Sharlott asszonya

Van egy Yuki Kaori manga, amit nagyon szeretek (jó, több is van, na de na.). Valamikor újra kellene olvasni... a címe az, hogy Camelot. Rövid kis történet, de engem megfogott. Ott tűnik fel ez a vers, mely a Sharlott asszonya címet viseli. Szerintem sokan tisztában vannak vele, hogy szerény személyem középkor-buzi. Mindig is hihetetlen érdeklődéssel vártam az óvodában az alvás előtti mesét a királyfiról, a hercegnőről és a sárkányról... imádtam elképzelni azokat a hatalmas várakat, azokat az estélyeket... de nem akarnék ott élni, mivel az én középkor elképzelésem túlságosan is egybefonódik a varázslatokkal. Mármint... ha valóban léteztek volna akkor mágusok, meg sárkányok, meg egyebek, akkor imádnék ott élni, de az a szomorú igazság, hogy nem voltak. Pedig szép lenne... nincs érettségi, nyelvvizsgák és idegesítő láthatatlanság érzet. Vagy... lehet ez utóbbi akkor is meglenne.