Átkozott napok rövid életemből, azaz a fenébe a buszokkal

Nos igen, a buszok megkeserítik az életemet. Vegyük először azt, hogy mostmár nincs a "drága-jó" 80-as (amin mindig ott volt az általam "Gyorshajtónak" nevezett soför, kinek köszönhetően ha a későbbi busszal is mentem, mindig simán bent voltam a suliban 8:05-re, és ő mindig bekapcsolta a fűtést), hanem itt van ez a bizonyos 198-as... eleve, az első megállója nem ott van, ahol a 80-asnak volt, hanem jóval előbb, így már eleve reménytelen dolog abban reménykedni, hogy sok szabad hely lesz... vagy hogy egyáltalán lesz hely. Ezért kell apuval mindig jó kis kacskaringós utat megtennem, hogy egy kicsit előbb üljek fel a buszra... bár így se biztos, hogy lesz hely. Ezek után, ki kell találni, hogy az első, vagy a második ajtónál álljak, hogy melyikről száll le kevesebb ember, így előbb jutok fel a buszra... persze mindig annál az ajtünál állok, ahol több ember szál le, és így vagy nincs helyem, vagy kifogom a pálesz-sazgú bácsikat.
Következő gond a fűtéssel van... legyen -10, akkor sincs bekapcsolva. Azt hittem, ott fagyok meg, utána napokig fájt nagyon a torkom.
Aztán ott van nekünk még a szintén új 169E... Abból a szempontból jó, hogy az Örsig megy... de hiába szállok fel rá, és hiába nem kell átszálnom egy másik buszra, kábé nem sok időt nyerek vele, mert amíg a 69-es megállt minden megállónál az rendben volt, és a 61E meg megálló nélkül egészen az Örsig ment, de a 169E... na ez ennek a kettőenek az összevonása. Csak hogy ennek a 169E-nek vannak olyan még plusz megállói, ami a 61E-nek meg a 69-esnek nem volt. Tehát remek... semmi időnyereség.
És szerdán... de jó volt az a nap! Általában akkor szokott szebbé válni a napom, mikor elhagyom a sulit... most nem így történt. Jöttem lefelé a suli lépcsőin, mikor megbicsaklott a bokám, majd sikeresen térdre vágódtam. Azóta van két dizájner kék folt a lábamon, és fáj a bokám. A következő érdekesség a majdnem az arcomba repülő rózsaszín esernyő volt... és ezek után jött az, hogy a busszofőr nem vette észre, hogy jeleztem, és egy megállóval tovább ment, mint ami nekem jó lett volna. A folytatás még szebb: a járda, amin elindulhattam volna, simán nevezhetett volna a Kisbalaton címért... főleg azután, hogy kénytelen voltam a végelátjatatlan tócsákon keresztülmenni, és az egyik valami lyukat is elrejthetett előlem, mert vagy térdig elnyelte a lábamat... és hiába vízálló a bakancs, ha egyszer térdig merülök a vízben, akkor felül így is, úgy is beárad a víz.
Így értem haza... remek volt, mondhatom.
Ma meg kiderült, hogy töri helyett ofő lesz holnap, de ezért cserébe hétfőn két töriórám lesz... azaz így a tervezett 3 óra helyett 4. (Eredetileg 26-án be se kellett volna mennem suliba, de suli eslő napján tönkrement a kazán, és elmaradt az utolsó 4 órám (föci-töri-biosz-ofő(ez utóbbit nem szoktuk megtartani)) És most megkapom a bizonyítványom, ami borzalmas lesz. Megbukok matekból, kettes leszek nyelvtanból, hármas irodalomból, olaszból, fizikából, és kémiából, négyes angolból, olasz faktból, és biszoból, ötös pedig töriból, föciből, rajzból és énekből. Magatartás szorgalom... hehe. Szerintem ha szorgalom elégséges lesz az egyes miatt, a magatartás... 3, az egyes miatt? xD Remek lesz... mondhatom nagyon remek.
Így zárjuk a 2009-et... úgy érzem, nem az én évem lesz ez.

De akkor legalább kérek valami normális pasit mostanság... oké, ott van imádnivaló hörcsögöm, Harry, de ő nem... olyan. xD Kapossal meg senki se szivasson, mert agyonverem. -.-

Éééés a kép. *.* A pasi Vinnie... csak kicsit talán hosszabb a haja a valóságban. A lányt meg szerintem ki lehet találni, ha már Vinnie-ről van szó. xD (Vinnie és Ada *.* Anyám, ez beteg xD)