Már régóta érlelődik bennem egy bejegyzés, már el is kezdtem írni, de ezt most kihagyom. Igazából illene valami olyasmit írni ami a saját mindennapjaimat írja le, nem azt, ami éppen néha hihetetleül nyomja a lelkemet, és egyáltalán nem a mindennapjaim része, csak bizonyos pillanatban feltűnik a lehetőség, hogy... na és bumm. És bánt. De néha átgondolom, és rájövök, hogy érdemesebb lenne egy naplóba kezdenem, és abban vernyékolnom. De az nem ugyan az... oda tuti nem ír senki nekem megjegyzést, itt meg legalább nézegethetem, hátha mégis. ( xD)
Mit is mondhatnék? (Eddig sok ötletem volt, de persze hogy apám feljön tévézni, és apámnak szokása jóóóó hangosan hallgatni azt a hülye tévét, hogy aztán volt ötlet-nincs ötlet dolog bejöjjön. De örülök én neki!)
Talán kezdjük ott, hogy mostanság valami férfi-megőrítő hormon terjeng a levegőben, vagy a barátnőim kifogják a barom pasikat. Nem sokkal, hogy Mitsukoval szakított a pasija, Bebivel is megtörtént, és hasonló indokkal: van mégegy lány. Én egyre inkább megingok, hogy nekem most tényleg kellene pasi? De persze, aztán megindul a nagy álmodozhatnék életérzés, és rájövök, hogy... franc. xD
(Katival a minap beszéltük meg, hogy az én pasiideálom valahol ott kezdődik, hogy legyen egy idióta. xD A jó értelemben vett idióta: akin tudok nevetni, aki... na jó, legkönyebb ha azt mondom, hogy Jacob Black jellem. Valahogy az ilyen pasik olyan könnyen belopják magukat a szívembe... kábé olyan, mint Richard Zeeman az AB-ben. Kábé Richard és Nathaniel keveréke... na olyan az álompasi... xD)
Másrészt borzasztó, hogy akármilyen bulira megy az ember, elárasztják a helyet az átlag 11-től 15 éves korig terjedő kis "édes" gyermekek... de most komolyan, én annyi idősen, mint ők, még vígan otthon üldögéltem, max Martionos talikra jártam el. Ja, és nem ittam mint a kefekötő, és nem beszélgettem olyan dolgokról jó hangosan a vécében, mint amiről ők beszélgettek egy bizonyos buli alkalmával. Akit érdekel, az rákérdez... de nem értem, hogy... na jó, egy kis bevezető: ha annyit mondok az egyik lány egy éjszakájáról beszélt, amit három pasival töltött együtt, ez már szerintem... pff. Na mindegy.
És megnyírtak. Képet ne kérjetek, mert gépen nincs, anyámék gépén nem érzékelte a fotómasinát, itt meg lusta vagyok megnézni, meg rettegek attól, hogy ez se fogja érzékelni, és nézhetek szépen. A lényeg az, hogy jó rövid lett a hajam, aki látni akarja, az vagy vegyen nekem webcamerát, vagy egy jó fényképezőgépet, vagy meghívhat valahova. Áh, dehogy célzás, ugyan, ugyan.
Ebből úgy tűnhet, mintha folyamatosan otthon döglenék, de ez nem éppen igaz... mostanában a hétvégék nagy részét Mitsukonál/val töltöm, nagyrészben az ő lelki éppsége miatt, bár ezen a héten kisegítő voltam Katiéknál is, pontosabban kisegítő, aki felzabálja az otthon lévő kajájukat, és akire még pluszban pénzt kell költeni. Néha már elgondolkodom azon, hogy szülei szívesen rúgnának ki páros lábbal az otthonukból, csak Kati kér meg mostanában, hogy menjek át délután. És mostanság valahogy laza napok jöttek, így hát megengedhettem magamnak.
És hogy címre visszatérjünk... egyre inkább benne vagyok a puskaiparban. Ahhoz képest, hogy az összes tanár azt mondja, hogy fú, ők mindig észreveszik, hogyha valaki puskázik... nos, ahhoz képest, eddig még nem kaptak rajta. *lekopogja* Bár egyikél most kicsit rosszul éreztem magam. Nos, a lényeg az szerintem, hogy senki se tudott puskázni olaszból, csak én. xD És enyém lett a második legjobb dolgozat, és meg lettem dícsérve, és... jaj. Tiszta rossz volt. Lelkiismeretem azt sugallja, hogy nekem most meg kell mindenképpen tökáletzesen azt az igeidőt, nehogy beégjek, na meg... áhh. xD Tiszta rossz.
Na jó, nincs kedvem írni, pedig sok mindent akartam még, de az van. Lehet velem beszélgetni MSN-en. xDD Pápá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése