünk a játékosoknak fenttartott részekhez. Azt fontos tudni, hogy ez egy több napos rendezvény volt. Na meg az egyik tévé készített Zorával interjút, még aznap be is került a tévébe, ezek után a fiúk folyamatosan felénk mutogattak, hogy a "tévés csaj". Álmomban ez idegesítette Zorát, szerintem a valóságban nem biztos, hogy ez megállná a helyét. xD Meg valami nagyon abszurd vizibiciklik voltak ott, mert téglalap alakjuk volt, és az oldalukhoz két monociklire emlékeztető cucc volt erősítve. Ezekkel lehetett eljutni a focistéghez.
Lényeg a lényeg: érdekes volt, de ugye ebből is felébredtem.
Ja, és lett egy újabb remek karakterem, akit szeretek, és lett egy újabb karakter, akibe szerelmes vagyok. xD De nem részletezem. Yoru <3 Shou <3 és ha ezek ketten... xDDD Na jó, nem reménykedem, mert akkor nem jönnek össze a dolgok.
Legyen ennyu elég is. Pápá! ^^
Este végig nem tudtam aludni, össze-vissza forgolódtam, és mire végre aludhattam volna, eljött a reggel, és menni kellett. Még jó, hogy nulladik órám is volt. Szerencsére ott még nem csináltunk semmi érdemlegeset. A nap hátralevő részében szenvedtem a has és fejfájástól, majd otthon dühöngtem egy sort, végül lefeküdtem aludni... azaz csak akartam, mert apám hazajött, és folyamatosan osztogatta ki az utasításokat. Mindig akkor csesztetett, mikor épp elaludtam volna. A negyedik vagy az ötödik próbálkozásnál feladtam a délutáni alvás tervét (vicces mód utána már nem zaklatott), inkább bevettem néhány gyógyszert, és leültem gépezni (mert addigra már este nyolc volt). A következő este se telt jobban, talán többet aludtam, de nem sokkal. Ma is kómáztam suliban, egészen a 3. kémia óráig, feladtam, és elkéredzkedtem.
Osztályfőnököm kedvesen megpaskolta az arcom, majd ennyit mondott: "Pedig a felvételen még olyan mosolygós voltál! A Csupamosoly D. Timi!" (Na igen, ehhez az infóhoz még az is hozzá tartozik, hogy a diák napokon beültem egy előadásra, ahol egész sokat szerepeltem, ezért aztán én lettem az egyik kijelölt személy, aki interjút adott a 18. kerületi tévének. Én magam nem láttam, mert ugye 17. kerületi lévén a mi tévénk nem nagyon fogja a 18. kerületi tévécsatornát, de egyik barátom felvette, tehát majd benyúlom tőle. :3 )
Szeretem ofőm, bár néha kifejezetten ijesztő, mikor feleltetni akar, és sajnos könnyen megsértődik, de mindent összevetve egy rendes nő, és szerintem nagyon jól jártunk vele. Nem mindenki szereti, de szerintem igenis jófej. (Már eleve jópont neki, hogy a gyerekeit szívesen kíséri el az Animeconra. xD)
Tehát, csütörtökre visszatérve: hazajöttem, megebédeltem, és kidőltem aludni... olyan 3 órán át ment a szunya, aztán felkeltem, épp jókor, 2 percre rá apám hívott, hogy mit vigyen haza.
Bár a mai nap még bővelkedett rossz hírekben. Ikremet kirúgták, vagy kiíratkozott, vagy már nem is tudom mi történt, de a lényeg, már nem az osztálytársam, és ez kifejezetten szomorú. A plusz poén még az, hogy otthonról is kirúgták ezért. Most épp barátnőjénél lakik, holnap egyik barátjánál... mondanám én, hogy elszálásolom nálunk, van egy üres szoba, oda berakunk egy matracot, azt kész, de ugye, apáméknak is lenne ebbe beleszólásuk. Ezzel az erővel akár Anitát - egyik barátnőm, szerintem róla itt még nem nagyon beszéltem - is elszállásolhatnám, elvégre neki munkája is van, egész jól is járna, mert olyan nagyon messze nem is van a munkahelye, egy fél órás út autóval, vagy még kevesebb, na de ugye nem az én szavam itt a döntő. Pedig vicces lenne, ha Anita nálunk lakna... apám a falnak menne, mert szerintem Anita hozná még a rágcsálóit is, azaz Harry mellé jönne még 2 hörcsög, és egy patkány. xD Élmény lenne.
És külön kérésre: a mai délután egy igen remek álmom volt, benne Zorával, a Balatonnal, és a focival a főszerepben. xD Álmomban Zora és én drukkolók voltunk, azaz egy Zora barátaiból álló focicsapat szurkolói. A focipálya valami stég, vagy nem tudom mi volt, ami a Balatonból emelkedett ki. Mivel mi nem voltunk játékosok, ezért máshol szállásoltak el minket, mint a fiúkat, de mi is bemehettünk a játékosoknak fenttartott részekhez. Azt fontos tudni, hogy ez egy több napos rendezvény volt. Na meg az egyik tévé készített Zorával interjút, még aznap be is került a tévébe, ezek után a fiúk folyamatosan felénk mutogattak, hogy a "tévés csaj". Álmomban ez idegesítette Zorát, szerintem a valóságban nem biztos, hogy ez megállná a helyét. xD Meg valami nagyon abszurd vizibiciklik voltak ott, mert téglalap alakjuk volt, és az oldalukhoz két monociklire emlékeztető cucc volt erősítve. Ezekkel lehetett eljutni a focistéghez.
Lényeg a lényeg: érdekes volt, de ugye ebből is felébredtem.
Ja, és lett egy újabb remek karakterem, akit szeretek, és lett egy újabb karakter, akibe szerelmes vagyok. xD De nem részletezem. Yoru <3 Shou <3 és ha ezek ketten... xDDD Na jó, nem reménykedem, mert akkor nem jönnek össze a dolgok.
Legyen ennyu elég is. Pápá! ^^
2009. április 4., szombat
...és még valami
... asszem most sírhatnékom van. Francba. Most tényleg... tényleg csak... Nem, a fenébe is, elegem van az egészból! Nem kell nekem se barátok, se pasi, se senki a francos életbe, mert mindenkiben csalódok, mindenkinek van fontosabb dolga, fontosabb embere, fontosabb... minden. Egy idióta vagyok, aki mindig a középpontban akar lenni, pedig nem lehet, nem várhatja el, hogy annyira szeressék, mint amennyire reméli, hogy szeretik. Felesleges...
Felesleges
Bizony, jól sejted. Bár ez most nem önsajnáltaás lesz, hanem egy egyszerű megjegyzés.
Mikor ebbe belekezdtem, akkor azt akartam írni, hogy hülye vagyok, mert mindig akkor kezedek új blogba, mikor a másikon látszik egy kis élet (jó, a legutóbbi abbahagyásának nyomós oka volt, még pedg az, hogy Kapos is olvasta... ez nagy ok), de valójában tévedtem. Oké, hogy utolsó bejegyzéseknél volt, hogy 17-10 kommentet kaptam, de még így is volt, hogy volt, ahol nem volt semmi. Kezdek igazán azon gondolkozni, hogy totálisan felesleges nekem itt írogatnom, úgy se reagál senki, nyugodt szívvel kezdhetnék egy naplóba is, arról legalább biztosra tudom, hogy senki se olvassa, hacsak nem anyám, akit furdalna a kíváncsiság, vagy mit tudom én...
A lényeg tehát, hogy lehet, hagyom a fenébe ezt az egészet, írok naplót, azt kész, ott legalább nem bánt, hogy nincs semmi reagálás. Vicces, hogy legutóbbi bejegyzés után elszántam magam, hogy na, most addig nem írok semmit, amíg nincs komment... de ugye ezt senkinek se említettem meg (gondoltam, talán majd egyszer valaki rákrédez), de mint látható, nem bírtam sokáig, meglehet azért, mert megártott a VBK, na mindegy.
Most jöhetnétek azzal, hogy nem írok senki blogjába (na jó, ez nem teljesen igaz), és akkor én mit várok? Írok én blogokba... de most van, akiről sejtem, hogy olvas, azoknak általában szoktam írni... csak van, mikor... mindegy. Tehát vannak, akikről sejtem, hogy olvasnak, de vannak olyan bejegyzéseik, amelyekre nem tudnék... úgy megnyilvánulni, hogy... mindegy, hagyjuk. De ezek a talán olvasók is kábé 2 embert takarnak. Hogy más olvas -e? Fogalmam sincs. Mindegy. Teljesen tökéletesen mindegy. Mint minden általában. *Már megint szar hangulat*
Mindegy, inkább mesélek ennek a hétnek az eddig történt nagy eseményeiről... kezdjük azzal, hogy hétfőn már megint megúsztam a bioszdogát. Erről annyit illik tudni, hogy a tanárúr velem, és még néhány diákkal első féléves anyagot akar megíratni, amit kébé októberben vettünk. De valahogy sose jön össze neki.
Április elseje érdekes volt. Nulladik órában olaszfaktonk közmondásokból írtunk volna kisdogát, de mindenki csak egy közmondást írt a papírjára: "Per carnevale scherzo di vale" (vagy valami hasonló), és a tanárnő jó poénra vette, így mindenki csillagos ötöst kapott. (Amúgy ez a közmondás kábé a magyar "Egyszer van gyereknap egy évben"-nel ér fel.) Második órában Réka dörömbölt irodalmon, a harmadik órában elrontottuk a tréfát az angoltanárnővel, bár lehet jól jártunk, mert ha jól sikerült volna, lehet az igazgatóiban kötünk ki. Negyedik órában mivel két részre van osztva a matekcsoport két külön tanárral, így az lett, hogy termet cseréltünk... ötödik-hatodik órára nekünk csak az volt a tervöünk, hogy az olaszoksok és az angolosok cserélnek 3-3 diákot, de az egész iskola nagy teremcserét hajtott végre tanárszivatás végett (és lehet emiatt tette az a szemét igazgatónk azt, amit), de ezt is túléltük. A többi dologra már nem nagyon emlékszem...
Csütörtökön-pénteken diáknapok voltak, amiket nagyon élveztem. Csütörtökön salátát csináltunk, és drága ikremmel punnyadtunk, én pedig a szokásos fotótámadásaimat hajtottam végre. Pénteken kincskeresős játék volt, álomásokkal, meg ilyesmikkel. A kedvenc állomésom a "Beugró" állomás volt, ahol olyan feladatokat kellett csinálni, mint a Beugróban. (Ha nem tudod mi az a Beugró, akkor szégyen-gyalázat. Ha meg nem szereted, akkor főleg.)
Mindegy, ennek az egásznek az volt a lényege, hogyha nyerünk, akkor lesz egy napunk, amikor nem kell tanulni, és erre szükségünk is lesz.
De miért is? Hülye, undrító, szemétláda igazgatónk kitalálta, hogy érettségi szünet nuku... oké, ezt eddig is tudtuk, de úgy volt, kirádnulunk. Erre most... kitalálta, délután be kell jönnünk, és megtartunk 4 órát a megtartandókból. Bakker... 6 olyan nap van, amit kiadhatna még szünnapnak, de még azokat se adja ki. Arra megy mostanság a dolog, hogy az a legjobb igazgató, aki a legkevesebb szünetet adja bakker?! Menjen a jó büdösbe...
Ma meg végül is elmentem Bebiékkel a Sziklába... hát, csocsóban még mindig szánalmas vagyok, na meg még mindig fukar, na meg mérges vagyok Ikremre, aki azt mondta, hogy jön majd ő is, meg a barátai is benézni. De nem jöttek, legalábbis ha jöttek, akkor már nem voltam ott. Bár Bebitől végig azt hallgattam, hogy fú, én meg a Szabolcs (Ikrem egyik nagyon jó barátja), fú, össze fogunk jönni, bla-bla. Remélem szerencsétlen Szabolcs gyerek nem hallotta, miközben Bebi félrészegen ezt részletezte Ikremnek. Nem mintha annyira számítana.
Szonbaton pedig megyek párnacsatázni... jó lesz, jönnek Bebiék, Mitsukoék, aminek kifejezetten örülök. Hogy utána mi lesz, halvény fogalmam sincs. Remélem túlélem a dolgot.
Ennyi. Lehet utolsó bejegyzés, lehet nem, franc tudja. Szar hangulatom van... ha nem akarsz írni, ne írjál, nem kell. Arra sincs szükségem, hogy most írszk, aztán 6 bejegyzésen keresztül megint nulla kommentáln. Ha nem érdekel senkit, akkor nem strapálom magam a billentyűkoptatással, mással is eltudom tölteni az időmet.
Ennyit erről.
Mikor ebbe belekezdtem, akkor azt akartam írni, hogy hülye vagyok, mert mindig akkor kezedek új blogba, mikor a másikon látszik egy kis élet (jó, a legutóbbi abbahagyásának nyomós oka volt, még pedg az, hogy Kapos is olvasta... ez nagy ok), de valójában tévedtem. Oké, hogy utolsó bejegyzéseknél volt, hogy 17-10 kommentet kaptam, de még így is volt, hogy volt, ahol nem volt semmi. Kezdek igazán azon gondolkozni, hogy totálisan felesleges nekem itt írogatnom, úgy se reagál senki, nyugodt szívvel kezdhetnék egy naplóba is, arról legalább biztosra tudom, hogy senki se olvassa, hacsak nem anyám, akit furdalna a kíváncsiság, vagy mit tudom én...
A lényeg tehát, hogy lehet, hagyom a fenébe ezt az egészet, írok naplót, azt kész, ott legalább nem bánt, hogy nincs semmi reagálás. Vicces, hogy legutóbbi bejegyzés után elszántam magam, hogy na, most addig nem írok semmit, amíg nincs komment... de ugye ezt senkinek se említettem meg (gondoltam, talán majd egyszer valaki rákrédez), de mint látható, nem bírtam sokáig, meglehet azért, mert megártott a VBK, na mindegy.
Most jöhetnétek azzal, hogy nem írok senki blogjába (na jó, ez nem teljesen igaz), és akkor én mit várok? Írok én blogokba... de most van, akiről sejtem, hogy olvas, azoknak általában szoktam írni... csak van, mikor... mindegy. Tehát vannak, akikről sejtem, hogy olvasnak, de vannak olyan bejegyzéseik, amelyekre nem tudnék... úgy megnyilvánulni, hogy... mindegy, hagyjuk. De ezek a talán olvasók is kábé 2 embert takarnak. Hogy más olvas -e? Fogalmam sincs. Mindegy. Teljesen tökéletesen mindegy. Mint minden általában. *Már megint szar hangulat*
Mindegy, inkább mesélek ennek a hétnek az eddig történt nagy eseményeiről... kezdjük azzal, hogy hétfőn már megint megúsztam a bioszdogát. Erről annyit illik tudni, hogy a tanárúr velem, és még néhány diákkal első féléves anyagot akar megíratni, amit kébé októberben vettünk. De valahogy sose jön össze neki.
Április elseje érdekes volt. Nulladik órában olaszfaktonk közmondásokból írtunk volna kisdogát, de mindenki csak egy közmondást írt a papírjára: "Per carnevale scherzo di vale" (vagy valami hasonló), és a tanárnő jó poénra vette, így mindenki csillagos ötöst kapott. (Amúgy ez a közmondás kábé a magyar "Egyszer van gyereknap egy évben"-nel ér fel.) Második órában Réka dörömbölt irodalmon, a harmadik órában elrontottuk a tréfát az angoltanárnővel, bár lehet jól jártunk, mert ha jól sikerült volna, lehet az igazgatóiban kötünk ki. Negyedik órában mivel két részre van osztva a matekcsoport két külön tanárral, így az lett, hogy termet cseréltünk... ötödik-hatodik órára nekünk csak az volt a tervöünk, hogy az olaszoksok és az angolosok cserélnek 3-3 diákot, de az egész iskola nagy teremcserét hajtott végre tanárszivatás végett (és lehet emiatt tette az a szemét igazgatónk azt, amit), de ezt is túléltük. A többi dologra már nem nagyon emlékszem...
Csütörtökön-pénteken diáknapok voltak, amiket nagyon élveztem. Csütörtökön salátát csináltunk, és drága ikremmel punnyadtunk, én pedig a szokásos fotótámadásaimat hajtottam végre. Pénteken kincskeresős játék volt, álomásokkal, meg ilyesmikkel. A kedvenc állomésom a "Beugró" állomás volt, ahol olyan feladatokat kellett csinálni, mint a Beugróban. (Ha nem tudod mi az a Beugró, akkor szégyen-gyalázat. Ha meg nem szereted, akkor főleg.)
Mindegy, ennek az egásznek az volt a lényege, hogyha nyerünk, akkor lesz egy napunk, amikor nem kell tanulni, és erre szükségünk is lesz.
De miért is? Hülye, undrító, szemétláda igazgatónk kitalálta, hogy érettségi szünet nuku... oké, ezt eddig is tudtuk, de úgy volt, kirádnulunk. Erre most... kitalálta, délután be kell jönnünk, és megtartunk 4 órát a megtartandókból. Bakker... 6 olyan nap van, amit kiadhatna még szünnapnak, de még azokat se adja ki. Arra megy mostanság a dolog, hogy az a legjobb igazgató, aki a legkevesebb szünetet adja bakker?! Menjen a jó büdösbe...
Ma meg végül is elmentem Bebiékkel a Sziklába... hát, csocsóban még mindig szánalmas vagyok, na meg még mindig fukar, na meg mérges vagyok Ikremre, aki azt mondta, hogy jön majd ő is, meg a barátai is benézni. De nem jöttek, legalábbis ha jöttek, akkor már nem voltam ott. Bár Bebitől végig azt hallgattam, hogy fú, én meg a Szabolcs (Ikrem egyik nagyon jó barátja), fú, össze fogunk jönni, bla-bla. Remélem szerencsétlen Szabolcs gyerek nem hallotta, miközben Bebi félrészegen ezt részletezte Ikremnek. Nem mintha annyira számítana.
Szonbaton pedig megyek párnacsatázni... jó lesz, jönnek Bebiék, Mitsukoék, aminek kifejezetten örülök. Hogy utána mi lesz, halvény fogalmam sincs. Remélem túlélem a dolgot.
Ennyi. Lehet utolsó bejegyzés, lehet nem, franc tudja. Szar hangulatom van... ha nem akarsz írni, ne írjál, nem kell. Arra sincs szükségem, hogy most írszk, aztán 6 bejegyzésen keresztül megint nulla kommentáln. Ha nem érdekel senkit, akkor nem strapálom magam a billentyűkoptatással, mással is eltudom tölteni az időmet.
Ennyit erről.
2009. március 29., vasárnap
Cazzo, e vita di merda...
Nos, mielőtt belekezdhetnénk általános önsajnáltató sorainkba, megtisztelem kedves olvasóimat egy kis olasz nyelvleckével, hogy ugyan mit is akar jelenteni eme „nemes" bejegyzés címe. Csak hogy mindenki boldog legyen, ha már nekem nagyon elegem van mindenből. Heh.
Nos, először is vegyük a cazzo szót. Ez, ha magyarra lefordítjuk, akkor a hím egyedek nemzőszervét kapjuk jelentésként. (Gyengébb elméjűek kedvéért: fasz.) Olasz barátaink általában akkor használják eme pompás kifejezést, mikor mi olyasmiket kiáltozunk, hogy"bassza meg", meg hasonszőrű társai... azaz, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. (Eme tudást köszönhetem a „Halálos iramban” nevezetű filmnek, amit végig olaszul kellett megnéznem. Hát, nem sokat értettem belőle, a cazzo-ra meg rákérdeztünk, mert "Vín Dízel" olyan sokszor használta.) Most jön ugye az a rész, hogy e vita di medra. Szerintem a „vita” szót mindenki érti, azaz élet. Az „e”… hát azaz és. A „merda” pedig a mi drága ürülékünket rejti. Magyarul összefoglalva: és az élet szar.
Mondtam egyik drága ismerősömnek, hogy ezt a bejegyzést nem kellene megírnom. Nem kellene… de jelen pillanatban nem látok jobb módot a dologra. Hülyeség? Meglehet. Tehát…
… hogyan is jutottam eme nemes, és egyszerű megállapításra, amire sokan előttem már rájöttek? Mert egy paranoiás picsa vagyok. Egy idióta, aki azt hitte, hogy a dolgok lehetnek olyanok mint régen, lehetek olyan fontos egy személynek, mint régen, de rájöttem, hogy ez tökre nem igaz, akármennyire is szeretném.
Egy időben ő volt az egyik legfontosabb ember abban a társaságban... azt hittem, ez kölcsönös, de kezdem azt hinni, hogy már akkor is tévedésben voltam. Mondhatni máig is nagyon fontos nekem, de mi a fenét érek vele, ha ő neki nem?
De itt valahogy mindig így jártam. Mindig azt hittem, hogy van valaki, akihez mindig odamehetek, és jól érezhetem vele magam, aztán mindig pofára estem. Mindig volt egy fontosabb. Mindig, mikor így gondoltam valakire, akkor egy találkozásnál, egy bejegyzésnél, egy… akárminél mindig kiderült, hogy „bazd meg te hülye, mit reméltél?”, és kész. Apám mindig megmondta, hogy soha ne szánjak egy barátomnak se kitüntetett szerepet a szívemben, csak annak a személynek, akibe beleszeretek. De basszus, ha nem megy?! Ha mindig úgy érzem, hogy abban a társaságban van egy barát, aki fontosabb kicsit a többinél, akivel szívesen vagyok együtt, vagy inkább csak lennék, mert ugye… mindegy, a rohadt életbe már, mindegy.
Most hiába mondanám, hogy mostantól hallgatok apára. Nem fog menni. Mindig lesz valaki, aki kicsit fontosabb lesz, mint a többi, és majd megint pofára esek.
„Összeszokott társaság”. Talán ez a legmegfelelőbb szó. Egy olyan társaságba nem tud az ember újra beilleszkedni, ahol már megszokták egymást. Hiába vagy jóba az egyik személlyel, általa nem fogsz oda kerülni, nem fog csak úgy közéjük vinni. De miért is tenné? És ha neked nem is a társaság a fontos, hanem az a személy?
Rendben, vannak más barátaim, mások, akiknek fontos vagyok, és ezt kellene szem előtt tartani. De csak én vagyok az, aki nem akarom eldobni a dolgot? Vagy én voltam az, akin nem látszott meg eléggé, hogy fontos nekem? Basszus, kezek úgy beszélni, mint egy szerelmes, pedig tökre nem ez a helyzet.
Mit remélek? Nem tudom. Egy bejegyzéstől nem változik meg az emberek kapcsolata. Hogy beszéljek arról, amit gondolok? Akkor… akkor tuti lenne rá valami magyarázat, amivel kiderülne, rosszul gondolom, és én vagyok a hibás. Talán egy ideig megnyugtatna a dolog, de nem sokáig, mert feltűnne egy újabb tényező, ami tönkrevágná az öszképet.
Zárom soraimat, megpróbálok egy videót berakni ide, hátha sikerül, ha mégse, akkor más módhoz folyamodom… a lényeg, hogy a szám bizonyos szövegrészei annyira illenek a mostani érzéseimhez, hogy annál jobban nem is alakulhatott volna.
Ennyit erről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)